Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-01-05 / 1. szám

gában, míg viszont a különféle tartomány egyházakra, sőt nálunk kerületekre osztott protestántismus gyenge az egyházi, főleg szervezeti dolgokban, de erős mint a népeket erősítő és lelkesítő szellemi hatalom. A német protestántismus egy másik nagy fénypontja az ujabban már 60 ezer tagot számláló Evang. Bund, a melynek frankfurti, duisburgi és eisenachi közgyűlései reánk magyar protestánsokra is igen tanulságosak. Az okt. 1 — 4. napjain tartott utóbbi közgyűlésnek tudósításaiból megértjük, hogy e szövetség befelé épitő, kifelé pedig védekező jellegű. A szövetség építi az ev. protestántismus szent, ügyét törekszik az általa tervezett s következetesen fejlesztett belső prot. egyházi irenikus mozgalom erősödésére s a különböző egyházi és theol. pártoknak egymáshoz való közeledésére, mely tömörülés mellett főleg Lipsius tanár előadása bizonyít, a melyben „közös evangy. prót. hitalapunkról" Rómával szemben értekezett. De a szövetség elévülhetetlen joga és kötelessége a Róma visszaéléseivel és tévtanaival szemben való folytonos védekezés, illetve protestálás is, a melyről az eisenachi közgyűlésen Witte tanár értekezett. Emelte nevezett közgyűlés ünnepi fényét és hangulatát az azzal egybekötött Wartburg ünnepély is. További fénypontja a német protestantismusnak a bel- és külmisszió, a theo!. irodalom s a reformátió kutatása terén kifejtett áldásos tevékenysége is, mely utóbbinak az 1883. keletkezett Reformátiói egyesület áll szolgálatában. A beímisszió terét a nagyobb városok, u. m. Berlin, Hamburg, Bréma, Magdeburg stb. protestantismusa képezi, a hol a lélek óriási számánál fogva a körültekintő lelkipásztori gondozás csaknem lehetetlen. Egyik megoldandó feladat e téren a beímisszió s a helyi gyülekezetek egymáshoz való szerves viszonyának szerves meghatározása, mely kérdésről időnként igen tartalmas értekezéseket hoz a Bassermann-Ehlers-féle «Zeitschrift für prakt. Theol.» cimű ismeretes szakközlöny. A külmisszió terén vállvetve működik a német s az angol protestántismus, a mire annyival is inkább van szükség mivel a Lavigerie-féle mozgalom, mint modern keresztes hadjárat nagy tért kezd foglalni a róm. kath. közgondolkozásban, mi mellett Sehlauch püspöknek Lapunk által érdeme szerint méltányolt legközelebbi Afrika-beszéde is tesz bizonyságot ! A prot. külmissziónak egyik legkitűnőbb ismerője s lelkes támogatója Warneck lelkész a maga i. v. műveivel s Missionszeitsehrift című szakközlönyével. A német prot. külmisszió érdekeit, főleg japáni földön, hatalmasan képviseli a Weimárban 1883-ban keletkezett „Ev. missziói egyesület" is, mely a német szabadelvű prot. irány szülötte s derék orgánumává! sok becses adalékot nyújt az egyet, vallástörténet problémáinak megoldásához is. Lelkes vezetői Lipsius, Nippold, Pfleiderer, Buss stb. Hol késik a mi bel- vagy pláne külmissziónk az éji homályban?! A német protestántismus belső egyházi működésének egy örvendetes mozzanata a Reformátiói egyesület is, a melynek kiadványai valóságos kincses bányák a német reformátió történetéből. Egy Köstlin, Kolde, Stahelin s más kitűnő történészek fáradoznak a reformátió történetének földerítésén. Helyes történeti érzékök, adataik kitűnő csoportosítása, meleg egyházias álláspontjuk vajha viszhangra találna a mi protestáns történészeinkben is a történetírásnak divó klerikalizálásával szemben ! A reformátió iránti meleg érdeklődés mellett bizonyítanak a mult évben tartott eisenachi és erfurti Luther-ünnepélyek, Luther-előadások, stb. A mult évben rendezett Luther-ünnepélyek között főleg az erfurti