Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-06-01 / 22. szám

Uj szövetségkötésünk ünnepélyes ezen pillanatában hálatelt érzelemmel vallom érdemetlen irányomban nyilvánított ezt a bizalmat kitüntetésnek, viszem azt mint nagy ajándékot drága útravaló gyanánt egyházias működésem magasabb helyére s vallom azt nagy kölcsönnek, minden törekvéssel apránként visszafizetésre méltónak. Eletem az Úré s az ő egyházáé: ((Parancsolj Uram, szolgád engedelmeskedik!)) A munkavezetők munkatársául rendeltetvén ily módon, Ígérem ünnepélyesen, hogy szorgalmas, egyházunk igaz javára célzó önzetlen törekvéssel leszek : hűséges munkatárs, meleg szívű testvére a testvéreknek, féltékeny őrzője a közegyház, iskolákban, pénztáraknál, szentélyekben, élő tőkékben bírt kincseinknek, ápolója a hitéletnek, gondozója a munkatársak jobb sorsának, kímélettel a gyengeségek, javító indulattal az eltévelyedettek iránt, hatalmaskodás nem ismerésével, sőt másoknál üldözésével, egyéni és testületi jogok megóvásánál igazságos tényező, megtartója és megtartatója egyházkerületi szabályzatunknak, a rendezetnek, s az egyetemes egyházhoz ragaszkodó viszonynak. Nem engedem, hogy míg birok, valaki más végezze dolgomat helyettem, viszont azonban megkívánom, hogy mindenki oldja meg a maga feladatát emberül s a jog s jog, kötelesség és kötelesség közti határvonal, munka és felelősség megosztás szempontjából, maradjanak meg a kormányzás öszszes fokozatain minden irányban sértetlenül. Nem engedem, hogy engem, működésem sokágazatú körében más, mint közegyházunk igaz java és szent érdeke vezéreljen, viszont azonban nem engedem meg, hogy egyes, vagy testületek bárki által is szégyenül, romlásra egyházunk cégérül avagy köpenyül legyen felhasználható. Alávetem magamat e szerint az Ür ama jólelkű hatalmának feltétlenül, mely töredékeny edényekben bennünk s az üdvintézményben, egyházban és iskolákban, szentélyt állít s azt sz. oltárral és oltári szentségekkel látja el; megkövetelem viszont, hogy a szentélyt latrok barlangjává, indokait az egyház szent körén kívül kereső pártoskodás avagy árulás színhelyévé ne merje átváltoztatni senki. Ep ezért kérem szeretettel Excellenciádat, fogadjon el engem, egyházrendezetünk adta egyenjoggal, kötelességgel és felelősséggel munka és elnöktársának. Érvényesítve államférfiúi bölcsességét, nagy befolyását, értékesítse ragyogó egyházszeretetét e magas polcon, egyháza hálájára, Isten áldására méltóan továbbra is. Éljen egyházadta jogaival a legteljesebb mérvben. Mint kincses házunk, vagyonunk, iskoláink első őre, ismerje e kincstárakat s gyakorolja felettük egy nemes pártfogó legnemesb ambíciójával s féltékeny hűséggel a főfelügyeletet, ismerje ki az egyes egyházak, iskoláknak helyszíni szemíte útján mai helyzetét s működjék nagy lefolyásával, hódító modorával, példás áldozat'fez-ségével a létező kisebb-nagyobb bajok elenyévz-tetésén nemesen közre. Egyháznagyi áldásaműködésének e tág körében a munkát illetőleg hűséges társa leszek. Egyházunk földi fényét, azt, mely világít és melegít, tehát éltet, Excellenciádban személyesített, úgynevezett világi elemben, fenntartó, védő ezen földi erő közreműködésében látván, meghódolok lelkész, tanár, tanítótársaimmal együtt ezen Isten áldotta fenntartó erő előtt teljes készséggel, s nem szünök könyörögni az Úrhoz, hogy ezen szerepkörükben maradhassanak meg az idők elfogytáig, s magas vezetése és példaadása mellett mind sűrűbben sorakozzanak egyházunk mezején lelkes férfiak, kiket egyházszeretet tett törekvésükben, áldozatukban, egyház védelme és építése szempontjából áldottá. Isten a mi mennyei sz. Atyánk égi kegyelme képesítse Excellentradat vezéri hivatásának ily magas célokért folytatására ! Kérem szeretettel egyházkerületünk összes, tisztviselőit, a kitűnő jegyzői kart, hűséges; pénztárnokokat, ügybuzgó gyámintézeti elnököket és tényezőket, egyházmegyei, egyházi és tanodai elnököket, hogy közhálára méltó módon betöltött helyeiken folytassák összhangban «a békességre és egyházunk jövőjére valókat)). Fogadjanak el társul s vegyék biztosításomat, hogy a hit és szeretet egysége mellett igyekszem veíük a bizalmas viszonyt is, egységes; és sikeres egyházkormányzás ezen alapfeltételét,, egy köztisztviselő ezen örömét, jutalmát, melegen ápolni. Kérem a tisztelt egyházkerületet, hogy gyönge voltom fogyatkozásait pótolja ki egyházunk javára bölcsességével és jóakaratával, s; fogadja el kegyesen azon nyilatkozatomat, hogyha látom holnap vagy holnapután, hogy én e tisztséget egyházunk javára, a kormányzó társak díszére, a hittestvérek várakozásához méltó módon nem tudom — bármily fogyatkozás okából — többé betölteni, nem várva be az intést, lelépek e magaslatról azonnal, s akkor is, mint most, földi fohászom utolsója is az lesz: hogy az Úr, a mi Atyánk kegyelme, a Megváltó Úr szeretete és az Úr sz. lelkének bátorító és lelkesítő égi ereje legyen velünk, egyházunkkal most és mindenkoron Ámen.