Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-27 / 17. szám

lelkészek segélyeztessenek. Szóló letesz egy kötet kérvényt az asztalra, s felhívja Fejest, hogy hasonlítsa össze azokat a tőke segély kérvényekkel, bizonyosan nem fog többé úgy nyilatkozni, hogy ezek gondosabban vannak kiállítva és a helyzetbe jobb belátást engednek; pedig ezekben nagy tőkeösszegek kiadásáról van szó, míg azok alapján apró segélyek szavaztatnak meg egyszer mindenkorra. Kérdje meg Fejes a jelenlévő espereseket, hogy a kétféle kérvények közül melyek vannak több gonddal kiállítva, többféle bizonyítékkal felszerelve és több oldalról igazolva? Ezen kívül a végrehajtó bizottság összes okmányait ki teszi mindig az asztalra, hogy mindenki bele tekinthessen, s a kérvényekre hozott határozatait kinyomatja, előre szétosztja és bírálat alá bocsátja, mind ezeket az «ad hoc» bizottság nem tette. «A mi az egyházak osztályozásának kimutatását illeti: én ezt mindenik püspök úrtól bekértem a konvent utasítása szerint, és meg is kaptam. Tisztelettel kérdem a püspök uraktól, hogy igaz-e ez ? (Kun Bertalan és Pap Gábor «Igaz.») No tehát ne méltóztassék Nt. úr alaptalan állításokat mondani a konvent előtt! De ugyan mi hasznát lehetne venni azon osztályozásnak a segélyezésnél, mikor azon papi állomás, a melynek 800 frt fizetése van, Baranyamegyében negyed osztályú, Hunyadmegyében első osztályú? Ha a végrehajtó bizottság az osztályozást vette volna alapul, akkor a dunamelléki kerületben az 1200 frttal díjazott lelkészek előbb segélyeztettek volna, mint Erdélyben az 500 frttal díjazottak.)) ((Felemlítette itt valaki az előttem szólók közül, de az előszobában is suttogták, hogy azért is meg kell c nagv összegeket szavazni, mert az erdélyi püspök ur már előre elköltötte a. kerületi alapokból az egyházak építkezéseire azon pénzeket, a melyeknek kamatját és visszapótlását most itt biztosítni akarja. Én t. konvent, ezt egyáltalában nem hiszem, mert az erdélyi püspök urat sokkal óvatosabb embernek ismerem, mint hogy elköltött volna olyan pénzeket, a melyekhez neki nem is lett volna szabad hozzányúlni (Szász Domokos erdélyi püspök : Nem, ez nem történt) s azért én az eféle mendemondát a megszavazás indokának nem tekintem. Tudom, hogy az erdélyi kerületben adattak már ki építkezésekre tőkesegélyek az itt kontemplált módon; de azoknak kamatja kebli eszközök által fedezve van, és nem hiszem, hogy az erdélyi püspök úr elköltötte volna a pénzeket, míg azok fedezete meg nem voIt.» Másik indoka az elhalasztásnak a kerületek magatartása a tervvel szemben. «Szász Károly püspök ur úgy nyilatkozott, hogy nem áll az, a mit mondtam, hogy két kerület a terv ellen nyilatkozott, mert ime az a két kerület is beküldte a kérvényeit, a mi annak a jele, hogy a tervet elfogadta; s ma az előadó úr is ismételte ezt a syillogismust. Ezzel szemben csak mellékesen említem azt, hogy kérvényt nem küldött ide e tárgyban egyik kerület sem, hanem csak statisztikai kimutatásokat a fennforgó szükségről; de még ha küldött volna is, úgy gondolom t. konvent, hogy azt, hogy cgv kerület valamely kérdésben mit határozott, nem syllogismusokkal és jelekkel szoktuk megállapítani, hanem felnyitjuk a jegyzőkönyvet és felolvassuk belőle. Nem fárasztom a t. konventet azzal, hogy felolvassam a két kerület jegyzőkönyvét, mert képviselőik épen ma élő szóval nyilvánították itt, hogy én a határozataikat helyesen reprodukáltam)). Ezzel szemben több szónok