Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-02 / 9. szám

köztetek bíróvá vagy osztóvá ?» (Luk. 12, 14.) A lelkek megváltásának nagy munkája, ez volt földre jövetelének nagy célja, s mindent, a mi nem a nagy cél elérésére szolgált, mellőzött s minden szót, vagy tettet, a melyet ama célhoz való közelítésében akadályul ismert meg, szigorúan, bár szeretetteljesen visszautasított. A naponként változó népkegy egyszer földi királyivá akarta tenni. Jézus pedig tudta, hogy a mennyei korona vár reá s elméne előlük. (Ján. 6, 15.) Péter a nagy vallástétel s a megdicsértetés után megerősödő tetszelgés fényében sütkérezve azt tanácsolja neki, hogy kerülje a halált. Jézus nyomban megdorgálja a tanítványt, ki az élő Isten Fiát gyávaságra bíztatja és szól: ((Távozzál tőlem Sátán, bántásomra vagy nekem.» (Máté 16, 23.) A farizeus előtt, ki vendégségbe hívja, nyíltan kifejezi, hogy a töredelmes szív többet ér, mint a külső kegyeskedés, mely büszkeséggel párosul. (Luk. 7, 36—50.) A kételkedő sadduceusok tőreit is le tudja rontani, kikre mint a villám, úgy csap le beszéde : Tévelyegtek, mert nem tudjátok az írásokat, sem az Istennek /tatalmát. (Máté 22, 29.) A hiú bölcsek felfuvalkodottságát összetöré s kimondja, hogy a ki magát, mint a kis gyermek, meg nem alázza, nem mehet be a mennyországba, de azok ellenében, a kik az emberi romlottság gyökérszálait a gyermekszobákban feltűnő civakodásig, engedetlenségig és dacosságig nem tudják követni, ép oly határozottsággal hangsúlyozza, hogy a gyermekek elveszése vagy el nem veszése is a mennyei Atya akaratán fordul meg. (Maté 18, 14). Útját vágja minden oly újításnak, mely csak rombolni akar, megbizonyítván, hogy ő nem jött a törvény eltörlésére, hanem betöltésére (Máté 5, 17); s oly újításnak is, mely őt számításon kívül akarja hagyni, ezt mondván, «Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek)). (Ján. 15, 5). De felemeli szavát a megcsontosodottság ellen is, és tanítványait arra a Lélekre utalja, mely elmondja még azokat is nekik, miket előbb el nem hordozhattak. (Ján. 16, 12—13.) Hangsúlyozza az isteni kegyelem kezdeményező voltát s kimondja, hogy ő választotta tanítványait, nem esek választják őt. (Ján. 15, 16), de azt is figyelmünkbe ajánlja, hogy az isteni kegyelemnek személyiségünk életadó erejévé kell válnia, mert a mely szőlővessző jó gyümölcsöt nem terem ő te?ine, azt az Atya kimetszi (Ján. 15, 2). így találunk feleleteket ama nagy kérdésekre, melyek lelkünket foglalkoztatják, mihelyt az isteni hatások boldogító bűvkörébe érünk. Jézusban megtaláljuk az isteni tekintélyt, mely megóv a teljes szétziláltatástól, de az emberi tekintély szolgaságba görnyesztő igájától is. Benne megtaláljuk a határozottságot, mely a helyett, hogy szabadságunkat megsemmisítené, az igazság által, a melyet hirdet s a melyet közöl, a szó legfenségesebb értelmében szabadokká teszen. (Ján. 8, 32). (Folyt, köv.) Szabó Aladár BELFÖLD. Még egyszer a verses búcsúztató eltörléséhez. (Folytatás és vége.) A fentebb idézett töredékekből azt gondolhatnák tanitótársaim, hogy én is ellensége vagyok a búcsúztatónak. Egyáltalában nem. Én csak az igazság kimondására vállalkoztam, s a mi mulasztás, avagy hiba követtetik el részünkről, annak beismerése sohasem szégyen, kivált 1 ha annak helyrehozása tőlünk függ. Bizonyára nem lett volna alkalmam a fenti sorokat idézni, ha az illető kartársak