Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-03-02 / 9. szám

annyira minden nyilvános vita és zaj nélkül végezte, hogy legtöbbször még a szomszédban sem vettünk róla tudomást; de mégis oly teljesen végezték, hogy midőn 1883-ban összeült a cctheologiai szaktanfolyamot egyöntetű!eg szervező közös tanügyi bizottság)), úgy találtuk, hogy e szervezés nagy részben már tényleg megtörtént és a kivánt akadémiai színvonalat mindenik vagy megközelité vagy legalább a főbb dolgokban el is érte; épen ezért a szükséges mértékig menő egyöntetűség és az akadémiai színvonal elérése nem is okozott különös akadályt.*) A szakbizottság munkálkodása még csak nyilvános vitát sem provokált. Ezt újra nem az érdeklődés hiányának, hanem a követett eljárás módozatának kell tulajdonítani. Mindenik theol. akadémia tanárkara és igazgatósága elkészítette javaslatát otthon, aztán feiküldte szakértő megbízottját a közös szakbizottságba ; mely előbb a n. b. e. Török Pál, majd a Ballagi s később Szász Károly elnöklete alatt több napon át folytatott eszmecsere után állapította meg közös javaslatát, melyből aztán a rövid és száraz konventi szabályrendelet készült. Ugy látszik a szó alatti cikk irója csak ezen szabályrendeletet ismeri és nem vette magának azt a fáradságot, hogy elolvassa bár e tanügyi bizottság nyomtatásban is megjelent jegyzőkönyvét. Felteszem róla, hogy az abból nyerendett felvilágosítások után sok dologról másként írt volna. Akkor talán megragadta volna figyelmét egyebek között a szakbizottság következő kijelentése : ((Megjegyezzük, hogy csaknem szükségfelettinek tartjuk külön kifejezetten is megemlíteni, hogy bizottságunk itt, hol protestáns papok elméleti és gyakorlati tudós kiképzéséről van szó, percig sem gondolt egyébre, mint a prot. egyház ősi törekvésének és a protestáns pap ősi jellegének megfelelő legfelsőbb fokú egyetemi színvonalon álló tudományos elméleti és erre támaszkodó gyakorlati lelkipásztori kiképzés feltételeire.)) Es ha erre figyel, akkor tán az is eszébe jutott volna, bog}* az öt theol. akadémia tanácsa és a szakbizottság azon szilárd meggyőződéssel készítette a maga szervezeti javaslatát, hogy az megfelel «a legfelsőbb fokú egyetemi színvonalon álló tudományos elméleti és erre támaszkodó gyakorlati lelkipásztori kiképzés feltételeinek.)) És ha ezt eszébe veszi, akkor tán azt is átlátta volna, hogy előtte a bizonyításnak csakis ezen alternatívája áll: t. i. vagy beismeri, hogy a készített szervezet maga jó ugyan, de nincs még teljesen realizálva, vagy kimutatja, hogy maga a javaslat és az ennek alapján készített szervezet *) Már előre fel voltak ölelve mindeniknek tantervében azon tudományok, melyek újabb időben a tudomány organismusában polgárjogot nyertek és külföldi egyetemeken rendesen előadatni szoktak; ezek között főleg a vallásbölcsészet és n. biblica theologia. Még az, a mi legnehezebben ment, a tanszékek száma is mindenütt emelkedett, így Budapesten háromról négyre, majd ötre, illetőleg hatra; Debrecenben háromról négyre, majd ötre; Pápán háromról négyre, inaid ötre. Legszembeötlőbb az átalakulás Erdélyben, hol 21 év elölt a theol. tanfolyam két évre terjedt három tanárral, kik közül egyik, ép az exegesis tanára, még a gimnasiumban is tanított. Azóta a tanfolyam 3 majd 4 éves lett, 4 majd 5 rendes theol. tanszékkel. Igaz, hogy ezen tanszékek közül egyik lemondás, másik halálozás folytán jelenleg betöltetlenül van s ép a betöltés aktusa felett merült fel a mostani ákut vita, de azért tényleg pótolva van mindkét hiány helyettesítés áital és a helyettesítők minősítése felett sem támasztható kifogás, miután egyik törvényszerű