Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-20 / 16. szám

mány mind az eltávozott titkárnak, mind Kenessey Béla id. titkárnak, Horváth Sándor ideigl. pénztárnoknak és buzgó segédjének Korbély Géza segédlelkésznek jegyzőkönyvi elismerést és köszönetet szavazott. A közgyűlés előkészítése végett meghallgatta a titkár, a pénztárnok, a pénzügyi bizottság jelentéseit, és Balogh F. elnöklete alatt Papp Károly és Szlávik tagokból álló pénztár-vizsgáló bizottságot, továbbá a Szöllősi Antal makói lelkész által kitűzött 50 -50 írttal díjazandó pályakérdések szövegezésére valamint a társaság által a budai és pesti zsinatok történetek megiratása ügyében való jelentéstételre Szilágyi S. elnöklete alatt Balogh F., Révész Kálmán, Szeremley S. és Szlávik M. tagokból álló bizottságot küldött ki. A közgyűlés április 14-én délután 4 órakor az ágostaiak deák-téri gymn. dísztermében tömeges részvét mellett tartatott meg. A már fent említett vál. tagokon kívül jelen voltak: Kun Bertalan, Pap Gábor, Szász Domokos és Dr. Szeberényi Gusztáv püspökök, Vállyi János főgondnok, Beöthy Zsigmond főrendiházi tag, Zsilinszky Mihály főispán, Fabinyi Theofil ker. felügyelő, Móricz Pál, Széli Ákos, Mocsáry Lajos, György Endre, Darányi Ignác, Szilassy Aladár, Giczei Samu, Bernáth Elemér, Lükő Géza, Perlaky Elek, Várady Gábor, Dr. Ballagi Mór, Dr. Kolozsvári Sándor, Bendl Henrik, Dr. Csiky Kálmán, Kovács Ferenc, Kenessey K., Eötvös K. Lajos, id. Kis Áron, Vállyi Lajos, Szász Gerő, Sipos Pal, Bachát Dániel, Szabó János, Csonka Ferenc, Tóth Sámuel, Doleschall Sándor, Veres József, Nagy Lajos, Vörös Károly, Benkő István, Begedi Lajos esperesek és lelkészek, Géresi Kálmán debreceni, Dr. Bartba Béla és Hörk J. eperjesi, Futó Mihály hódmezővásárhelyi, Mitrovics Gyula sárospataki, Krupec István pozsonyi, Batizfalvy J., Dapsy L. és Falvay A., pesti tanárok és számos segédlelkész és theologus. Társaságunk 2-ik évi közgyűlését Szász Károly elnök a Társaság múltját és feladatát híven feltüntető hatásos beszéddel nyitotta meg, a melyet Lapunk más helyén egész terjedelemben közlünk. Az élénk helyesléssel fogadott elnöki megnyitó után felolvasta Kenessey Béla id. titkár a választmányi ülés jegyzőkönyvét, illetve jelentését, a melyből megértjük, hogy az elnökség a szerkesztő és pénzügyi bizottsággal egyetértőleg az év folyamán a távozó Zsilinszky helyére a titkárság id. vezetésével Kenessey Bélát, a pénztárnoki teendőkkel pedig Horváth Sándor budapesti ev. lelkészt bízta meg. A társulatnak van jelenleg 31 pártfogó, 212 alapító és 311 rendes, valamint 370 pártoló, tehát összesen 924 tagja. — A társaság mult évi bevétele 12,221 forint 41 kr, kiadása 2486 frt 20 kr, vagyona 9745 frt 20 kr. A közgyűlés a pénztárvizsgáló bizottság jelentése alapján a számadópénztárnokoknak a felmentvényt megadta és úgy Zsilinszkynek, mint az ő helyébe ideiglenesen megbízott titkár és pénztárnoknak, valamint Korbély Géza s. lelkésznek buzgó fáradozásaikért meleg köszönetet szavazott. Érdekes vitát keltett Szöllősi A. ref. lelkész pályakérdése, a választmánynak az 1791. budai és pesti zsinatnak megiratására vonatkozó indítványa, illetve az ezen ügyekben kiküldött bizottság jegyzőkönyvének felolvasása. Szőllősy A. 50—50 frtnyi díjat ajánlott föl aranyban 2 pályamunkára: 1) Sz. Kis István 1543—53-ig micsoda helyeken folytatta reformátori működését. 