Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-09 / 10. szám

a tétel amaz első fele, mintha a vallásbölcsészet ignorálná a biblia igazságait, a vallásbölcsészet olj^ felfogását előfeltételezi, mely ma már túlhaladott álláspont. A vallásbölcsészetet nem szabad a bibliának se szembe se fölébe állítani, mert az hivatásánál fogva nem is akar a biblia vagy a keresztyénség helyébe lépni. A vallásbölcsészet nem alkot vallást, csak elemzi és boncolja a meglevő vallásokat, hogy belőlük a vallásos élet általános igazságait és törvényeit kimutassa, vagy röviden: megállapítja a vallás elméletét; úgy tesz mint a széptan, mely nem alkot szépművet, hanem a művészek által teremtett műremekek alapján meghatározza a szép elveit és törvényeit. A Vallásphilosophia se nem vallásos philosophia mint a mult századig tartották, se nem philosophiai vallás mint sokan vélik, hanem a vallások philosophiája, azon hivatással, hogy a positív vallások psychologiai, metafizikai, socialis és ethikai törvényeit kimutassa. Szembe állítani tehát a vallásbölcsészetet a bibliával, elvi misztifikáció; szembe állítani pl. a jó és gonosz, a szabadság és szükségesség philosophiai problémáit a biblia tanításával, elvi zavart támasztó eljárás, mely se a philosophiának se a vallásnak nem válik avára. Philosophia philosophiához, vallás csak valláshoz mérhető, mert ezekről is az áll, hogy «solum sibi par», mindegyik csak magához hasonló. — A különben sok ismerettel és erős bibliai szellemben írt, kissé nehézkes irályú tanulmányra felhívjuk az ily kérdések iránt érdeklődő olvasók figyelmét. KÜLÖNFÉLÉK. * Kérelem e Lap előfizetőihez. Tisztelettel felkérjük előfizetőinket, hogy mindenféle pénzküldeményt (előfizetések, adakozások stb.) a Lap ,,szerkesztősége vagy kiadó-hivatala" címére s ne a szerkesztő nevére szíveskedjenek címezni, mert a magán névre címzett küldeményekért, a kereskedelmi minisztérium egyik ujab rendelete szerint, minden egyes utalványért 3—3 kr kézbesítési díjat kell fizetni a fővárosban. * Személyi hír. Király ő felsége Szöllősy István rimaszombati ev. református tanítónak ötven évi hasznos | és buzgó tanítói működésének elismeréseül az arany érdemkeresztet adományozta. Sokáig és jó egészséggel viselje a megérdemelt kitüntetést. * Lelkészjelölés. A belső-somogyi egyházmegyébe kebelezett Somogy viszlói ref. lelkészi állomásra kijelöltettek : 1. Begedi Lajos magy.-ladi, 2. Bartalos Ödön pezsendi, 3. Cseke Bálint hencsei, és 4. Jávori Nándor nagykanizsai missziói lelkészek. * Lelkészi jubileum. A vindobáki evang. egyházközség szép ünnepet ült a napokban. Preidt György lelkész ! 56 év óta forgolódik az Úr oltára körül, mi a hű gyülekezetnek szép alkalmul kinálkozott szeretete és tisztelete nyilvánítására. A lelkészlakon kezdődött üdvözleteket jubiláris istenitisztelet követte a templomban, hol számo- | san gyűltek egybe: hívek, lelkésztársak és mások. Istenitisztelet után díszes emléktárgygyal és az ovációk egész sorával tüntették tíi az agg jubilánst. Szép dolog is az: ötvenhat évig teljesíteni az Úr szolgálatát, melynek igája a mi viszonyaink között nem mindig édes és terhe nem mindig könnyű. * Valláserkölcsi felolvasás. A pesti német református templomban (Hold u. 10 sz.) f. évi március 9-én vasárnap este 6 órakor Gladischefsky Károly lelkipásztor felolvasást fog tartani e cím alatt: «Der Protestantismus im heutigen Spanien.» A felolvasáson bárkit szí-i vesen látnak. •— Ha a magyar egyházak körében nem lesznek az idén felolvasások ? * Egyházi aranykönyv. A felső-zempléni egyházmegye közelebbi közgyűlésén több oly adomány jelentetett be, melyek aranykönyvbe illenek. A s.