Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-13 / 15. szám

liberalismusukat. Az bizonyos, hogy egy pártot képeznek a vvallon commissióban az orthodoxokkal, hanem ők nagyon jól tudják nagylelkűségüket érdekeikhez szabni. Két hely, héttel szemben, ez az arány semmikép sincs viszonyba az orthodox egyházak fontosságával, se lel­készeik számával. Továbbá meg kell jegyezni: i) hogy magoknak tartják fenn azon lelkészeknek megválasztá­sát, a kiknek a wallon comissióba való bejutást megakar­ják nyitni; 2) és hogy az oda bejutást orthodox laicu­soknak meg nem engedik. No erről az ostracismusról már csak nem mondhatják, hogy szabadelvű! Szívesen elismerem azonban, hogy más körülmé­nyek között szabadelvűségök jobb minőségű. Ha van is olyan egyház, hol egy erős orthodox kisebbség marad hátrányban, vannak mások, mint az amsterdami és leydeni, a hol a modern consistorium beleegyezik oly lelkészek kinevezésébe, kik nem osztják az ő elveiket. Ha ez engedmény néha olyan megszorításokkal van kisérve, melyek e régi közmondásra emlékeztetnek: adni és visszatartani semmit se ér, azt itt nem keresem. Azt se kérdem, hogy mi lett volna azokból az egyházakból, hol a kisebbség adja a legszámosabb hallgatókat, ha a több­ség minden lelkészi állomásokat egyedül magának tulaj­donított volna. Inkább elismerem, hogy ez egyszer a modern párt hűnek tudta magát mutatni ezen elvéhez : minden iránynak joga van létezni és élni az egyház kebelében. Az olvasó, ki idáig türelemmel követett, bizonyosan megjegyezte magának, hogy a wallon egyházak elmé­tileg a zsinat presbyteri rendszerhez tartoznak: tényleg pedig congregationalista régime alatt élnek. A reformált zsinat, amelytől véglegesen függenek semmi észrevehető vallásos befolyást se gyakorol vallásos életükre. A wallon gyűlés más felől egyszerű «társ-igazgatónak» (college administratif) tartja magát, épen ezt a kifejezést hasz­nálja a commissió legutolsó jelentésében. Ennek ered­ménye községeinkre nézve a szellemi elszigeteltség álla­pota, mely igazi gyengeség jele. Egy kísérlet tétetett az orthodox párt kebelében, hogy némikép véget vessenek ennek az állapotnak. Valami három éve egy társulat alakult abból a célból, hogy közelebb hozza és egye­sítse a különböző egyházak evangeliumi elemeit. E tár­sulat a wallon evangeliom érteke siet (Conférence évange­lique wallonne) nevet viseli. íme az elvek, melyek elfogad tattak Hágában, 1886. október 28-án az alapító tagok által:«Mi a wallon egyházak lelkészei és hívei, midőn megvalljuk, hogy hiszünk az Isten igéjében ugy a mint az az O- és Új-szövetségben foglaltatik és Isten kegyel­mében a Jézus Krisztusban, mint az idvesség egyedüli alapjában, elhatározzuk, hogy évenként összegyűlünk egy testvéri értekezletre. Szívvel ragaszkodva wallon egy­házunkhoz és intézményeihez, örömmel barátkozunk e területen, mely közös velünk és mindazokkal, kik annak részét teszik, hisszük hogy jó és hasznos mind magunkra, mind községeinkre, hogy találkozunk egy hitben, hogy közzétegyük tapasztalatainkat és kicseréljük eszméinket azon kérdésekre nézve, melyek Isten országának eljöve­telét érdeklik.)) E nyilatkozatban két dolgot jegyezzünk meg. Elő­ször az értekezletnek vallásos alapját. Ennél tágabb már nem lehet. Az alapító tagok azon fogadásból kölcsönöz­ték azt, melyet 1883-ig a lelkészek tartoztak letenni a reform, egyház szolgálatába lépés alkalmával. Ez volt az eszélyes eljárás; hűség egyesülve terjedelemmel, semmi megszorítás de mégis korlátokkal. Ott a hol az egyház tárva nyitva van, az értekezletnek zártnak kell lenni, a hol pedig az egyház zárva van, ott az érekezlet