Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-30 / 13. szám

beszéd a vallás gúnyolására fordul, és a kik ezt nevetve hallgatják, kik a vallás gúnyolásában a laikusokkal vetélkednek vagy őket felül is múlják : ezek a papok. Természetes, hogy a pap elvégzi functióját gépiesen, szabadságában áll abban nem hinni. Hányszor nem halljuk : «a mi papunk jó ördög : ő is él, és mást is hagy élni tetszése szerint. Egyébiránt mi különös van benne, ő se hisz semmiben.» Hát ezért rettegek én ezektől a papoktól. Talán vannak ilyenek más nemzetek között is, de ilyen roppant mennyiségben, mint minálunk, sehol a világon. Nálunk hát a baj gyökere a papi társaságban van. Ha ez nem rendelkezik orvossággal, mit tegyünk mi ? Nincs más, mint várni !» «A mi flórenci elemi iskolánkban több mint 200, legnagyobbrészt kath. gyermek tanul négy tanítónő vezetése alatt. Többnyire szegény munkások fiai, kik minden hétfőn lefizetik a tanításért járó csekély összeget. Fia a közeli községi vagy katholikus iskolába járnának, ott minden fizetés alól fel lennének mentve. De jobb szeretik a mi iskolánkat és készebbek fizetni, mert itt az evangeliom tiszteletben van és vallásos nevelésben részesülnek, annélkül, hogy a törvény által kiszabott tantárgyak mellőzve lennének. Az evangeliom, minden kommentár és polemika nélkül, ez a vallási kérdés megoldása, mely minden másnál többet ér. Az evangeliommal kezünkben mi várhatunk.)) A vallásos kérdés hát felszinen van, mindennel összefüggésben van, mindent érint, habár fájdalom, hozzá senki se nyul. Senki ? Dehogy is senki. A költőknek erre is van szabad: águk. Különben is nem az ő kiváltságuk-e az, hogy jós pillantással a közel jövőbe tekintsenek ? Carduccit ép úgy, mint a mi conservativeinket nem elégítette ki Cavour ama formulája : szabad egyház a szabad államban. Ez szerinte hármas hibában szenved, mert se politikai, se nemzeti, se polgári elv, de habár mai napság vitássá lett is, azért nem kevésbé marad a jövő törvénye. Tényleg egy absolut, hierarchikus, kosmopo- : lita államot foglal be a mi alkotmányos államunkba, melyet végtére aláaknáz és legitimálja a pápai udvar , zsarnokságát minden katholikus szellemeken, «vessünk véget — kiált fel a költő — a pap uralmi centralisatió- í nak, a praelatusok aristokrociájának és corruptiójának. Akarjuk a vallási probléma megoldását ? Térjünk vissza Savonarola hagyományához, megelégedvén annak újra átdolgozásával. Proklamáljuk a vallás megújítását az ő első keresztyén demokráciájában, annélkül, hogy a dogmához nyúlnánk, legalabb egy időre.» Hisz már 30 éve is van annak, hogy ő ezeket irta, mondják önök. Igen ám, hanem most újra kinyomatta, a mi szinte a vallásos kérdés aktualitását bizonyítja. Egyébiránt egy pár szót tett ínég hozzá a Bruno ünnepély alkalmával: «Rómában csinálták -— mondá a páduai tanuló ifjúságnak — a Brúnóról való ünnepélyes megemlékezést, de visszamehettek volna Bresciai Arnoldra. Giordano Brúnónak meg vannak az ő érdemei, de az ő Istene nagyon kicsiny, igen nagyon kicsiny a mi számunkra,)) Van mégis Olaszországnak egy kis szeglete, hol ez a kérdés már meg van oldva. Tan San-Marinoban ? Nem, hanem a valdenszi völgyekben. Egy küldött, ki elbeszéli látogatását a dicsőséges visszatérés két százados megünneplésekor, végül így kiált fel: «Ah ha egész Olaszország olyan volna, mint ez a nép itt! Minő erő volna ez Olaszországra nézve! Mi lennénk a világ első népei!» — Ah! ez már igazán hizelgő ránk nézve. De nagyon rendén is van, hogy miután annyi időn át szánalom tárgyai valánk, egyszer már irigyeljenek is. (Revue chretienne.)