-a.-újhelyi egyházban Dókus József egyházi főgondnok a lelkészszel kezet fogva a templom kijavítására 5544 frtot gyüj-i tött. Dókus Józsefné szül. Rátkay Borbála urnő a j s.-a.-újhelyi templom papiszékére díszes bársonyterítőt, ugyanott Spielenberg Zsófia urnő az urasztalára igen szép terítőt ajándékoztak. Dókus Ernő és neje Ragályi Ilona urnő a Jegenyei egyház urasztali készleteit nagyon értékes két klenódiummal, egy keresztelési ezüst pohárral s egy urvacsorai ezüst billikommal gazdagították. Gróf Pálfy Daun Lipót özvegye a deregnyői egyháznak 50 frtot, Lónyay Gábor 20 frtot adományoztak. Lasztomérban 51 frt, Bánocon 42 frt, Málcán 43 frt önkénytes adomány gyűlt össze; Deregnyőben 37 frtot, Kolbásán 3 frtot, Bodzás-Ujlakon 52 frtot, Garanyban 50 frtot ajándékoztak a hívek Isten dicsőségére. — Elég díszes egyházi aranykönyv oly szegény egyházmegyében, mint a felső-zempléni. * A nagykárolyi lelkész-értekezlet Emlékirata és jegyzőkönyve megjelent. Az elsőt jövőre egész terjedelmében közli lapunk is, a másik főbb vonásaiban megegyezik a konferenciáról hozott tudósításunkkal. Az Emlékiratra különösen felhívjuk olvasóink figyelmét, mert az egyházmegyék, egyházkerületek sőt a konvent és zsinat is megkerestettek, egészen szabatos alkotmányos formában, hogy foglalkozzanak vele. Állást kell foglalnia irányában a sajtónak is, mely eddig inkább a «Kp. Lapja» által használt sértő modort és itt-ott durva hangot vette kritika alá. E hang, e modor előnyösen megváltozott, a mozgalom salakjaitól megtisztult. Áz Em'ékirat a fontos ügyhöz illő komolysággal festi a közpapság Ínséges helyzetét, melyet tovább tétlenül nézrii nem lehet. Ebben tökéletesen igaza van. A prot. papság sehol a világon nincs oly nyomorultul fizetve mint hazánkban. ((Valóban elkövetkezett az utolsó óra, megkondult a tömörülésre és egybesereglésre hívó harang szava — mondja helyesen az Emlékirat — hogy egyetemlegesen, nyíltan és szabadon adjunk kifejezést érzelmeinknek)), hogy segítsünk ez Ínséges helyzeten. De miként ? mert ez a cardo rei, erre talál igazán: hic Rhodus, hic salta! A memorandum egyedüli mentő-eszközül az 1848-ik évi XX-ik törvénycikk 3. §-ának életbeléptetését ajánlja, melyben ki van mondva, hogy minden bevett vallásfelekezet egyházi és iskolai szükségletei állami költségen fedeztetnek. Ez a dolog bibéje! Megnyerhető-e ? nem tudjuk, nem igen hiszszük. Előnyös volna-e megnyernünk? aggódunk felőle. Kérhetjük-e? van jogunk hozzá. Üdvös lesz-e, célszerű lesz-e kérni ? megfontolandó. Nagy javaknak nagy az ára, egyesek közt is, testületek közt is. Meg kell hát gondolni a dolognak elejét is, velejét is, Vájjon nem lehetne-e más eszközökkel is elérni a baj halaszthatlanná vált gyógyítását? Protestáns vezérelvünk, az ősi ((önerőnkből)) jelszó vájjon ki van-e használva, ki van-e merítve ? Ezek és hasonló nagy kérdések tolulnak elménkbe a közpapok «Emlékirata» első olvasásánál. Gondolkozzunk róluk, cseréljük ki felőlük eszméinket, hányjuk-vessük meg a dolgot, jővő számunkban egyik lelkésztársunk tüzetesen hozzá fog szólni a kérdéshez. A nyomor réme ajtónk előtt zörget, az Ínséges papság panasz szava meghallgatásért esd: ne zárjuk be