Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1890-03-30 / 13. szám
ezeknek a vádolt tanítóknak mennyit kell küzdeniük a rendetlen iskoláztatás miatt, értelmetlen szülőkkel, hanyag községi elöljárókkal, s azzal, hogy a tanterem alkalmatlan, fölszereletlen, a gyermekeknek könyvük sincs stb. A tanítóképző tanterv számtani anyagával legjobban meg van elégedve Léderer, csak azt kivánná, hogy a tanterv a fejbeli számolást jobban és gyakrabban hangsúlyozza. Szükségesnek tartja továbbá, hogy a tanterv minden szaktanárt kötelezzen arra, hogy saját tárgyának módszerét előadja; «a jelenlegi tantervben jelzett tancélokat itt-ott bővíttetni óhajtja.» Kívánatos, hogy a tanterv a concentratio és az önművelés követelményeinek megfeleljen s ne csak a tanítóképző tanárnak, hanem a tanítóképző növendéknek is kalatizul szolgáljon, s azt a tanár megismertesse növendékeivel. E kívánalmakra csak annyit jegyzek meg, hogy tudtommal részben most is megtörténik az, hogy a szaktanár tárgyának tanítási módszerét is megismerteti. Különben az, hogy ki tanítsa a módszertant, a neveléstan tanára, vagy az egyes szaktanárok, még mindig vita tárgya. Ha többen tanítják, az az egyöntetűség rovására eshetik. A tancélok bővítésére nézve figyelmeztetem az indítványozót azokra, kik mindig a túlterhelés miatt jajgatnak és erre az ősmagyar példabeszédre: «a ki sokat markol, keveset fog!» A tanterv után az 5—ik pontban a tanítóiképesítő vizsgálatokról szól Léderer. Hiba, hogy a IV-ik osztályból sikeresen letett vizsgálat után, a 8-ik napon a növendékek már a tanítóképesítő vizsgálatot tehetik le. 19—20 tantárgyból. E visszásságon úgy gondol segíteni, hogy a harmadik tanév végén, néhány tantárgyból, mint a nyelvtan-, földrajz, természetrajz, logika és psychologiából alapvizsgálatot tegyenek. Az az állami szokás bizony hiba szerintem is. Bátorkodom is kérdezni: hol is vette magának a vallás és közoktatási miniszter azon hatalmat, hogy az 1868: XXXVIII tc. eme 102. §-át: «a tanfolyam bevégzése után egy évre, de legfölebb két év eltelte alatt, a mely időt gyakorlati tanítással is töltheti a tanuló, köteles minden növendék a képezdei összes tantárgyakból stb. vizsgát állani ki?» Debrecenben e 102-ik §-nak meglelelőleg két ízben tesznek tanító-képesítő vizsgálatot. Jó lenne a törvényhez mindenütt visszatérni és helyes alapon kétfelé osztani a tanítóképesítő vizsgálat tárgyait; és pedig a képezdei pálya utáni gyakorlati év lefolyásával tartani az utolsó vizsgálatot. 6. A továbbképzésre is reflektál Léderer, a mit második és harmadik, illetőleg igazgató-tanítói vizsgálatok rendszeresítésével vélne elérhetni. Terve nem volna helytelen; de kérdés, az ily vizsgálatokat letevő s nagyobb állomásokhoz nem jutható egyénekkel nem az elégedetlen elemek száma nőne-e? (Vége köv.) Balkányparti. BELFOLD. Gyászünnepély Késmárkon Czékus püspök emlékére. Alig mult egy éve, midőn 1888 dec. 20-án Czékus püspök tisztelői közelről és távolról százanként siettek a tiszai kerület Sionjába, a kies fekvésű Rozsnyóra, hogy szeretett főpásztorukat, a nagy alkotások emberét üdvözöljék születésének 70-ik évfordulója alkalmából. 