Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-18 / 20. szám

dése előtt Baracskára. Nemsokára az egész előkelő társaság, élén a püspök úrral, bevonult a szép, tágas, bár puritán egyszerűségű Isten-házába, mely ezen ritka alkalomra csaknem megtelt áhítatos hallgatókkal. Püspök úr beszéde a baracskai hívek egyháziatlansága, hanyag templomlátogatása ellen irányult. Szeretettel, de egyszersmind aggodalommal jöttem hozzátok — úgymond — aggodalommal, hogy nem olyannak talállak titeket, mint óhajtanám. A ti templomkerülésteknek ugyanis mindenfelé hire vagyon s a vértesaljai egyházmegyében nincs több olyan egyház, mint a tietek, melyben oly nagy mértékben elhanyagoltatnék a templom látogatása. Hosszasan fejtegeti az ebből származó káros következményeket. Inti őket, kiket különben meg is dicsér józan, munkás, erkölcsös életmódjukért, inti a nagyobb vallásosságra, az Isten-háza iránti buzgó szeretetre. Végül reményét fejezi ki, hogy ezentúl szívesebben és gyakrabban fogják látogatni az Úrnak templomát. Az istenitisztelet végeztével a főgondnok úr és kisérete a birtokok megszemlélésére, püspök úr és kísérete pedig az iskolák megvizsgálására ment. A baracskai iskola a templomtól jókora távolságra fekvő, nagy és szép épület, két tanteremmel s egy nagyobb és egy kisebb lakosztálylyal. A kisebb iskola 128 növendékkel túlnépesnek találtatott, de ennek az az oka, hogy más felekezetű növendékek is feles számmal járnak bele. Mindamellett a tanítás eredménye teljes mértékben kielégítő s a kitűnő segédtanító : Kardos Ferenc, megérdem- 1 lett dicséretben részesült. Csak a rettenetesen elnyújtott éneklés •— e baracskai specialitás — ellen volt alapos kifogás úgy a püspök úr, mint a jelenvoltak részéről. A presbyteri gyűlésen nagy örömmel vette tudomásul püspök úr, hogy az egyháznak magának 50 hold földje s tekintélyes regale-jövedelme van, minélfogva az egyháztagok vállaira vajmi csekély egyházi adó nehezül. Egyéb tekintetben is az egyház ügyei rendezettek, csak a hívek viseltetnének nagyobb szeretettel a vallás oltára iránt. Ebédre Sárközy Aurél alispán úrnak Baracskához félórányira levő petíendi kastélyába volt hivatalos püspök úr és kisérete, valamint Tisza Lajos gróf főgondnok úr s a fejérmegyei kitűnőségek egy némelyike. Az előkelő társaságban, mely 2 óra tájban a hosszú asztalnál helyet foglalt, ott volt a többek közt: Sárközy Aurél alispán úr, a szíves házi gazda, nejével, a lekötelező nyájasságú házi asszonynyal, s egyetlen leányával, az ifjúság minden bájaival s erényeivel ékeskedő Margit kisasszonynyal. Az egyháziak részéről : Szász Károly püspök, Szilád)' Áron egyházkerületi főjegyző, Koncz Imre esperes, Báthory Dániel és Rácz János egyházmegyei tanácsbirák. A világiak közül : gróf Tisza Lajos főgondnok, Szilágyi Sándor egyházkerületi ügyész, Kenessey Kálmán ny. miniszteri tanácsos, Kégl György földbirtokos és országos képviselő, Kenessey Lajos, Szüts Pál, Balassa Antal földbirtokosok, Szüts Andor ügyvéd, Szüts Jenő főszolgabiró és mások. Az ízletes és magyaros ebéd vége felé a pezsgőnél a házi gazda feláll s annak előrebocsátása mellett, hogy kevés ember részesülhet abban a ritka szerencsében, mely neki osztályrészül jutott, hogy a püspöki egyházlátogatás alkalmából az egyházkerület püspökét és főgondnokát együtt fogadhassa házánál és asztalánál, Szász Károly püspök és gróf Tisza Lajos urakra üríti poharát. Tisza Lajos gróf ezután a háziasszonyra, püspök úr viszont a házi úrra mondottak rövid, szellemes, s az egész társaság részéről