Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-05-04 / 18. szám

Magyar hazánk ezen szép megyéjét, Fehérmegyét egyrészről övező Vérteshegy, a népmonda szerint haj­dan vértes vitézek állomása lett volna, honnan nyerte a vértes nevezetet. Ezen szép hegyláncz alján terül el a vértesaljai egyházmegye 33 anya-, 3 leány-egyházával. A hajdani vértes vitézek helyett, íog ezen a téren mél­tóságod hittel, buzgósággal felvértezett híveket, gyü­lekezeteket találni. Ezeknél a munkáshit, a vallásos buz­góság felmutatja a maga gyümölcseit, áldásos hatását a családi életben, a gyülekezetek erkölcsi életében, az egyházak anyagi viszonyaiban. Itt a vallás angyalát lát­juk őrködni a családok felett. A házastársak közt hűség, a szüléknél a gyermeknevelésben buzgóság, a gyerme­keknél a szülék iránt tisztelet, a testvéreknél a szeretet áldó angyala van. Az ilyen boldog hajlékok küszöbéről le fogja olvasni Méltóságod szent könyvünk ama sza­vait : ((mely igen gyönyörűséges az atyafiaknak ily békés együtt lakásuk.» Ezeknél lógja látni Méltóságod a gyü­lekezetek erkölcsi életében, hogy a hívek Istent mint közös atyát tisztelik, Istenházát buzgón látogatják, egy­mást testvérekként szeretik. Itt fogja látni, hogy az a vallásos buzgóság kimutatja áldó hatását az egyház­anyagi viszonyaiban, mert itt leteszi ugyan a vallás oltárára a szegény özvegy a maga fillérét, de nem marad el elbizakodva a tehetős, a maga adományával. Tem­ploma, iskolája egyszerű, de rendezett állapotban van. Az ily gyülekezetben, a gyülekezet legközelebbi vezére a lelkipásztor, azt mondja híveivel szemben: itt, e közt a népközt, ebben a gyülekezetben «az én igám gyönyörűséges, az én terhem könnyű.)) De elbizakodottság lenne tőlünk, ha mi ezeket átalánosságban mernénk mondani egyházmegyénk hívei­ről, egyházmegyénk gyülekezeteiről. A legszebb képnek is megvan a maga árnyéka. Fel fogjuk itt is a szép kép mellett találni az árnyékot. Fog találni Méltóságod a gyülekezetek hívei közt val­lás, egyház iránti közönyös lelkeket. Találkozni fog a kor elterjedt bűneivel. Vallás, templom, istenitisztelet megvetőivei, ünnep rontókkal. Az ilyenek dacolni lát­szanak amaz örök igazsággal, miszerint az UdvözitŐ anya­szentegyházán a pokol kapui diadalt nem vehetnek. Pedig az cg és föld elmúlnak, de az ő beszéde meg marad mind örökké. Méltóságod, jövetelét tudató hozzám irt hivatalos levelében, reményét, bizalmát fejezi ki. Mi is reménynyel bizalommal fogadjuk méltóságodat. Reményijük és bizodalmunk van, hogy az érdem meg fogja nyerni ezen egyházmegyében a főpásztortól az elismerés jutalmát. Reményijük és bizodalmunk van, hogy a fogyat­kozás meg fogja nyerni a íőpásztortól az útba igazítást. Reményijük és bizodalmunk van, hogy a hanyag­ság és rossz akaratú hiba meg fogja kapni a főpásztor­tól az atyai fenyítéket. A mi szeretetünk, a mi tiszteletünk, és az Isten legyen Méltóságodnak püspöki szemle útjában kísérője és vezére.» Az erre felhangzott éljenek után Sárközy Aurél alispán és egyházmegyei tanácsbiró úr a vármegye nevé­ben üdvözlé püspök urat, mint a főpásztorok legkitű­nőbbjét, az irodalom egyik jeles munkását. «Azon öröm­ben — úgymond — melyet a vértesaljai egyházmegye érzett, midőn tudomására jutott, hogy Méltóságod ez egyházmegyében megjelenni és itt főpapi minőségében körutat tenni szándékozik, teljes mértékben osztozik Fejérvármegye közönsége is. Nekem jutott a szerencse, hogy Méltóságod megérkezése feletti örömét a vármegye közönségének tolmácsoljam. A vallás és irodalom min­denkor nagy