magántanári vizsga által képesíitetett, a másik már 16 év előtt megnyerte a képesítést részint külföldön kiállott tudori vizsgája (klasszika literatutából és bölcsészetből), részint a kolozsvári egyetemen nyert magántanári képesítése által (bölcsészetből). Dr. A' Ö. is hiányos. Ugy látszik, hogy iró inkább az utóbbi esetet feltételezi, legalább arra vallanak eme szavai: ((általános hiánya egész magyarországi theologiai oktatásunknak az, hogy noha a konventi szabályzat jelenleg már mindenütt életbe lépett, némely irányban csak igen felületes és feleges ismeretet nyerhetnek a hallgatók.)) Hát én nem vonom kétségbe, hogy írónak jogában állott megbírálni sőt akár el is ítélni ezen szervezetet. Csakhogy azt már mi is jogosan megvárhattuk volna, hogy ítéletét alapos, tudományos bizonyításra fektesse, Az alapos bizonyításnak pedig a logika szerint is, a tudósok gyakorlata szerint is kétféle módszere ismeretes. Egyik a deductio, másik az inductio. A deductio módszere szerint kiindulva akár a theologiai tudományorganismus akár a prot. lelkész fogalmából, avagy közösen mind a kettőből, megalkotandó lett volna egy teljes theol. akadémia terve, vagy a megfelelő lelkészképzés elmélete. így szoktak eljárni rendesen a theol. (formális) encyklopádiák. Ezen elmélethez lehetett volna aztán mérni a megbirálandó szervezetet. Ezen módszer tudományosabb, de értéke kétesebb, mert az elmélet sokféle lehet, mindazáltal e módszer olyan, a mely héííyet enged a komoly, tudományos, elvi megvitatásnak. Egyszerűbb, de biztosabb út az inductio módszere ; mely a közelismerés szerint legteljesebb theologiai akadémiák szervezetével való összehasonlítás utján mutatta volna ki a mi szervezetünk hiányait. Melyik utat választja már az író ? Egyiket sem, hanem akkor, mikor tétele bizonyításához kezd, bizonyírási eljárása alapját és kiindulási pontját ezen szavakban tárja világ elé: ((Mielőtt azonban ezt megtenném*) röviden korvonaloznom kell azon követelményeket, a melyeket „én" ahhoz fűzök, hogy valamely theologiai akadémiát jól berendezettnek nevezhessünk és növendékeihez jó reményeket köthessünk.)) így van az irva szóról szóra. Mintha csak azt hallanók, a ki egykor a hegy tetején ülve száját megnyítá és így szóla az alább állókhoz : ((Hallottatok, hogy megmondatott a régieknek... „Én" pedig mondom nektek)).. . . Hát „Neki" volt «nagy hatalma)) így tanítani, de mi, kik alább állunk, nem szoktunk így beszélni, hanem kötelességünknek tartjuk ((követelményeinket)), miket «valamihez fűzünk», a tudomány szo • kott módszerei szerint bizonyítani is. Es épen ebben rejlik második nagy oka annak, hogy rám nézve oly kellemetlen jelenleg a hozzászólás. Egyfelől azért, mert nekem nagyon roszul esik látnom s még inkább közszemlére állítanom az önhittségnek és a tudományos bizonyításban való avatatlanságnak ily feltűnő példáját; másfelől azért, mert tudós megvitatás csak ott lehetséges, hol a megvitatandó tételek is tudományos alapra vannak állítva. Épen ezért nem is bocsátkozom az író által minden szerves összefüggés és elvi megalapítás nélkül odavetett «követelmények» külön bírálatába, hanem csak a konkrét formában megjelölt hiányok közül veszem tárgyalás alá azokat, melyek megvitatásra méltóbbak. Legelső nagy hiány, mit iró felfedez, az, «bogy a keresztyén s ebben a prot. vallásos gondolkozás története majdnem egészen ismeretlen marad a hallgatók előtt.)) Ez valóban nagy hiány volna. Csakhogy mi úgy tudtuk és az eddigi tudósoknál úgy is olvastuk, hogy a Dogmatörténelem ép ezen feladatot teljesíti ; úgyde író azt állítja, hogy ezen tudományban «a hittételek *) Azaz: «a hiányokat elősoroinám.»