Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-11 / 19. szám

benn és külföldön, egyszóval mindene, a mi őt a mai korbeli kívánalom szerint püspökké képesíti. Hiszszük is, hogy a közbizalom és szeretet által ezen állásra emelve, áldozatkész egyházszeretetét, egyházias gvüjtő és építő tehetségét áldást terjesztőleg fogja e ponton is érvényesíteni. Életrajzi adatait és eddigi működésének ismertetését a «Felhivás» alapján következőkben foglalhatjuk össze : Kutnai és eörnisti Zelenka Pál, régi magyar nemes családból származik, mely évszázadok óta szolgáltat hitbuzgó, lelkes papokat nz ev. egyháznak. Ősei a huszszita harcok alatt Giskrával jöttek az országba s egyákük, a ki Giskra hadában kapitány volt, a békekötés után Mátyás király rettenhetetlen fekete seregébe állott. Vitézségéért a nagy királytól csakhamar a magyar nemességet és Nyitrában a kutnai birtokot kapta. Mikor a reformáció gyökeret kezdett az országban verni, a Zelenkacsalád is lutheránussá lett s nemzedékről nemzedékre jeles fiakat adott az egyház szolgálatába. Apja, Zelenka Dániel is főesperes volt Nógrádmegyében. Az uj püspök született Brezőban, Nógrádmegyében, 1839. aug. 19-én. Középiskoláit Aszódon és Selmecbányán, a theologiai stúdiumokat Pozsonyban s később Jénában végezte. Pozsonyban és a jénai egyetemen befejezett tanulmányai s egykét évi nevelősködése után 1862-ben Budapestre jött és itt Székács oldala mellett 2 évig superintendensi segédlelkész volt. Ezen gazdag iskolából került ki rendes lelkészül (1864) Irsára és 18 hóval később Miskolczra. Ezen szétdúlt, anyagilag szegény egjdiázban mint a béke apostola lépett fel s egyenkint szedte össze a választási viharok altal széthullott testrészeket, megnyerte az intelligens elemet az egyháznak, járt és kelt, irt és szólt, tett hitteljes bátorsággal és a siker reményével. Itt működésének 24 éve alatt a legrendezettebb mintaegyházak sorába emelte fel ezt a 2000 lelket számláló egyházat. Az által, hogy a jobbmódúakat páratlan áldozatkészségre buzdította, az egyház intézményeit felvirágoztatá, tekintélyt szerzett ezen egyháznak befelé és kifelé. A tőkevagyon ezen idő alatt 12 ezer forintról 100 ezer forintra emelkedett, azonkívül épült 40 ezer forinton emeletes lelkészlak, 4 ezer forinton szegényház, szerveztetett 2 új tanítói állás és egy vallástanári állás évi-3100 frt több kiadással, a volt 2 tanító 450 frt fizetése 600 frtra emeltetett; a temető 3 ezer frt befektetéssel kertté alakíttatott, a templom a százados ünnep emlékére 3700 forinton megujíttatott, a háztartás 10 ezer forintot tevő évi szükséglete biztosíttatott. Mindez azon szellemnek gyümölcse, melyet gyülekezetében ébresztett S ápolt s a melylyel a rokon lelkeket összegyűjteni, összetartani, felmelegíteni s áldozatkészségre buzdítani tudta. Az általa 1867-től, tehát 23 év alatt szerkesztett évkönyvben kimutatott adományoknak főösszege, a 139 ezer frt, fényes bizonyságot tesz azon szellem mellett, melylyel Zelenka ezen otthonában csodadolgokat mívelt. Ezen egyházépítő tevékenységét bőven kihasználta az egyházmegye is. Minden kényesebb ügyben őt bízta meg a közbenjárással, ki is tapintattal, türelemmel és eszélyességgel bonyolítá le a legnehezebb kérdéseket is. Eőesperesi működése nyomról-nyomra mutatja az ő szívós kitartását, odaadó munkásságát, jó modorát, széleskörű tájékozottságát, kiváló szervező és vezető tehetségét. Munkásságát, tehetségeit az egyházkerület is csakhamar kiismerte. Már 1869-ben megválasztatott egyházkerületi jegyzőnek, 1874-ben újólag, és e díszes állást 1886-i g viselé. 1866-tól a tömeges tűzkár biztosításnak egyházkerületi ellenőre, s mint ilyen e biztosítás történetét és 20 éves eredményét szakszerűen megírta és az egyházkerület költségén kinyomatva közrebocsátotta. 1883-tól 1886-ig a kerületi pénztárakat kezelő bizottság élén mint elnök, továbbá a népiskolai és vallástani tanrendet javalló kerületi bizottság élén mint elnök, s végre a népiskolai tankönyveket bíráló kerületi bizottságnak élén mint elnök, sokoldalú tehetségeinek és munkás hűségének fényes jeleit adta. Munkásságát, tehetségeit az egyház-egyetem is bőven igénybe vette. Már 1870-ben a vallás- és közoktatási miniszternek a budapesti egyetemmel kapcsolatosan felállítandó prot. theol. fakultás ügyében javaslattételre kiküldött egyetemes bizottságba beválasztatott. 1873-ban Szarvasra, 1874-ben Turócz-Sz.-Mártonba kiküldött egyetemes vizsgáló bizottságban tag és jegyző gyanánt szerepelt. 1873-tól az egyetemes törvényszéknek, 1876-tól a theol. akad. bizottságnak, 1880-tól a zsinati és 1882-től az egyetemes bizottságnak tagja. Nagyobb munkája volt a theol. akad. bizottságban a szervezet és ügyrend szerkesztése. Munkásságának, nagyratörő tehetségének, egyházszeretetének koronája azonban a gyámintézettel összeforrt életműködésében mutatkozik. Megdicsőült Székácsunk szelleme, törekvése, sikerei ifjodtak meg benne, folytattatnak 26 éves gyámintézeti működésében. 1865-től az e. e. e. gyámintézet számadásait állítja össze, 1865-től évről-évre vándorol a gyámintézettel, 1867—1886-ig annak rendes jeg}r

