Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-04 / 18. szám

éleire számítható rendeletre. ((Elismeréssel és mélytánylással kell fogadnunk a rendelet intentióját», sőt a aki vitel t tekintve is, sok tekintetben örömmel üdvözölhetjük a miniszteri rendeletet.)) Először azért, mert határozottan kimondja, hogy az az eljárás, midőn valamely lelkész oly gyermeket keresztel meg, mely törvény szerint nem az ő hitfelekezetéhez tartozik, nem felel meg a törvény intentiójának; másodszor azért, mert határozottan kimondja azt is, hogy az 1868. LIII. t. c. 12. §. rendelkezésének foganatosításához múlhatatlanul szükséges, hogy az illetékes lelkész — bárha a keresztelést nem maga végezte is — saját anyakönyvébe jegyezze fel az illető megkeresztelt s törvény szerint az ő hitfelekezetéhcz tartozó gyermekre vonatkozó adatokat; harmadszor azért «mert határozottan fölhívja az egyházi főhatóságokat, s ezek közt a katholikus főpapságot is, hogy e rendeletnek saját hatáskörükben teljes nyomatékkal állandó érvényt szerezzenek, mert csak így remélhető, hogv hazánkban a különböző keresztyén hitfelekezetek között az annyira kívánatos béke fen tartható lesz.» — De előnyös oldalai mellett a rendelet hátrányaira is rá mutat cikkiró. Szerette volna, ha világosan kifejeztetett volna az, hogy «a nem illetékes lelkész, miután az illetékeshez áttette az anyakönyvi bejegyzést, erről többé kivonatot vagy ennek alapján bárminemű bizonyítványt egyáltalában nem adhat ki, amennyiben ez az illetékes lelkész joga és kötelessége.)) A rendelet azon pontjában, mely a büntetésekről szól, cikkiró szerint ki kellett volna mondani azt, hogy «a pénzbüntetés kiszabásakor a keresztelési bizonylatot kiállítani és az illetékes lelkészhez átküldeni vonakodó keresztelő lelkész rövid záros határidő alatt utasíttassák kötelessége teljesítésére, mit ha tenni mégis vonakondnék, a kérdéses bizonylat az ő költségére az első fokú közigazgatási hatóság által állíttassák ki és küldessék át az illetékes lelkésznek.)) Ellenben a rendelet azon tényét, hogy az egész ügy elbírálását a bíróságoktól a közigazgatási hatóságok kezébe tette át, cikkiró nem kifogásolja, sőt azt hiszi, hogy ez úton a cél sokkal jobban el lesz érhető. ((Egyszóval — s ezzel végzi Révész a maga fejtegetéseit — e rendelet határozott nyeremény a múlthoz képest és jelen viszonyaink között; ami azonban nem azt teszi, hogy folytonosan ne hangoztassuk azon óhajunkat, miszerint az 1868: LIII. törvénycikk 12. §-ának sanctiója ne miniszteri rendelet, hanem szintén törvény, és pedig léire nem magyarázható büntetőtörvény által biztosíttassák.)) * Iker testvéreknek iker temetése. Nem mindennapi temetési szertartás fordult elő Lekenve községben, Gömörmegyében. Egy róm. kath. és ág. ev. házaspárnak ikergyermekök született, kik közül egyik fiú, s másik leány volt. Mindenik illetékes lelkésze által megkereszteltetett s be anyakönyveltetett. A keresztelés után nem sokára mindketten egyszerre elhaltak. A szülék, kik leányegyházban laknak, s így a szomszéd falvakból kellett a lelkészeket fuvaroztatniok, költség kimélés szempontjából csak egy pappal akartak temettetni ; de a két felekezetű lelkész közül egyik sem engedte el functióját. így mindketten megjelentek az egyszerre történő szertartáson. A két pap egyházi ornátusban csak közvetlen a szertartás előtt találkozott egymással s szóba jött, ki fungáljon előbb. Végre abban állapodtak meg, hogy az végezzen előbb, kié hamarabb halt meg. így a kath. félé lett az elsőség. Két kiskoporsó volt kitéve az asztalra, s a lelkészek úgy foglaltak helyet, hogy a hozzájok tartozó kis halott előttök legyen. A kath. pap elmondva az ő latin imáját beszentelte a maga halottját s minden óvakodása dacára a szentelt vizből permetezett a prot. halottra is. A beszentelés után a kath. kántor verses és énekes búcsúztatója következett. (Jól jártál te szép virág szál). Ez után Törköly János g.