nyitott lehet. Másodszor az értekezlet célját. Nem arról van szó, hogy harci gépet szervezzünk, hogy az uralkodó pártnak ellenállhassunk, vagy azt felforgassuk ; voltak kik az uj munkát így képzelték. Az elérendő cél min­denek előtt szellemi. Az értekezletnek gondoskodnia kelle tagjai számára egy találkozási alkalomról kölcsö­nös építés és tanulmány végett. A mit magok és egy­házaik számára keresnek, az a szellemi életnek növe­kedése. Jelszavok az evangeliom ama mondása lehet: Keressétek először az Istennek országát és annak igaz­ságát és minden egyéb megadatik tinektek azon felül. 1886 óta a wallon evang. értekezlet Nimwegen, Delft és Hágában tartott három összegyűlést, amelynek erdeke és sikere folyvást nagyobbodott:. A legváltoza­tosabb és a legfontosabb tárgyak adattak elő a valóban értékes jelentésekben. Nimwegenben Pfender hágai lel­kész a biblia francia fordításáról értekezett, végered­ményben a Segond-féle fordítás javára nyilatkozván, és Teding van Berkhout az amsterdami wallon szegényház elnöke a szeretet munkájának rendezéséről az egyház­ban értekezett, ajánlva a munka felosztást és a diaconissa intézményt. Delftban Roehedien delfti lelkész és gróf de Bylandt hágai presbvter a wallon egyházak eredetéről és a mai szerepéről, továbbá Daubanton gröningai lel­kész a wallon gyermekek konfirmációi oktatásáról tar­tott előadást. Végül a mult 1889. év őszén Hágában, Lacheret lelkész a wallon liturgia történetét adta elő, javaslatba hozván ennek a liturgiának revisióját, mely mindannyi között leghűbb maradt a XVI. és XVII-ik század régi református liturgiáihoz. A tanulmány után építés. Nimwegen és Delftban a hívek is meghívattak az értekezletre, a hol négy, öt lelkész szónokolt; egészen új dolog a wallon egyház­ban, de nagyon tetszett. Hágában az értekezlet szíves közreműködésre meghívta Monod Tivadar francia lel­készt is. Azok kik hallgatták sokáig nem fogják feledni «Jézus az út élet és igazság»-ról tartott gyönyörű prédi­kációját, valamint kellemes értekezését a «hívők köteles­ségéről a mai korban.» Az a világos előadás, meggyőző ékesszólás igazán nagy és jótékony benyomást keltett. Tanulmány, építés; a wallon ev. értekezlet nem hitte, hogy ennyi elég lenne programmjául; hozzátette hát a cselekvést is. Egy kérdéssel foglalkozott eleitől fogva: ez a holland tengerészek sorsa Eszak-Francia­országban. Azt akarta értök megtenni, a mit megtesznek a La Manche legtöbb kikötőjében az angol tengerészekért és alapított Dunkerqueben egy Chrystelyk Zeemansliuis-t. A kikötő központján egv terem van nyitva minden nap, a hol a holland tengerészek lapokat, könyveket és egy csésze theát kaphatnak. A vendégszerető ház egyformán nyitva áll a scandináv és német tengerészek előtt is és mindazoknak, kik egy tengerparti városban nem tudnak hova menni és kockáztatják testök leikök elvesztését. E keresztyén és filanthropikus munkához lett csatolva az evangeliom terjesztésének egy új munkája. Dunkerque­ben bizonyos számú hollandok mellett a belga eredetű flamandok száma négy ezren felül van, az egész munkás­osztály a flamand nyelvet beszéli. Itt egy roppant munka­mező van, mely a francia nyelvű evangeliom terjesztés előtt egészen zárva volt, és a mely most nyitva áll egy a Christelyk Ztemanshuis élén álló evangélista előtt. Ez a legújabban felállított hivatal, már eddigelé is a leg­szebb jövővel biztató eredményeket mutathat fel. Hozzá­teszem, hogy egész Hollandban a legnagyobb rokon­szenvvel fogadtatott a királyi családtól kezdve le a leg­utolsó parasztig. íme ennvit tett a wallon ev. értekezlet három év

Next

/
Oldalképek
Tartalom