Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-06 / 14. szám

állapotát rendben vezetettnek találták; különösen meglepte a nevezett egyházlátogatókat Szalay József ref. lelkész ügybuzgó vallástanítása, melyet a gyermekeknél fejten ki, hol igazi vallásos élet tapasztaltatott, s őszintén gratuláltak az egyháznak, s különösen az egyház lelkészének teljes megelégedésüket fejezték ki. * Püspök-választási mozgalmak az evang. egyházban. E cím alatt a mult számban közlött rövid értesítésnek részint helyreigazítására, részint teljesebbé tételére következő sorokat vettük: «Esperességi és kerületi hivatalt viselő egyházi és világi férfiak szám szerint nyolcan, mert a kilencedik visszavonta aláírását, s ezek is leginkább kishontiak és miskolciak, márc. 25-re Iglóra értekezletet hittak össze, melynek a Meghívóban jelzett célja lett volna : egy jelöltben megállapodni. Azonban ezen cél el nem éretett, mert úgv Zelenka főesperes, mint Farbaky egyházkerületi főjegyző mellett történtek nyilatkozatok. Azért b. Radvánszky Géza elnök az értekezletet mint eredménytelent berekesztette, mire aztán ismét az ő felhívására, Zelenka pártja pártértekezletté alakult. Nem is a szepes- és sárosmegyei egyházak küldötteiből alakult ezen értekezlet, hanem inkább a hegyaljai esperességből, a mennyiben innen 8 egyház vett részt az értekezleten, Sáros- és Szepesmegyéből pedig csak 7 egyház, összesen az egész egyházkerületből — ha jól olvastuk meg -— nem több mint 17 egyház. Miskolcz és Igló tekintélyes számmal volt képviselve, Miskolczról tizenöten, íglóról mintegy húszan valának ott. Ennyiben kellett a reporter memóriájának segítségére jönnöm». — Egy jelenvolt. * Egyházi aranykönyv. O-Budán két magát megneveztetni nem kívánó hitbuzgó nő, anya és leánya, j utóbbi az Ürasztalát gazdag arany-rojttal szegélyezett nehéz selyem-brokát terítővel, előbbi a betegek úrvacsora! kelyhét ugyan ily minőségű díszes takáróval, mintegy 60 frt értékben, ékíté, illetve ajándékozá meg. Az úr «ki lát titkon, fizessen meg keresztyéni buzgóságukért nyilván.)) (Mát. VI: 4.) * Az evangelikus egyházkerületek arányosabb beosztása eszméjét veti tel Ktupec István pozsonyi theologiai tanár az ((Evangélikus egyház és iskola» egyik közelebbi számában. Fejtegetésének veleje ez : alakíttassék a jelenlegi bányakerületből egy alföldi evang. püspökség, oly formán, hogy a bányakerület felső kisebb J fele, nevezetesen Bars-, Zólyom-, Hont- és Nógrádmegyék, csatoltassanak a dunáninneni egyházkerülethez. Figyelemre méltó históriai, geográfiai és statisztikai erősségeket hoz fel indítványa támogatására. Ismeretes dolog ugyanis, hogy míg a dunaninneni kerületben 170 ezer evangelikus van, addig a bányakerületeiben közel 400 ezer ; a javaslat szerint pedig, a jelzett négy esperesség i átcsatolásával csaknem egyformára, nevezetesen körül- j belől 300—300 ezerre kerekednék mind a dunáninneni, mind a bányekerület helyébe lépő alföldi egyházkeiiilet. — A gondosan indokolt tervezet sok tekintetben figyelemre méltó, még oty okokból is (pl. egyházpolitikai, nemzetiségi stb.), melyeket az indítványozó dicséretes discretioval elhallgat. Az egyházkerületek lehető arányos beosztása az egyházi adminisztráció szempontjából is nagyon fontos, mert egyik kerületnek aránytalanul nagy súlya sokszor bénitólag nehezedik rá a többiekre, és állandó szitója a súrlódásoknak stb. stb. Csakhogy az is igaz, hogy az ily kezdeményezések sikere mindig azon fordul meg, mennyire érzik szükségét s kívánják megvalósítását az érdekelt felek. — Református egyházunknak is volna számos területi, kerületi, egyházmegyei kikerekíteni valója, melyek köztünk