-panyiti ág. ev. lelkész mondott szép rövid alkalmi beszédet, melyben találóan érintette ezen nagyon ritkán előforduló esetet. Csak az volt a kár, hogy a szertartás folyama alatt támadt meny dörgés és zápor a szertartást siettetni kényszerítette. De így is igen fényesen beigazolva lett, mily előnyünk van nekünk a mindenki által megértett szívhez szóló édes anyai nyelv használatában. Míg amaz rideg, érthetetlen hókuszpókuszt csinált; addig az ev. lelkész bár rövid de szívhez szóló beszéde által az alkalmiságot ügyesen s szépen kimerítve a gondviselés beláthatatlan intézkedéseivel kibékítette, megnyugtatta s megvigasztalta a szomorodott feleket s a halotti gyülekezetet. A halottas menet alatt a két felekezet kántora felváltva énekelt gyászdalokat. Szóval a két felekezet fungensei szép egyetértéssel beosztották magok közt az ikertemetés szerepeit. M. * Egy hitközség vallási zaklattatása. Szapáryfalváról következő sorokat vettük : «A 17-dik századi vallás-üldözés Magyarországon ismét megujúlt, midőn a protestánsok templomaiktól megfosztattak, lelkészeik, tanítóik száműzettek. Szapáryfalván ugyanis Suttág Ferenc tanfelügyelő, Berthin temesvári jószágigazgatósági titkár jelenlétében a képviselők és presbyterek előtt kimondta, hogy a szapáryfalvai református iskolát 1890-ik szept. i-én bezáratja s miután az iskola istenitiszteleti helyül is szolgál, azontúl tehát a szabad ég alatt tarthatják istenitiszteleteiket a szapáryfalviak. A községi biró az egész tanács előtt kimondta, hogy Zöld Zoltán tanító a községből elzsuppolandó. A lelkészre kimondta ugyancsak a jószágigazgatósági titkár előtt, hogy ha a lelkész éhen halna, akkor se fizet egyházi adót. A lelkész 1889-ik október óta nem kap fizetést. A tanfelügyelő az önhatalmúlag beszüntetendő felekezeti iskola helyett állami • iskolát állít, nem kérdezve semmiféle egyházi hatóságot. A szapáryfalvi lakosoknak sem polgári, sem egyházi, sem iskolai, de még szólási szabadságuk sincs. A főszolgabíró és a vármegye beszüntette. — Rácz Károly, ev. ref. lelkipásztor.)) * A gyülekezetek életéből. «Az orosházi ev. gyülekezet az iSSg]po-iki számadási évben» címen egy Veres József lelkész által gondosan szerkesztett tüzetet vettünk, a melyből a következő adatokat emeljük ki : Lélekszám volt 1889-ben a filiákkal együtt 22.840. Született 589 fi -f 592 nő — 1181 gyermek. Meghalt 390 fi+ 364 110 = 754 egyén. Házasságra lépett 161 pár. Évi szaporulat 377 egyén. — Csorvás leány egyház anyaegyházzá alakulóban van s midőn ez örvendetes tényt közöljük, teljes szívvel hozzájárulunk a jelentés azon óhajtásához — vajha a többi leányegyházak is mentől elébb követnék e példát s híveiknek buzgósága, áldozatkészsége mielőbb rásegítené őket is az önállóságra ! — Az iskolákban 11 tanító vezetése alatt összesen 1844 gyermek tanult. Iskolai építkezésekre a gyülekezet ro év alatt 21.000 frtot fordított. — Az évi számadás szerint bevétel volt 15.199 frt 90 kr. pénz és 1630 hl. 8 '/2

1. buza; kiadás: 9977 frt 83 kr. pénz és 1169 hl. 16 1. buza. Maradvány 5222 frt 7 kr. pénz és 461 hl. 67 V2

1- buza. Mérleg 1889/90-ről: Kivetés, hátralék (1889/89-ről és pénzre átszámított búzából eredő összes követelés 17.088 frt 90 kr. Ebből befolyt: 3752 frt 40 kr. Hátralék 13.336 frt 50 kr. — Búzában: kivetés és hátralékból (1888/89-ről) eredő összes követelés 1845 hl. 84 1. Ebből befolyt 1128 hl. 65 '/, 1. hátralék 717 hl. iS1

/^ 1. A künnlévő hátralék összege tehát — mint a kimutatás