Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-18 / 20. szám

dése előtt Baracskára. Nemsokára az egész előkelő tár­saság, élén a püspök úrral, bevonult a szép, tágas, bár puritán egyszerűségű Isten-házába, mely ezen ritka alkalomra csaknem megtelt áhítatos hallgatókkal. Püspök úr beszéde a baracskai hívek egyháziatlan­sága, hanyag templomlátogatása ellen irányult. Szere­tettel, de egyszersmind aggodalommal jöttem hozzátok — úgymond — aggodalommal, hogy nem olyannak talállak titeket, mint óhajtanám. A ti templomkerülés­teknek ugyanis mindenfelé hire vagyon s a vértesaljai egyházmegyében nincs több olyan egyház, mint a tietek, melyben oly nagy mértékben elhanyagoltatnék a tem­plom látogatása. Hosszasan fejtegeti az ebből származó káros következményeket. Inti őket, kiket különben meg is dicsér józan, munkás, erkölcsös életmódjukért, inti a nagyobb vallásosságra, az Isten-háza iránti buzgó sze­retetre. Végül reményét fejezi ki, hogy ezentúl szíve­sebben és gyakrabban fogják látogatni az Úrnak tem­plomát. Az istenitisztelet végeztével a főgondnok úr és kisérete a birtokok megszemlélésére, püspök úr és kísé­rete pedig az iskolák megvizsgálására ment. A baracskai iskola a templomtól jókora távolságra fekvő, nagy és szép épület, két tanteremmel s egy nagyobb és egy kisebb lakosztálylyal. A kisebb iskola 128 növendékkel túlnépesnek találtatott, de ennek az az oka, hogy más felekezetű növendékek is feles számmal járnak bele. Mindamellett a tanítás eredménye teljes mértékben kielé­gítő s a kitűnő segédtanító : Kardos Ferenc, megérdem- 1 lett dicséretben részesült. Csak a rettenetesen elnyújtott éneklés •— e baracskai specialitás — ellen volt alapos kifogás úgy a püspök úr, mint a jelenvoltak részéről. A presbyteri gyűlésen nagy örömmel vette tudo­másul püspök úr, hogy az egyháznak magának 50 hold földje s tekintélyes regale-jövedelme van, minélfogva az egyháztagok vállaira vajmi csekély egyházi adó nehe­zül. Egyéb tekintetben is az egyház ügyei rendezettek, csak a hívek viseltetnének nagyobb szeretettel a vallás oltára iránt. Ebédre Sárközy Aurél alispán úrnak Baracskához félórányira levő petíendi kastélyába volt hivatalos püs­pök úr és kisérete, valamint Tisza Lajos gróf főgond­nok úr s a fejérmegyei kitűnőségek egy némelyike. Az előkelő társaságban, mely 2 óra tájban a hosszú asztal­nál helyet foglalt, ott volt a többek közt: Sárközy Aurél alispán úr, a szíves házi gazda, nejével, a lekötelező nyájasságú házi asszonynyal, s egyetlen leányával, az ifjúság minden bájaival s erényeivel ékeskedő Margit kisasszonynyal. Az egyháziak részéről : Szász Károly püspök, Szilád)' Áron egyházkerületi főjegyző, Koncz Imre esperes, Báthory Dániel és Rácz János egyház­megyei tanácsbirák. A világiak közül : gróf Tisza Lajos főgondnok, Szilágyi Sándor egyházkerületi ügyész, Kenessey Kálmán ny. miniszteri tanácsos, Kégl György földbirtokos és országos képviselő, Kenessey Lajos, Szüts Pál, Balassa Antal földbirtokosok, Szüts Andor ügyvéd, Szüts Jenő főszolgabiró és mások. Az ízle­tes és magyaros ebéd vége felé a pezsgőnél a házi gazda feláll s annak előrebocsátása mellett, hogy kevés ember részesülhet abban a ritka szerencsében, mely neki osztályrészül jutott, hogy a püspöki egyházlátogatás alkalmából az egyházkerület püspökét és főgondnokát együtt fogadhassa házánál és asztalánál, Szász Károly püspök és gróf Tisza Lajos urakra üríti poharát. Tisza Lajos gróf ezután a háziasszonyra, püspök úr viszont a házi úrra mondottak rövid, szellemes, s az egész társaság részéről éljenzéssel