Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-19 / 3. szám

Harmincharmadik évfolyam. 3. sz. Budapest, 1890. január 19. PROTESTÁNS GYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. TARTALOM: Vezércikk. Theologiai akadémiáink hiányai s azok orvoslásmódjai. Zoványi Jenő. — Iskolaügy. A hazai református, tanítók törekvései. Ben Mikrosz, — T á r c a. Dr. Hase Károly Ágost emlékezete. Dr. Szlávik Mátyás, — Könyvismertetés. Kenessey Béla. «Protestáns Szemle.» H. Kiss Kálmán. — Belföld. A képviselőház közoktatási bizottságából, r. t. — Gyakorlati 1 e l k é s z e t. Bersier liturgiája. Feleki József. — Külföld. Egy uj vallásfelekezet alakulása Amerikában. Gy. — Különfélék. — Nekrolog. Tóth Samu emlékezete. S. Szabó József. — Adakozás. — Hirdetések. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Szentkirályi-utca 39. szám. Theologiai akadémiáink hiányai s azok orvoslásmódja. ii. Kiszámíthatlan károkat okoz az a szomorú körülmény is, hogy theologiai tanárainknak jó részt sem arra nincs megadva az alkalom, hogy magokat szakjok fejlettségének színvonalán tarthassák, sem pedig arra, hogy tanulmányaik eredményét közzé tegyék. Ama nagyszámú külföldi folyóirat közül, a melyek vallás- és egyháztudományi kérdéseket tárgyalnak, legfeljebb egy-kettő jár thelogiai akadémiáinknak. Sőt ismerek olyan főiskolát is, mely egy időben egyetlen efféle folyóiratnak sem volt előfizetője. Ennek oka a könyvtárnok hanyagságán kívül íőleg a szűkre szabott évi általány, mely miatt a theologiai irodalom ujabb és a régiek közül hiányzó jelesebb termékeit csak nagy válogatással lehet meghozatni, noha kiváló gonddal berendezett és folytonosan rendszeresen gyarapított szakkönyvtár nélkül egyáltalában nem képzelhető sem a tudomány fejlettségének színvonalán álló előadás, sem pedig azzal karöltve járó tisztes irodalmi működés. Lehetséges, hogy van olyan tanár, a ki mitsem ügyel a szakjába vágó irodalomra, s nem is igyekszik annak még legkitűnőbb termékeit sem megszerezni az intézet számára. Nagy baj volna, de azt hiszem, erkölcsi kényszert az ilyenre is lehetne gyakorolni. Persze csupán abban az esetben, ha azok, a kik lelkiismeretesen teljesítik ebbeli kötelessé- . geiket, magok ki nem igyekeznének merítni az előirányzatot, mely bizony teljességgel nem elég sehol arra, hogy az összes tanárok kielégítsék szellemi szükségleteiket. Pedig arra gondolni sem lehet, hogy a magok költségén rendeljék meg a szakirodalom termékeit, hiszen olyan csekély fizetéssel jutalmazzuk fáradalmaikat, mely még a mi szerény anyagi viszonyaink közt is megdöbbentő közönyösséget tanúsít a tudomány iránt. Az állami gimnáziumokban működő, tehát középiskolai tanároknak hasonlíthatlanul kedvezőbb anyagi helyzetök van, mint a mi, egyetemi szervezettel s ranggal biró főiskoláink professorainak. Tovább menve, tudjuk azt, hogy bármily speciális szakkérdés tanulmányozása közben igen gyakran szükségünk van a többi, egyik vagy másik tudomány-csoportba tartozó munka használatára. Ennélfogva önként érthetőleg arra kellene törekednünk, hogy másnemű szakkönyvtárak is könnyen hozzáférhetők legyenek, úgy a theologiai tanárokra, mint hallgatóikra nézve. Ezt a mi anyagi erőnk csekélysége mellett egyedül úgy érhetjük el, ha a tudományos központokon helyezzük el lelkészképző intézeteinket. Természetes, hogy közülök csak is azok jöhetnek itt számba, melyekben egyszersmind egyházunk is tekintélyes állást foglal el. Ilyeneknek találom Budapestet, Debreczent és Sárospatakot, melyek mindkét kelléknek megfelelnek. Pápánál és Nagy-Enyednél ellenben más helyzetet látok. Minthogy azonban nálunk, amint látszik, mindenik egyházkerület erkölcsi kötelességének véli theologiai akadémiát tartani fenn s a dunántúli kerület területén tényleg Pápánál nincs erre alkalmasabb hely, Pápa elleni kifogásaim elesnek. De amikor a nagy hiányokban szenvedő Enyed helyett rendelkezésünkre áll Kolozsvár, négy nagy közkönyvtárával és irodalmi egyleteivel, valamint a virágzás jelentékeny fokán álló tudomány egyetemével: lehetetlenség, hogy egy minden irányban elfogulatlan egyén abban a meggyőződésben ne legyen, hogy nagyszabású s magasztos terv keresztülvitelében fáradoznak