zője volt, 1886-ban a beadott 35 esperességi szavazatból 30 szavazat öt hivta meg a legfőbb polcra, az egyet, gyámintézet egyházi elnöki állasára. Kiválóbb alkotásai e téren a következők : a G. A. egylettel szerves viszonyba lépésre vonatkozó indítvány tárgyalására kiküldött egyetemes bizottságban (1871-ben Székács elnöklete alatt) mint jegyző az alapszabály javaslatot és memorandumot szerkeszté, 1874-ben az egyetemes utasítást szerkeszté, 1877-ben Gyuratz Ferenczczel a Leopoldianumra vonatkozó emlékiratot dolgozta ki. 1884-ben «a Gyámintézeti Lap»-ot indította meg, s 1886-ig szerkeszté; 1885-ben a «Gyámintézet múltja és jelene» cimű monográfiát adta ki, 1885-ben az uj alapszabályt tervezte és szerkesztette. 1878, I8'S2 és 1885-ben mintáz egyetemes gyámintézet képviselője részt vett a G. A. egylet főgyülésein Németországban. Kinek múltját ennyi munka, siker és érdem ékesíti, annak jövője hez van jogunk és okunk a legszebb reményeket fűzni ! Fén}7

nevére, áldás életére! ő. a. A közalapi tőkesegélyezés kérdéséhez.*) Az egyetemes konvent meghozta bölcs határozatát, s céltalannak látszik eldöntött kérdéshez utólagosan szólani, de a vita hevében olyan adatok és érvek voltak felhozva a tőkesegélyezés ellen, melyek könnyen félrevezethetik a kevésbbé tájékozattakat, melyek vádakat rejtenek az erdélyi reform, egyházkerület ellen, hol *) E cikket, mely az előző számra már későn érkezett, ft. Szász Domokos erdélyi püspök úr küldötte be szerkesztőségünkbe, mint szakvéleményt a tőkés-segélyezés arithmetikai és íinancialis oldaláról. Készséggel közlöm is, minden érdemleges megjegyzés nélkül, mert a ft. püspök úr kisérő levelének egyik passusával én is elmondhatom, hogy «a mathematika kérdéseiben szakértő nem vagyok.* Szerk.