egy kis áldozattal megszerzik vala az irodalmi becscsel biró búcsuztatós könyveket s az azokban foglaltak formájára, azoknak szellemében irják s ajkalmazzák esetről-esetre a maguk által Írottakat. És ha az ilyen s ezekhez hasonló versek titokban maradhatnának, bizonyára nem kellene attól tartanunk, hogy azt ellenünk fordítják s az egyesek hibájáért mindnyájunknak bűnhődnünk kell. Azonban, ha az egyetemes egyház őrállói ilyeneket hallanak, nem csodálkozhatunk, ha a haladó korral össze nem egyeztethetőnek mondják, s eltörlését munkába veszik. S hogy munkába vették, bizonyítja két egyházkerületnek eltörlés! határozata s a többi egyházkerületek egyes egyházmegyéiben történt megszorító, sőt véglegesen beszüntető intézkedései. Vájjon mindezek nem arra mutatnak-e, «hogy a fejsze immár a fának gyökerére vettetett» ? Hogy talán a legközelebbi-jövőben a mi egyházkerületünkben is végleges elintézést nyer, hogy az ebből jövedelmet húzó tanítóságnak előnyére-e, vagy nem, azt előre senki meg nem jósolhatja ; noha én az egyházkerület kormányzó testületéről még csak föltételezni sem merem, hogy bölcs intézkedése által a különben is szegényesen díjazott tanítóságnak kárt okozna. , Epen ezen meggyőződés indított arra, hogy e fontos kérdést fölvessem s előkészítsem kartársaimat a jól megfontolt teendőkre, mert néma gyermeknek anyja sem tudja mi baja. Azt mondja cikkíró, hogy a verses búcsúztató eltörlésénél «a legnagyobb veszteség azt fogja sújtani, a ki e téren kötelességét leghívebben teljesítette.)) Tökéletesen igaza van. Eddigelé is ott szorították meg, ott szüntették be kicsinyes, vagy éppen minden ok nélkül, hol a leghivatottabb munkások sáfárkodtak. Azt hozták, s hozzák fel ma is indokul, hogy a sok búcsúztató irás és temetés elvonja a tanítót iskolájától s a nevelés ügye sinli meg. Pedig a valódi ok nem épen ez, mert j egy hivatalát szerető s kötelességét lelkiismeretesen ! teljesítő hivatalnok a kötelességek összehalmozódása miatt netalán előforduló mulasztás helyrepótlására mindig talált és talál is alkalmas időt. Eltekintve most már minden más októl, már csak azért is óhajtandó volna ezen kérdésnek a méltányosság szerinti megoldása, hogy az Űr oltára körül forgolódó, egy célra munkálkodó hivatalnokokban az egymás iránti szeretet és bizalom meg ne rendíttesék, mert ezek nélkül munkájuk nem lehet áldásthozó. És ez nem is olyan nehéz dolog, mint egyelőre látszik. Azt mondja Üveges úr: «hogy ezen veszteségért a tanítói kart kárpótolni nem !ehet.» — Én azt hiszem lehet, *) még pedig könnyű szerrel, csak egy mustármagnyi jóakarat kell hozzá, mi hogy nem hiányzik a lelkészi karban, arról biztos vagyok, mert hiszen ők a tanitóikarnak nemcsak föllebbvalói, de atyai barátjai is. A kártalanításnak egyetlen módja szerintem a temetési stólának a helyi körülményekhez mért rendezése, fokozatos fölemelése. Ahol nagyobb a veszteség, vétessék fel a stoláris jövedelemnek tiz évi átlaga s fizettessék az egyházi pénztárból. Egy néhány forint nem tesz tönkre egy gyülekezetet, míg egy különben is szegényesen javadalmazott tanítónak némi kárpótlás nyujtatik. De : mindezeknél nagyobb az erkölcsi haszon, mely a gyüle-I kezet felvirágzását fokozott mérvben előmozdítja, a Krisztus szolgáinak egyetértő, békés munkálkodásuk által. *). Lehet, sőt kell is. A tanítók fizetése szintúgy a törvény védelme alatt áll, mint a lelkészeké. Szerk.