éljenzéssel fogadott pohárköszöntőt. Szilágyi Sándor a rég mult idők reminiscentiáit elevenítvén fel, a család jólétére emelé poharát. A délutáni órákat az egész társaság négy fal közt, a salonban töltötte, onnan nézegetvén ki ottan-ottan a pompás park máskor oly kellemes szórakozással kinálkozó, most ellenben a zuhogó esőtől egyre áztatott sétányaira. Dacára a kellemetlen időnek, ujabb és ujabb vendégek érkeztek a vendégszeretetéről méltán hires kastélyba, az ott intéző főpásztor tiszteletére, mint : Meszlényi Pál földbirtokos, gróf Fésztetics Benno kir. tanfelügyelő, Huszár Ágoston főszolgabiró, sőt kijött a székvárosból a vármegye főispánja, gróf Cziráky Béla úr ő méltósága is, s hosszasabban időzött a család s kitűnő vendégei körében. Este felé a társaság egy része búcsút vőn a szeretetreméltó családtól, másrésze azonban — a többek közt: a püspök és főgondnok urak is kíséretükkel — vacsorára s éjjeli szállásra is a kastélyban maradt, kellemes szórakozásban töltvén az időt éjjeli 11 óráig, a mikor kiki nyugalomra tért. Másnap, április 29-én fél 8 órakor már ismét együtt volt a reggelinél az egész társaság. Püspök úr szűnni nem akaró rekedtsége miatt a szabadban való beszédtartásról lemondani kényszerülvén, a kastély egyik termében fogadá egyfelől Huszár Ágoston, központi főszolgabiró úr, másfelől Kápolnás-Nyék község elöljáróságának tisztelgését. Pár perccel később püspök úr és kisérete hálás köszönetet mondva a vendégszerető családnak nemesszivűségeért, kedves emlékekkel távozék a pettendi kastély falai közül. Pettendről az alig félórányira eső Kápolnán-Nyékre megérkezvén, püspök úr a permetező eső elől s tekintettel rekedtségére, kocsijából egyenest a paplakra ment be, hol barátságos kézszorítást váltva a gyülekezet lelkészével, Rácz Jánossal, mint régi ismerősével, kívánságára a szertartásos fogadtatás elmaradt. Azaz hogy nem egészen, mert a helybeli izraelita hitközség számos tagból álló küldöttségét csakugyan fogadnia s a hozzá intézett szónoklatra válaszolnia kellett. Nemsokára gróf Tisza Lajos főgondnok, valamint Sárközy A. alispán úr és családja is megérkezvén, püspök úr és előkelő kisérete, a tűzoltók sorfala közt, a templomba ment, hol igen válogatott közönség volt már együtt, várva a hírneves főpap és költő megjelenését. Püspök úr főpásztori beszédét azon kezdte, hogy örömmel jött e községbe, mely a nemzet nagy költőjének, Vörösmartynak, szülőházával, s a pesti főgymnasium jóltevőjének, Balassa Antalnak, emlékjelével dicsekedhetik, a hova őt régi barátság is vonzza, de vonzotta főképen a gyülekezet, mely szeretetének s főpásztori gondjainak nem kevésbbé tárgya, mint a többi gyülekezetek. Dicsérettel emlékezik meg a hívek erényeiről s jól esik lelkének, hogy nagyobb hibák és bűnök nincsenek elharapózva a gyülekezet kebelében. Ragaszkodjanak továbbra is egyházukhoz s ne tegye közönyösökké őket az a kedvező körülmény, hogy az egyházfenntartás terhe vállaikat kévéssé nyomja, őseik buzgó áldozatkészsége hosszú időkre biztosítván egyházuk fennmaradását. A beszédre következett felemelő imádság, Miatyánk és főpásztori áldással az istenitisztelet véget érvén, ezután nyomban az iskolát látogatta meg püspök úr, jelen lévén a vizsgálaton a többek közt Fejérvármegye kir. tanfelügyelője, gróf Festetics Bennó úr is. A növendékek azonban sajnos, kevés előmenetelt tanúsítottak s püspök úr ki is fejezte e feletti elégedetlenségét. A presbyteri gyűlés egyik tárgyát a közbirtokosság, mint az egyház egykori alapítója s mind máig fenn-