Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-11 / 19. szám

íőszolgabirája, Szüts Jenő úr várakozott püspök úrra, s mutatta be neki Etyek német nagy község katholi­kusokból álló elöljáróságát, melynek élén a községi jegyző mondott magyar üdvözlő beszédet. Etyek református egyháza igazán csak egy kis­ded sziget a német ajkú és katholikus felekezetű pol­gárok által lakott községben. A lelkek száma ott hely­ben még a százat sem üti meg, s nem hogy szaporod­nék, de ujabban is pár család elköltözésével érzékeny fogyást szenvedett. Pedig e kis protestáns telepnek fenntartása úgy felekezeti, mint nemzeti szempontból nagyon indokolt volna, valamint azért, is, mert a közeli Both puszta reformátusai is, ez idő szerint mintegy százan, ez anyaegyházhoz tartoznak, gyermekeik itt nyernek vallásos oktatást, (az egyház fenntartásához azonban semmivel nem járulnak). Egyházmegyénknek eddig is kiváló gondja volt e maroknyi gyülekezetre s közelebb a tőkés-segélyezésre is hathatósan ajánlotta: sajnos, hogy — mint most már tudjuk — siker nélkül. A csinos nagy község főutcájáról egy mellék­utcára befordulva, egy szegényes kinézésű/ bár elég jókarban tartott épület: a paplak előtt állottunk meg! A kis gyülekezet lelkésztanítója, az egykor kitűnő tehet­ségű, most már hajlott kora erőtlenségével és sokféle bajokkal küzdő Rumek Gábor lelkésztársunk fogadta püspök urat s vezette be az egyszerű paplakra. Alig telt bele pár perc, mindannyian a kissé távolabb fekvő egyszerű kis templomba mentünk, ott végezendők el vasárnapi buzgólkodásunkat. Püspök úr igen szép, buzdító, hitben való állha­tatosságra intő beszédet intézett a kis gyülekezethez, mely a ié-ik század vége felé már fennállott, majd sok üldöztetésen ment keresztül. Ha kevesen vannak is és bár szegények, azért ne csüggedjenek, az Istenben való bizodalom fenntartja őket továbbra is. Csak ragasz­kodjanak híven őseik vallásához s őrizzék meg a békés egyetértést a községben túlnyomó számban lévő más felekezetűekkel. Az iskolában mindössze 10 növendék volt jelen, ki is kérdezte püspök úr valamennyit, füzeteket is kapott tőle csaknem valamennyi, úgy szintén dicséretet és jóakaratú elismerést is, miből bőven kijutott a becsü­letes igyekezetű öreg lelkésztanítónak is. A pár tagból álló presbyteriumban tartott tanács­kozás folyamán tünt ki igazán e kis egyházunk nyo­morúságos volta. Nincsen ez egyháznak egy talpalatnyi földje se ; az egyházi adó vajmi csekély, abból is marad hátralék ; a filloxera pusztítása mint a szőllőkből eddig kapott jövedelemtől is elestek immár a hívek s ezentúl még nehezebben tudnak majd fizetni. Püspök úr biztatta, bátorította őket. Addig, míg mostani lelkésztanítójuk él, csak meglesznek valahogy: «En meg vagyok itt elégedve — mondá irigylésre méltó megnyugvással — csak jó egészséget adjon az Isten!» De ha ő egyszer bevégzi földi sáfárkodását köztük, találkozik-e majdan utódja! ? A község német lakossága nagy érdeklődéssel várakozott a paplak előtt a kocsijába lépő püspök úrra, kit egyébiránt mindjárt megérkezése után a helybeli róm. kath. esperes-plébános, Nyirák Sándor úr is meg­látogatott, kifejezvén iránta való tiszteletét. A mit elis­meréssel kell följegyeznünk. Szivélyes búcsút véve a kis egyház lelkészétől s tagjaitól, a biai kocsikon úgy fél i r óra tájban tovább folytattuk utunkat, a másfél órányira eső Gyuró-Kuldó társ-község felé. A határnál több kocsival vártak