tűnik ki, a melyen Luther emlékszobra lepleztetett le, s méltó díszét képezi annak a városnak, a hol Luther lelki küzdelmeit élte át, Worms felé való útjában olv lélekemelő ovátiókban részesült s ősrégi egyetemen a humanisták tanait elsajátította. Méltó viszhangja volt ez ünnepély az 1883. aug. 6-iki erfurti Luther-napoknak, a melyek ránk magyar protestánsokra is buzdítólag, a szemlélőkre pedig lélekemelőieg hatottak. Másik örvendetes mozzanata a sűrűn tartott különböző tartományegyházi lelkészi értekezletek, a melyeken a szorosabb gyakorlati egyházi kérdéseken kívül gyakran tudományos theol. kérdések is (p. 0. Rítschl theologiájáról) tárgyaltatnak. A theol. studium is örvendetes ; fejlődésnek indult, s a többi fakultásokkal való folytonos kölcsönhatásban egészséges akad. theol. élettel és munkássággal dicsekedhetik a német protestántismus. Szóval mi magyar protestánsok lelkünk mélyéből örvendhetünk a német protestántismus egészséges fejlő-i désén, lélekemelő haladásán, kulturális vívmányain s azon a lelkes tömörülésen, mely ott az egyház s a szabad I tudomány javára a legjobb erőket egyesíti, s azokat különböző charismákkal s eltérő irányban ugyan, de egy szent célnak, a prot. vallásos erkölcsi élet és tudományosság folytonos, komoly és őszinte fejlesztésének szolgálatába hajtja. Mi másként van minden minálunk, a hol még oly sok a pium desiderium körébe tartozik, s a hol oly nehezen tudunk tömörülni egyházi beléletünk és irodalmi viszonyaink fejlesztése körül! Bizonyára a fájdalom tölti el keblünket, ha a német protestántismus sokoldalú áldásos működését a mi hazai egyházi viszonyainkra alkalmazzuk. A német protestántismus árnyoldalai a mult évben is a pártoskodásban, az ellentétes theol. nézetek iránti sokszor zelótikus türelmetlenségben s a római egyházpolitika nagyszerű vívmányai iránti tehetetlenségben nyilvánult. Ritschl theologiáját még ma is többen elitélik, mint tanulmányozzák, Harnach berlini tanárrá való kineveztetésének bizony kínos esete eléggé ismeretes, s a munkás Prot.-egylet csaknem naponként ki van téve a legfanatikusabb üldözésnek és támadásnak ama szűkkeblű betűorthodoxia részéről, a melynek viszhangjai hozzánk is elhatottak! épen a protestántismus szent nevében tiltakoznunk kell azok ellen, kik bár protestánsok, a katholicismusban állva nem ismerik el a ker. ember szabadságát az emberi hagyományos tételekkel és tanokkal szemben! Szűnjék meg a betűimádás s érvényesüljön a protestantismusnak a szabad vizsgálódást hangsúlyozó örök elve a hitformák terén is! E Szemle keretén belül méltassuk röviden a külföldi katholicismus mozgalmait is. A német romanismus tendentiája időnként az u. n. Egyetemes kongresszusokon nyilvánul, a melyeknek állandó themáját a pápa vatikáni fogsága, világi hatalmának kérdése, az alsó- felső- és' középiskolák, szóval az egész tanügy lderikalizálása, a társadalmi életnek kath. egyletekkel való behálózása stb. képezi. Ujabban nemcsak kath. tudományról és művészetről, kath. sajtóról és kápláni reporterekről, hanem még egyetemes kath. bankról is gondoskodtak, a mi eléggé amellett bizonyít, hogy Róma tért hódít ott, a hol lehet s a hol erre alkalma van. A Lavigerie-féle mozgalom a német katholikusokat is foglalkoztatta, s mellette erélyes agitátiót folytattak, le a népies iratkáig. A német katholicismus 1889. évi történetének egyik legérdekesebb s épazért nagyon jellemző mozzanata ama ismeretes fuldai porosz püspöki és érseki pásztori körlevél., a melynek éle az Ev. Bund ellen irányul s bizonyítani törekszik, hogy a német felekezeti béke fölbontása nem az ultramontán sajtó és hierarchia, hanem .a