Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-30 / 13. szám

Harmincharmadik évfolyam, 13. SZ. Budapest, 1890. március 30, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIV AT A L VIII, ker, Szentkirályi-utca 39. szám, Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 80 kr. TARTALOM : V e z é r c i k k. Tűnődések egyházi állapotaink felett, B. J. — Iskolaügy. Középiskoláink értesítői. Dr. Bakonyi Lajos. — Tárca. Delitscli Ferencz emlékezete. Dézsi Lajos. — A protestáns lelkész hivatása. Dr. Kovács Ödön. — Virágvasárnapi ima. Költemény. Tóik István. — Könyvismertetés. Nagy László: Magyar tanítóképző. Balkányparli. — Belföld. Gyászünnepély Késmárkon Czékus püspök emlékére. Votisky Károly. — A belsősomogyi egyházmegye közgyűlése. S. r. I. — Nekrolog. Herczeg Ferencz: Poór József . -— Külföld. Olaszországi egyházi szemle. Baksay László. — Irodalom. — Különfélék. Tűnődések egyházi állapok ik felett. Csöndes elmélkedés közötV falusi észszel szemlélem egyházi dolgaink folyását. Ritkán szoktam az ujságlapokba irni, de olvasni s az olvasottak felett gondolkozni nagyon szeretek. Néhány decennium óta figyelem a református egyházi status dolgait, melyek, hogy előre kirukkoljak impressióimmal, sehogy sincsenek kedvemre. Bizonyos jelenségek határozottan aggasztanak és szólásra ösztönöznek. Engedje meg t. Szerkesztő úr, hadd mondjam el, a mi szivemen fekszik, őszintén, keresetlenül. Hátha hasznát veszik mondókámnak paptársaim, hátha ügyet vet rá egyik-másik vezéremberünk, hátha akad kesernyés szavaim között egy-egy figyelmet keltő gondolat. Bántani senkit sem akarok, s ha helyivel közzel keményebb szóra nyitom számat, kérem a t. olvasók és a szerkesztő úr szives elnézését.*) Külső dolgokkal kezdem. Emlékeztetem az idősebb olvasókat a hatvanas évek eseményeire, a pátens utáni állapotokra. Mily népszerű volt akkor a prolestantismus a magyar hazában! Mennyire rokonszenvezett velünk akkor a világi sajtó, mennyire tenyerén hordott a hazai közvélemény ! Iskoláink paedagogiai és nemzeti elsősége általánosan elismerve, í

r

'teteink keresettek, kedveltek valának orsz?' te. Gvüle' j kezeteinkben általános virágzáL._ állás-erkölcsi életnek. Papjainkban puritán erkölcs, tiszta hazafiság, vallásos buzgóság, lelkes közszellem, melyet a tisztelet bizonyos nemével emlegettek és méltányoltak az egyházon kívül álló körök *) Közöltem e cikket, bár néha túl lő a célon. De sok igazság van benne, mi felett érdemes gondolkozni. Néhány megjegyzést én is teszek rá, mások megjegyzéseit is szívesen veszem e fontos kérdésekben, meyeket sok helytt nagyon sötét szemüvegen néz az érdemes cikkiró. Szeri is. Magunk is nem egyszer büszkélkedtünk vele. Azóta nagyot fordult a világ körülöttünk. Külsőleg egy kicsit rendezkedtünk, a közegyháznak modern jogkeretet adtunk, de érdemileg sokat vesztettünk. Elvesztettük a közvélemény rokonszenvét és erkölcsi támogatását. Ma hideg, reactionarius ellenszél fuj, mely hajónk haladását makacsul akadályozza, ellenfelünknek pedig mód nélkül kedvez. Iskoláinkat lassanként leszólta az ellenséges irányú sajtó és aránytalan, elnyomással fenyegető versenyre szorította az állam. A nemzeti kultura vezetőiből harmadnegyed rangú kulturtényezővé szorultunk le. A protestáns ügyek többé nem népszerűek. Két évtized lefolyása protestáns kormányfő vezetése alatt maradandó nyomok nélkül kallódott el, míg a katholicismus ez úgynevezett protestáns korszakban extensive és intensive szerfölött megerősödött. Csak szét kell tekintenünk. Katholikus irodalom, katholikus egyleti élet, katholikus napi és népies sajtó, katholikus nőnevelés, katholikus társadalom és folyvást erősödő katholikus közszellem honosodott meg. És ez így van rendjén az ő szempontjukból, de nincs javunkra nekünk protestánsoknak. Szomorú, de való, hogy a jelzett hatalmi tényezők protestáns alakjai még most is vagy késnek az éji homályban, vagy a kezdet kezdetén csekély arányokban, elhagyatva, nagyobb támogatás nélkül igazán csak tengődnek. Mint protestantismus megszüli tünkszám ot tevő tényező lenni a kulturában, a politikában, az irodalomban, az időszaki sajtóban, a társadalomban. A közéletben kimagasló hit— sorsosaink s különösen a hatalom polcán volt hitfeleink, ha egyes protestánsok boldogulását egyénileg talán előmozdították is, de a protesügynek, a protestantismusnak egyetemnem igen valának javára. Szomorúan -ö táns legesen