legyen mondva, sokszor és érzékenyen hátráltatják közegyházi ügyeink előmenetelét; de ezek nagyobb dolgok, hogysem róluk per tangentem szólni célravezető volna. Zsinat előtt azonban okvetlen sort kerítünk rájuk és ex thesi megbeszéljük őket. * A Luther-társaság 18889-ik évi működéséről kimerítő jelentést nyújt azon kis füzetke, mely e lassan de fokozatosan emelkedő társaságnak 4-ik nyilvános beszámolója. A füzet Hunfalvy Pál elnök buzgóságra intő megnyitó beszédével kezdődik, melyet Doleschall Sándor alelnök tartalmas évi jelentése követ, mely konstatálja, hogy a társaság nem hanyatlik s a mi a mi viszonyaink között nem hanyatlik, az halad. Van a társulatnak 24 alkpító és 264 rendes tagja. Csendes panaszként emeli ia jelentés, hogy a magyar lutheránus egyház 38 esperessége közül csak 15, a 619 egyház közül csak 39, a 640 lelkész közül 111, a 642 egyházi felügyelő közül csak 22 (ez csakugyan rendkívül kedvezőtlen arány), az 1670 tanár és tanító közül csak 20 lett eddig a társaság tagja. — Bizony ez nem valami örvendetes statisztika. — A kiadványokról szólva kedvetlenül vallja be a jelentés, hogy ((könnyebb volt a műveket kiadni, mint rajtok tuladni»; s a helyzet javítása érdekében sürgeti a társulat által immár elfogadott decentralisatio eszméjének életbe léptetését melyszerint minden kerületben egy-két agitationalis bizottság volna szervezendő. A népiratkák ügyében hirdetett pályázat meddőn maradt. — A szűkebb körű bizottság működését ismertető jelentés kiemeli, hogy a népiratkákra ujabb pályázat íratott ki ívenként 20 frt díjjal (az első díj 15 forint volt), mely május 31-én jár le s tárgya a hazai prot. történelemből veendő ; pályázat íratott ki egy «Bibliai történetek)) cimű tankönyvre (lásd a feltételeket e Lap 10. számában); lépéseket tett a társaság arra nézve is, hogy alkalmas protestáns tárgyú (olajnyomatú vagy fametszetű) fali képek kiadásával a lutheránus nép hajlékából a szentek festményei kiszoríttassanak. — Az utolsó közgyűlésen theologiai, népirodalmi és iskolai szakbizottságok szerveztettek, s a taggyüjtés és kiadványok terjesztése céljából a főbb lutheránus góczpontokon az agitationalis bizottságok tagjai megválasztattak. — A társaság vagyoni állása : bevétel 7582 forint 22 kr, kiadás 1495 frt 10 kr. tiszta vagyon 6087 frt 12 kr., vagyon szaporulat 1386 frt 6r kr. — Szegényes, kisszerű kezdet, de hitbuzgóság és egyetértés ápolgatják az elvetett kicsiny mustármagot, mely idővel terebélyes fává fog növekedni. Erre vall a szűkebb körű bizottság legközelebbi actiója is, mely meleg hangú felhívásban buzdítja az espereseket a nemes célú társaság támogatására, bizalomteljesen kérvén őket, hogy 1. a közelebbi esperességi közgyűlés napirendjébe a Luther-társaság pártfogásának ügyét felvenni ; 2. az esperességet a társaság tagjai közé való belépésre felkérni és 3. az egyes egyházakat, papi és tanítói értekezleteket, valamint a vagyonosabb és tekintélyesebb egyháztagokat (felügyelő, gondnok, presbyterek) gyűlési határozattal belépésre buzdítani szíveskedjenek. * A debreczeni főiskolai tanárikar az országos tanári nyugdíjintézet ügyében nagyon alapos és kimerítően indokolt fölterjesztést tett a tiszántúli egyházkerülethez. A fölterjesztés azt javasolja, hogy az egyházkerület a közoktatásügyi miniszter ismeretes nyugdíjintézeti tervezetéhez a saját kebelében levő tanintézetekkel elvileg hozzájáruljon, de csak azon esetben, ha a nyugdíjintézet szabályzata akként lesz megállapítva, hogy abban egyfelől az államkormánynak tanintézeteink irányában semmi beavatkozási jogcím nem adatik, másfelől tanárainknak az országos nyugdíjintézethez való