püs­pök úrra a község elöljárói, lakosai, kiknek nevében Mezey Károly jegyző tolmácsolta a lakosság örömét a főpásztor megérkezése felett. Püspök úr szives válasza után permetező esőben pont 12 órakor értünk a három tornyú iker-községbe, illetve a református templom elé, hol a gyülekezet lelkésze Vasady Balogh Lajos, ismert egyházi iró s egy gazdasági szaklap szerkesztője, fogadta hosszabb beszéddel a szívszorongva várt főatyát, ki szintén hosszabb beszédben és nyájas szavakkal köszönte meg a nagyszámban egybesereglett híveknek a szives fogadtatást. A paplakon elköltött ebéd után csak hamar kez­detét vette az istenitisztelet. A kis templom belseje ez alkalomra előnyös változáson ment keresztül. Mert t­mellett, hogy virágdíszt öltött magára, a karzat alá vasoszlopok lőnek helyezve, az urasztalán ott csillogott az új keresztelő edény, szóval meglátszott az egész gyülekezeten, hogy örömünnepet ül. Vasárnap délután lévén, püspök úr először hosz­szabb könyörgést mondott s csak azután kezdte el főpásztori beszédét, örömét fejezvén ki, hogy a gyúrói hívekben nagyobb fogyatkozást, bűnöket nem talál ; mindazonáltal nem szabad elbizakodniok, hanem csak kérdezzék meg ők is jézustól, miként az evangyéliomi ifjú, hogy micsoda fogyatkozás van bennök: kisebb­nagyobb hibákat bizonyára magokban is fognak találni. Igyekezzenek ez apróbb gyarlóságokat is irtogatni s haladni a tökéletesedés utján. Istenitisztelet után nyomban az iskola megvizsgá­lására sietett a fáradhatatlan buzgalmú főpásztor s öröm­mel győződött meg a növendékek nagyon értelmes fele­leteiből arról, hogy az egyház osztatlan iskolája Huszár Károly rektor kezeiben igen jó kezekben van. Mind a tanító, mind a tanítványok egyaránt méltók valának püspök úr elismerő szavaira, a jó igyekezetű múzsafiak azonkívül még azon 5 frtnyi jutalomra is, mit a főpász­tori látogatás emlékére Nagy Gyula földbirtokos kiosz­tás végett a lelkész kezeihez küldött. Á presbyteriummal hamarosan végezhetett püspök úr, ékesen és szép rendben találván mindeneket. Hallat­szottak ugyan némi panaszhangok az egyház szegény­ségéről, de végül azok is elnémultak, hisz kisebb-nagyobb mértékben többi egyházaink is mind ilyen evangyéliomi szegénységben élnek. Mint örvendetes jelenséget említ­jük fel, hogy a 473 lélekből álló egyházban semmi egyházi adóhátralék nincs. Délután 5 órakor a gyúró-kuldói egyház püspöki visitatiója véget ért, s püspök úr Nagy Gyula föld­birtokos négyes fogatára ülve, menten tovább is utazott. De sietős útjában megállítá őt egy kegyeletes kötelesség teljesítése : egy már régóta sorvadó beteg segédlelkész (Sebők József) meglátogatására, mit a boldogtalan szü­lők kifejezett kívánságára a legszívesebb készséggel teljesített is, megállítván kocsiját néhány percre a beteg lakása előtt s vigasztaló szavakat intézve hozzá s az érte remegő szülőkhöz. Lévay Lajos. , Tiszakerületi püspökválasztó kisgyűlés. Az ev. Tiszakerület püspökválasztó kisgyülését az esperességek és ker. fő- és középiskolák képviselőinek élénk érdeklődése mellett Péchy Tamás felügyelő és Sztehlo János püspökhelyettes ikerelnöklete alatt f. hó 7-én Kassán, a városház disztermében tartotta. A kis­gyiilést megelőzőleg Csiskó János kassai ev. lelkész megható imát mondott a templomban, mely alkalom­mal Wittenberger Jánosné Cherubininak magyar szövegű miatyánkkal ellátott Ave Máriá-ját orgonakiséret mellett

Next

/
Oldalképek
Tartalom