befolyással bírnak az emberiség cs a nem­zetek fejlődésére. A vallás a társadalom erkölcsiségének alapja, csak a vallás az, mely megóvja a nemzeteket a könnyelműség örvényétől és megtanít tűrni és szenvedni. És az irodalom az, mely felkölti a szunyadó nemzeti szellemet, táplálója lesz annak és kifejezője a társa­dalom vágyainak, törekvéseinek. Büszkeséggel eltelve csüggünk azért mindnyájan Méltóságod nemes példá­ján s főpapi és irodalmi működését olyannak tekintjük, mely vezércsillagként tündököl előttünk. Mint magas műveltségű főpásztorunkat és irodalmunk büszkeségét üdvözölöm tehát Méltóságodat, s egyúttal kérem, hogy a vármegye Méltóságod fennkölt személye iránti mély­tiszteletét és hódolatát kegyesen elfogadni méltóztassék.)) Ez éljenzéstől kisért beszédekre püspök úr hosz­szasabban válaszolt. ((Megvallom — úgymond — nem vártam azon ünnepélyes, engem majdnem megszégyenítő fogadást, mely itt a bicskei indóház csarnokában reánk várt. Mint egyszerű szolgája a Krisztusnak, egyházam törvényeinek parancsolatjából, de egyszersmind szívem rég táplált óhajtásával egyezőleg jöttem ide, mint test­vér testvéreihez, mint atya gyermekei közé. Midőn tehát én egyszerűen mint lelkész, mint pásztor nyájamhoz jövök, s a vármegye részéről is ily kitüntetésben rész­síttetem, ez engem kétszeresen kötelez hálára. Óhajtva jöttem ezen vármegyébe, mely előttem nem ismeretlen, mely magába zárja első királyaink székhelyét, részben sírhelyeit, mely annyi kitűnő férfiaknak adott a századok folytán szülő, majd temető helyet. Örömmel jöttem ide a Vérteshegyek aljára s a több napokig tartó és min­den erőmet igénybe vevő konventi tárgyalások alatt csaknem minden órában ismételgetém magamban e vár­megye örök emlékezetű szülöttjének, Vörösmartynak ama szavait: «Jobb nekünk a Vértes vadonában!» Azután a lelkészekhez intézve beszédét, ilyen­formán folytatá tovább : «Ti tudjátok, mily vágyako­zással, mily örömmel jöttem közétek, mert mióta püs­pöki hivatalomat viselem, úgyszólván az első órától kezdve folytonosan szerzett tapasztalataim meggyőztek arról, hogy egyházkerületünk 8 egyházmegyéje közt egy sincs, mely a rendességben, a jó igyekezetben, a vallásos buzgóságban és áldozatkészségben, ha eléri is, de felül­múlná a vértesaljai egyházmegyét. Tudom azt, hogy Pál apostol mondása szerint szeretettel és alázattal kell közétek jönnöm, és csak ritka esetben kellend azt \ vesszőt is elővennem, melyet Pál apostol a korinthusiak­hoz intézett levelében csak kérdőleg említ: «Mit akar­tok, vesszővel jőjjek-e hozzátok, vagy szeretettel ?» De az élet tapasztalásai, és különösen püspöki egyház­látogatásomnak már 5 éves tapasztalásai meggyőztek engem arról, hogy valamint a tűzben hétszeresen meg­tisztított aranyban is marad valamelyes salak, és a leg­tisztább vetésű búza sem maradhat konkoly nélkül, így van ez a vallás-erkölcsi élet mezején is, az egyházak kebelében is. Lehet és lesz is egy és más feddésre méltó ez egyházmegyében is, de legyetek meggyőződve igen t. lelkésztársaim, hogyha a szeretet fogja nekem sugallani az elismerés szavait irántatok, talán még forróbb szeretet fogja sugallani az olykor szükséges feddő sza­vakat is. Ugy jöttem ide, úgy érzem itt magam, mintha itthon lennék, mint a hogy a rég távol lévő édes atya gyermekeinek körébe siet. Fogadjatok ti is nem mint idegent, hanem mint szeretettel várt barátot, testvért és atyát.» Ezután püspök úr az alispán négyes fogatán, követve végtelen hosszú kocsisor által, a tiszteletére állított igen

Next

/
Oldalképek
Tartalom