2) Hol tartattak az 1549 és 1550. évi zsinatok. Zsilinszky, Dr. Kovács, Kolozsvári, Szász Domokos, Révész Kálmán felszóllalásai után gr. Tisza Lajos indítványára a vitás kérdés eldöntése s a pályakérdés szabatosabb szövege- | zése céljából egy Szász Károly elnöklete alatt összeült s Szilágyi Sándor, Szeremley Sámuel, Balogh Ferenc, Géresi Kálmán, Szilády Áron, és Dr. Szlávik Mátyás tagokból álló irod. bizottságra utasíttatott, valamint ide lett utasítva a budai és pesti zsinatnak a Társaság részéről való megiratása is. Erre Kenessey Béla id. titkár zajos éljetizések és helyeslések által kisérve olvasta föl szép eszmékben s a feladatok rajzában gazdag titkári jelentését, a melyből szó szerint a következő szép részletet vesszük át: „Magyar Protestáns Irodalmi Társaságunknak nem kistbb feladata van, mint megnemesíteni prot. egyházunk küzdelmét, megszellemesíteni protestáns társadalmunk életét és tartalmasabbá, öntudatosabbá tenni magát a hazai protestantismust. Korunk általában a gyors haladásnak, az egyéni és társadalmi erők egymással folytatott küzdelmének, az érdekek kölcsönös harcának, az anyagiságnak és a realismusnak kora. A politika, ha valamikor az volt, úgy ma még inkább igazán csak exigentiák tudománya. Az irodalom a nemes eszmények helyett a realismusnak naturalismusnak all szolgálatában s mintha csak a L'homme machine kora tűnnék ismét fel a Béte humaine i ró ja s annak iránya, kezd népszerűvé lenni és a szépirodalom már fennen kezdi hirdetni, a mit a komoly természettudomány is még csak sejt és a mi felett még csak kísérletez. Mintha bizony a szépirodalom arra volna hivatva, hogy tudományos elméleteket ő népszerűsítsen ! A társadalom rohan előre s bizonyos mélyreható convulsiokban mintegy idegesen rángatózik, mint a beteg hánykolódik ; várja, hogy a gyógyulását előidőző Bethesda tava mikor vet egyszer már hullámokat, sőt türelmetlenségében maga nyughatatlankodik, azt hivén, hogy így a gvógyerejű hullámok előbb felfodrozódnak. A vallási élet terén a hívő és a tudó lélek önmagával való küzdése, meghasonlása, mely harcnak a fél-tudás mellett rendesen a hit esik áldozatul. A vallás többé-kevésbé megszűnt az élet megnemesítője és megeszményítője lenni. Ez égi plánta csirája isteni kézzel beültetve ott van ugyan minden szívben ; de a köves talaj, de a felburjánzó tövis nem engedi, hogy megnövekedjék s gyümölcsöt teremjen. A róm. katholicismus, mely mindég tanult és soha sem felejtett, mely a korhoz, annak áramlatához mindég alkalmazkodott addig a mértékig, a míg az hatalmat növelhette, most is összeszedte minden erejét, felhasznál minden eszközt, hogy a társadalom minden rétegében újra elfoglalhassa régi befolyását. S az ő egyesített erőikkel szemben mi protestánsok csak lazán összekötött kéve vagyunk. Erőink megoszolva. Legkiválóbb tehetségeink figyelmükkel más terek felé fordulva. Nagy szellemük egész gazdagságából az egyháznak csak egy-egy kis gyémánt forgács jut. Tűzben ragyog ugyan már ez is; de mi volna akkor, ha szellemük egész kincsesházát nekünk szentelnék, drágaságaikat közöttünk osztanák szét! Nagyon csekély az igazi áldozók száma és sectáris mozgalmak elhitető prófétáinak csalétkére megy rá a nép, mely hivatalos egyházában kevés kielégíttetést talál. S úgy látszik, tetszik az Úrnak minket abban is megalázni, hogy mihelyt megindul egyházunk legjobbjainak kezdeményezéséből valamely mozgalom, a helyett, hogy örömmel, lelkesedéssel, egy akarattal hozzá csatlakoznánk, támogatnánk célja elérésében, mindjárt elő áll azoknak a serege, a kik mindenre csak rá •ciehezednek közönyükkel s alig