Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-04-06 / 14. szám

nek buzgalma, pásztorainak gondossága, s az örökké élő és ható krisztusi lélek oly erkölcsi hatalommá erősítik, melyen nem képesek erőt venni se a tévhit, se a hitetlenség poklának kapui... De ilyen-e mindenik ekklézsiánk? nincsenek-e köztük sorvadok, sínylődök, züllésnek indulók? Fájdalom, vannak. De a lelkiekben sinylő, külsejükben elhanyagolt, anyagi Ínségben vergődő gyülekezeteinken is csak a Krisztus feltámadása segíthet; annak a léleknek feltámadása, mely megeleveníti a kihalt szíveket, életre ébreszti az elhalt tagokat, lelket önt a csüggedő pásztorokba, segítő részvétre buzdítja a segíteni képes hittársakat és külső támogatásra indítja a közanyaszentegyház intéző hatalmait. Sínylődő vagy épen desolált, viszály dúlta vagy épen bomlásnak indult gyülekezeteknek is legbiztosabb menedéke a feltámadt Krisztus, az ő életadó hatalmával, az ő megelevenítő lelkével, az ő békességet és szeretetet árasztó szellemével, az ő felsegítő könyörületével. Hol él a Krisztus, ott a gyülekezet is él, mert van hit, van buzgóság, van áldozatkészség, van békességszeretet! Imádkozzunk és dolgozzunk Krisztus feltámadásáért egyházi köztársadalmunkban. Az egyházi társadalmat, a Krisztus ügyeért való társulás és közmunka összesége, tehát az egyházi társulatok, egyletek, intézetek, irodalom, időszaki sajló stb. képezik. Krisztus szelleme ezekben is feltámadt immár közöltünk s mi örömmel szemléljük, hogy e téren is mily dolgokat cselekszik az ő isteni hatalma. Vannak immár egyházi társulataink: árvaegyleteink, nőegyleteink, számos ker. egyleteink ; van irodalmi társaságunk, Luther-társaságunk, egyházi sajtónk, lapirodalmunk, népies irodalmocskánk stb. stb., melyek folyton szélesedő mezőkön és napról-napra tisztuló evangeliumi szellemben, mindig több-több avatott munkással építik és erősítik közöttünk a protestáns közszellemet. Imádkozzunk és dolgozzunk, hogy egyházi köztársadalmunkban is minél teljesebb életet vegyen a Krisztus. Irodalmi társaságunk jó uton, kipróbált kezekben egészséges fejlődéssel halad előre : oh de hányan vannak közöttünk, kik még nem imádkoztak, nem dolgoztak, nem áldoztak érette?! jó uton halad, kipróbált eszközökkel és vezető jó kezekben: oh de mekkora protestáns erő, mennyi testületi és anyagi erő, mily szellemi tőke hever körülöttünk még kihasználatlanul, meddőségben, tétlenül?! Imádkozzunk és dolgozzunk, hogy rázza lel, vigye actióba, ruházza fel kitartással ezeket is a feltámadott Krisztus életadó lelke. — Időszaki sajtónk külterjileg rohamosan, belterjileg reményt nyújtókig fejJődik : oh de hol vannak még a téren a legszükségesebbek, a népiratkák, a prot. népújságok, a vallásosan építő népkönyvek ?! Es a meglevő lapirodalomban is mennyi még a belső hiány, a jogos kívánni való?! Imádkozzunk és dolgozzunk, hogy lapjainkban is erősödjék a feltámadott Krisztus lelke, hogy tisztábban hirdessék az evangeliumi eszméket, elvi magaslatról tárgyalják a közegyhází kérdéseket, nemesebben gyakorolják az evang. szeretetet és egyetértést. Imádkozzunk és tegyünk róla, hogy az egyesült erővel vállvetve való köztevékenységet erősítsük, hogy vonuljon félre a partialis érdekek harca, szűnjenek meg az oktalan specialitások, némuljon el a féltékenység, irigység és sanda gyanú árnya közügyeink szellőztetésében. Imádkozzunk és dolgozzunk Krisztus feltámadásáért lelki szolgálatunkban. Méí? itt is?! o O hát itt sem él a Krisztus ?! Igen, él, működik, épít, alkot sokaknál a feltámadott Krisztus. De lehetnek, vannak kiknél nem elég hathatós, nem elég hatalmas az ő életadó lelke. Mert a lelkipásztorban erőteljesebben, tevékenyebben kell élni a Krisztusnak. A kiben nem élet-eleven a hit, hogyan tudjon az hitet erősíteni, hitet ébreszteni ? A kiben nem él a Krisztus, hogyan tudhatja az a krisztusi lélek életét, erejét, hatalmát avagy csak szóban is felmutatni? Biztató jelek, örvendetes jelenségek itt is tapasztalhatók. Eddig egykedvű lelkészeink is kezdenek fölserkenni. Az erős katholikus reactío és a sorvasztó hitközöny már sokfelé megszülte, s hiszszük, hogy erősíteni és terjeszteni fogja, az evangeliumi actiót. Lelkészi karunk ébred, megmozdult. Érzi, hogy a ferdehit és hitetlenség által két tűz közé szorítva, erősebb és elszántabb tevékenységet kell kifejtenie. Most még csak készülődik, szerel, szerszámol, önsorsa bajaival vesződik; de meglássátok, ha ütközésre kerül a dolog: ezekből a szegény, sokszor ócsárolt, de az ősi puritanizmusból ki nem vetkőzött igehirdetőkből megannyi apostol, próféta, s ha kell, martvr tud lenni. Most még nagyon lefoglalja, leköti lelkét saját anyagi gondja, nyomora; de e látszólag prózai vívódások is lelke épülésére, közszelleme erősödésére vannak: nézzétek, mint olvas, tanul, tervez, vitatkozik, lelkesül, sha a kinzó nyomor néha kemény szót sajtol ajakára, ebben is nyílt, egyenes lelkét ismerheted tel. Csak előre egyházunk vitézei, a Krisztus nevében, az ő szellemében, az ősprotestáns hiterővel felfegyverkezve! A testületi szellemben, a testvéri összetartásban, a hithűségben nyilatkozó krisztusi lelken a pokol kapui sem vehetnek diadalmat! Imádkozzunk és dolgozzunk a feltámadott Krisztusért és Krisztussal! Dr. Szlávik Mátyás.