Baksay László, j IRODALOM. ** Fali olvasó táblák. Szerkesztette Szirmai József igazgató-tanító. Nyomatja a Franklin-Társulat. XI tábla. E táblákról bajos azt mondani, hogy általában a tanmód javítására szolgálnak és hiányt pótolnak. A szerkesztő a betűk rendjét változtatja a nélkül, hogy ezzel célszerűebbé tenné a fokozatosságot (i, í, u, ú, ü, ű, t, e, é, 1, o, ó stb.); gyorsabban akar haladni Gönczynél, ha lehet; írott alakú olvasmányt nem ád, csak a nagy betűk alatt néhány közmondást. A betűk rendje tűrhető így is, de ötödik és hetedik helyen e-nél és 1-nél könnyebb betűk adhatók a gyermek ügyetlen kezének. A szók alakítása s rendje kifogásolható. A legelső szó: ti, holott a kezdő gyermektanuló könnyebben olvashatja a magánhangzóval kezdődő szót, mint a mássalhangzóval kezdődőt. Több betűnél ugyanolyan az olvastatás .kezdete. A két- s több tagú szók olvasását azzal könnyítik e táblák, hogy a szókat többnyire szótagokra választják ; de ez következetlenül hajtatik végre, mert pl. a III., IV. táblán e szók szétválasztás nélkül állnak : távolban, valamint, vándormadár. Bezzeg a rákövetkező kéttagúakat ismét szótagoltan látja a gyermek (pl. má-zol stb.). Tagolva nyomott szók még a VlII-dik táblán is találhatók, hol a kis betűk már véget érnek! (?) Korán használja szerző a nehéz értelmezésű szókat (tódít, lódít) s különösen kedveli az ikerszókat: idres-bodros, ákombákom, locs-pocs, ici-pici stb. A mondatokkal túlságosan takarékoskodik; aránytalanul sok a kérdő és felkiáltó. Egyik pl. ez: mi a páva? s mindjárt utána mintegy feleletül ez áll : hipp-hopp. Mire való ily specialitás : «kakas-tejjel, varjú-vajjal sütötték.» — A táblák írásjelei túlnyomón vesszők és kötőjelek (-). A vesszőt az egymásután következő szók közt használja, s ez irásuk tekintetében jobb is Gönczy pontjainál. A kötőjelek azonban nem aszótagok összekötésére szolgálnak, hanem ikerszók kapcsolására (rövidebb kötőjel) és pont helyettesítésére (hosszabb kötőjel). De a kötőjel is egy-két mondat után következetlenül elmarad, s elmarad következetesen az egy betű alá tartozó szók sora végén ! ? Az első pont csak a VIII. táblán található, még pedig a szók sora végén ; mondat után még most is kötőjel áll. Valóban nagy zavar. írott szók illetőleg mondatok csakis a IX. táblán vannak, tehát ott, a hol az írott alak már inkább telesleges, mint szükséges. Itt kezdődnek a nagy betűk is (nyomtatott s írott alakban) Gönczyétől ugyancsak eltérő, de eléggé helyes rendben. Mindegyik nagy betűhez egy írott alakú közmondás járul fűszer gyanánt, csakhogy némelyik erős. Nem 6—7 éves gyermeknek valók ily közmondások: Ne szólj szám, nem fáj fejem (Gönczynél is!); Gazda szeme hizlalja a nyájat ; Bagoly is bíró a barlangjában. Inkább ez állhatna ott : Nem mind jó, a mi új. A betűk nagysága tekintetében a tizenegy táblán három fokon nagyobb-kisebb betűk mint Gönczy tábláin. írott betűs táblákkal Szirmai fölülmúlhatta volna Gönczyt, kinek írott betűi nem eléggé nagyok ; tehát nagyobbakat nyomathatott volna Szirmai. Kár hogy a táblák kedvezőbben nem ajánlhatók, (fy.) KÜLÖNFÉLÉK. * Azon előfizetőinket, kiknek előfizetésük az első évnegyeddel lejárt, tisztelettel kérjük, hogy azt megújítani szíveskedjenek. Az előfizetési pénzek e Lap «szerkesztősége vagy kiadó-hivatala» címen (Budapest, Szentkirályi-utca 39. szám alá) küldendők.