70 év már magában véve nagy idő, de mennyivel nagyobb és dicsőbb ezen életkor, ha valaki azt mint az Űr szőllejének hű munkása töltötte egyháza és az emberiség javára. Mintha a reformatió hős századának bajnokai keltek volna fel sirjoknak 300 év óta beomlott padmalyából, úgy ragyogott akkor Czékus nemes alakja előttünk. S miként egykoron a szép Franciaország vidékeiről Helvéczia bércei felé zarándokló hugenották Calvin városának, a szent városnak láttára leborultak és zsolozsmákat énekeltek : úgy siettünk mi is akkor a kerület Sionjába, hogy a főpásztor tettekben gazdag életének dicsőségét zengedezzük. S ima és üdvözlő beszéd, fohász- és ünnepi szónoklat e szivből fakadt hő óhajjal végződött: «ad rnultos annos.» De az ég nem hallgatta meg kérésüket. Egy évvel ama lélekemelő ünnepély után kerületünk eme legnagyobb és legfényesebb alakja sirba szállott, de neve ott fog ragyogni mindenha kerületünk Pantheonában ! Bár az emberi elme hozzá szokott, hogy a természet kérlelhetlen törvényeivel számolni tudjon, mégis mindnyájan megdöbbentünk Czékus püspök halálának hirére, mert tudtuk, hogy az erős lélek, erős, SZÍVÓS testben lakik, melynek egészséges szervezete még évtizedekig képes lett volna dacolni az aggkorral járó fogyatkozásokkal. De az ember rövid életének sorsát intéző végzet máskép határozott: a rozsnyói örömünnepre csakhamar következett a gyászünnepély. A Czékus püspök iránti tisztelet és kegyelet arra indítá a késmárki ker. lyceum pártfogóságát, hogy a főpásztor emlékére gyászünnepélyt rendezzen. E gyászünnepély az intézet nagyérdemű felügyelője, a tanárikar, az ifjúság és számos egyháztag jelenlétében folyó hó 19-én tartatott meg a lyceum nagy dísztermében. (A helybeli ev. egyház külön fogja megtartani a gyászünnepélyt). Az ifjúsági dalkör összhangzatos éneke után a lyceum igazgatója, Scholcz Frigyes lépett a szószékre, s egyszerű, keresetlen szavakban, melyek oly jól illettek a főpásztor puritán jelleméhez, vázolta a nagy férfiú életét. Élénk vonásokban állítá az ifjúság elé a nagy alkotások emberének alakját, fősúlyt fektetvén jellemének ábrázolásában a legkiválóbb és legjelesebb szellemi tehetség az erős akarat feltüntetésére, mely kiváló szellemi tulajdonnal az isteni gondviselés különös kegye oly nagy mértékben áldotta meg a boldogultat. Ezen szilárd akarat erő képestté Czékust azon nagy alkotásokra, melyeket, mint az Úr szőllejének hű munkása, Vácz, Kecskemét, Sajó-Gömör, Dobsina és Rozsnyó egyházaiban s mint a tiszai kerület püspöke oly szerencsés kézzel létesített 19 évi püspöki kormánya alatt a kerületben. Ezen nagy alkotások, melyeket mindnyájan ismerünk, méltán emelik őt hazai prot. egyházunk ujabb történetében a Székács Józsefek és Török Pálok örök emlékű nagy alakjai mellé. A Czékus által életre keltett különböző alapok összege megközelíti az egy milliót! Meg volt a boldogultban nemcsak az erős kezdeményező képesség, hanem egyúttal a lángoló lelkesedés és a soha nem lankadó erő a megkezdett munka véghezvitelére. Mily eszményi magasságban ragyog Czékus alakja oly emberek fölött, kik csak kezdeni tudnak valamit, de a megkezdett művet végrehajtani nincs erejök ! Czékusban a hit és élet szép harmóniában olvadt össze, a hit élet volt, mely tettekben nyilatkozott. Szegény prot. egyházunknak ily tetterős férfiakra van szüksége, mert egyházunk nem rendelkezik a nemzeti vagyonból kiosztott javadalmakkal. Nem is volt ellensége, csak azok, kik egyúttal a hazai prot. egyháznak is ellenségei,