hangsúlyozta a konventnek a kerületek többségével szemben is fenálló souverain jogát, a kiknek szóló ismétli Pál apostolnak tegnap idézett szavait, hogy ha mindenek szabadosak volnának is, de nem mindenek iidvösségesek. A kálvinista egyházban épen háromszáz esztendős kérdés az, hogy vájjon a felsőbb hatóság az alsóbakkal szemben souvarain-e, vagy pedig csak szűkebb körű hatóságok szövetsége, mely ezektől nyeri a jogait ? Nálunk is csaknem minden gyülésükben szóba jő, az angol egyházakban pedig ezen kérdés vitatása és eldöntése számos egyházi szakadásra vezetett. A magyar egyház soha se hozott e tárgyban elvi döntvényt, hanem bölcs mérséklettel elintézte a concret kérdést. Jobb is ezt eldöntetlen hagyni a míg csak lehet, mert bárminő eldöntésből sok bonyodalom származnék. A bölcs mérséklet most is azt tanácsolja, hogy halasztassék el egy oly kérdés, a mely annyira nincs előkészítve és a mely ellen annyi jogosult aggodalom nyilvánult itt is, a kerületekben is. Az ilyen kényes ügyeket, zsinaton kívül, csak a kerületek teljes egyetértése mellett szabad elintézni; míg a zsinat, ha kisebbség ellen hozza is a határozatot, több megnyugvást fog találni. Ajánlja újból halasztási indítványa elfogadását, annyival is inkább, mert a jövő évben már zsinat fog tartatni. Tisza Lajos gr. kijelenti, hogy ő az egyházkerületek véleményét nem kicsinyli, de ő úgy tudja, hogy az egyházkerületek a konvent mult évi határozatát elfogadták, miként ezt az előadó kimutatta és miután a zsinat a konventet bizta meg a közalap kezelésével, nem tartja a kérdés végeldöntését elhalasztandónak. — A mi pedig Kovács A. jövendöléseit illeti a resensusról, mit ezen intézkedés keltene, kijelenti, hogy ő az újkori próféták profétiáiban nem bízik. E zárbeszédek után névszerinti szavazásban 21-en a hármas bizottsági munkálat mellett és 13-an ellene szavaztak. Elnökök nem szavaztak. A tőkés segélyezésről szóló bizottsági munkálat tehát szavazattöbbséggel tárgyalási alapul általánosságban elfogadtatott. Igennel szavaztak: Baksay Sándor, Ballagi Mór, Br. Bánffy Dezső, Beöthy Zsigmond, Gr. Degenfeld József, Fejes István, György Endre, Kerkapoly Károly, Kolozsváry Sándor, Nagy László, Parády Kálmán, Szabó János, Szász Béla, Szász Domokos, Szász Gerő, Szász Károly, Szél Kálmán, Szilágyi Dezső, Tisza Kálmán, Tisza Lajos, Tóth Sámuel. Nemmel szavaztak : Csonka Ferenc, Kiss Áron, Kovács Albert, Dr. Kovács Ödön, Lükő Géza, Mitrovics Gyula, Mocsáry Lajos, Molnár Béla, Papp Gábor, Gr. Ráday Gedeon, Szeremlei József, Vályi János, Vályi Lajos. Végül még elfogadták Tisza Kálmán indítványát a közalap növelésére hivatott sorsjegykölcsön létesítése tárgyában és az ügy előkészítésére következő tagokból álló bizottságot küldtek ki: Tisza Kálmán, Papp Gábor, Beöthy Zsigmond, Tisza Lajos, Szász Károly, Kerkápoly Károly, Fejes István, Bernáth Elemér, Mocsáry Lajos, Vályi János Tóth Sámuel, György Endre, Szász Domokos, báró Bánffy Dezső és Szász Gerő. Az indítvány így szól: Tekintettel arra, hogy az előttünk fekvő jelentésekből kitűnik, hogy az ev. ref. egyház közalapja a nagy célok előmozdítására elégtelen eszközökkel rendelkezvén, azok növelése okvetlenül szükséges. Tekintettel arra, hogy nem látszik célszerűnek, hogy ez idő szerint legalább, akár a hívektől nagyobb áldozatok követeltessenek, akár az államtól kéressék segély. De tekintettel arra is, hogy remélhetőleg ezek nélkül is lehető lesz a közalap tőkéjének s ez által az