fogadott pohárköszöntőt. Szilágyi Sándor a rég mult idők reminiscentiáit eleve­nítvén fel, a család jólétére emelé poharát. A délutáni órákat az egész társaság négy fal közt, a salonban töl­tötte, onnan nézegetvén ki ottan-ottan a pompás park máskor oly kellemes szórakozással kinálkozó, most ellenben a zuhogó esőtől egyre áztatott sétányaira. Dacára a kellemetlen időnek, ujabb és ujabb ven­dégek érkeztek a vendégszeretetéről méltán hires kas­télyba, az ott intéző főpásztor tiszteletére, mint : Mesz­lényi Pál földbirtokos, gróf Fésztetics Benno kir. tan­felügyelő, Huszár Ágoston főszolgabiró, sőt kijött a székvárosból a vármegye főispánja, gróf Cziráky Béla úr ő méltósága is, s hosszasabban időzött a család s kitűnő vendégei körében. Este felé a társaság egy része búcsút vőn a szeretetreméltó családtól, másrésze azon­ban — a többek közt: a püspök és főgondnok urak is kíséretükkel — vacsorára s éjjeli szállásra is a kastély­ban maradt, kellemes szórakozásban töltvén az időt éjjeli 11 óráig, a mikor kiki nyugalomra tért. Másnap, április 29-én fél 8 órakor már ismét együtt volt a reggelinél az egész társaság. Püspök úr szűnni nem akaró rekedtsége miatt a szabadban való beszédtartásról lemondani kényszerülvén, a kastély egyik termében fogadá egyfelől Huszár Ágoston, köz­ponti főszolgabiró úr, másfelől Kápolnás-Nyék község elöljáróságának tisztelgését. Pár perccel később püspök úr és kisérete hálás köszönetet mondva a vendégsze­rető családnak nemesszivűségeért, kedves emlékekkel távozék a pettendi kastély falai közül. Pettendről az alig félórányira eső Kápolnán-Nyékre megérkezvén, püspök úr a permetező eső elől s tekin­tettel rekedtségére, kocsijából egyenest a paplakra ment be, hol barátságos kézszorítást váltva a gyülekezet lelké­szével, Rácz Jánossal, mint régi ismerősével, kívánsá­gára a szertartásos fogadtatás elmaradt. Azaz hogy nem egészen, mert a helybeli izraelita hitközség számos tag­ból álló küldöttségét csakugyan fogadnia s a hozzá intézett szónoklatra válaszolnia kellett. Nemsokára gróf Tisza Lajos főgondnok, valamint Sárközy A. alispán úr és családja is megérkezvén, püs­pök úr és előkelő kisérete, a tűzoltók sorfala közt, a templomba ment, hol igen válogatott közönség volt már együtt, várva a hírneves főpap és költő megjelenését. Püspök úr főpásztori beszédét azon kezdte, hogy örömmel jött e községbe, mely a nemzet nagy költőjének, Vörösmartynak, szülőházával, s a pesti főgymnasium jóltevőjének, Balassa Antalnak, emlékjelével dicseked­hetik, a hova őt régi barátság is vonzza, de vonzotta főképen a gyülekezet, mely szeretetének s főpásztori gondjainak nem kevésbbé tárgya, mint a többi gyüle­kezetek. Dicsérettel emlékezik meg a hívek erényeiről s jól esik lelkének, hogy nagyobb hibák és bűnök nin­csenek elharapózva a gyülekezet kebelében. Ragaszkod­janak továbbra is egyházukhoz s ne tegye közönyösökké őket az a kedvező körülmény, hogy az egyházfenntar­tás terhe vállaikat kévéssé nyomja, őseik buzgó áldozat­készsége hosszú időkre biztosítván egyházuk fenn­maradását. A beszédre következett felemelő imádság, Miatyánk és főpásztori áldással az istenitisztelet véget érvén, ezután nyomban az iskolát látogatta meg püspök úr, jelen lévén a vizsgálaton a többek közt Fejérvármegye kir. tanfelügyelője, gróf Festetics Bennó úr is. A növendé­kek azonban sajnos, kevés előmenetelt tanúsítottak s püspök úr ki is fejezte e feletti elégedetlenségét. A presbyteri gyűlés egyik tárgyát a közbirtokos­ság, mint az egyház egykori alapítója s mind máig fenn-

Next

/
Oldalképek
Tartalom