Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-23 / 8. szám

eszközöknek minden öntudatosságot nélkülöző váloga­tatlanságát. Reméljük, hogy a nagykárolyi értekezleten helyesebb irány, céltudatosabb s az eszközöket komoly lelkiismeretességgel megválogató vezetés jut felszínre, mely végleg szakítva a demagóg handa-bandával, nem­csak merészen, de egyúttal bölcsen is viszi tovább a papság anyagi helyzete javítása érdekében kibontott zász­lót. Vederemo !... : A n.-enyedi theol. akadémia tanárkara a tekin­tetes Kókai Lajos könyvkiadó úr által jelesebb theol. ifjak számára hozzá küldött művek felől, egy korábbi hatá­rozatához képest, miről annak idején a kegyes adományo­zót is értesíté, következőleg intézkedett: A 10 darab munkából i — i példánnyal a számra népesebb 4-dik és 2-dik tanfolyam hallgatói közül azon 3—3 ifjat jutal­mazta meg, kik a félévi kollokviumok alkalmával a) a keresztyén erkölcstanból, b) a vallásbölcsészetből a leg­több eredményt mutatták fel, névszerint Sarkadi Titusz, Jancsó Sándor, Nagy Károly 4-ed éves és Biró András, Szabó Károly, Tothfalusi József 2-od éves ifjakat: 1 — 1 példányt a 3-ik és i-ső évi tanfolyam azon 2 — 2 hallgatójának adott, kik a) az új-szövetségi exegesisből, b) az egyháztörténelemből a legjobban kollokváltak, névszerint Ignácz László, Molnár Lőrincz 3-ad éves Gönczi Sámuel, Kállai István i-ső éves ifjaknak. A könyvek kiosz­tása a theol. ifjúság 1890. febr. 15-én tartott önképző­köri gyűlésén, a tanárkar jelenlétében, Hegedűs János dékán által történt, egy az adományozó nemes intenciói­val foglalkozó rövid buzdító beszéd kíséretében. * Püspökválasztási mozgalmak a dunáninneni egyházkerületben. A «Mosonymegyei Lapok» - ban olvassuk : «Geduly püspök halála folytán egy igen erős agitátio az ág. ev. egyház-egyetem dunáninneni kerü­letének új beosztására tör. Miután a kerület nyolc esperességéből öt (Nyitra, Árva, Trencsén, Liptó, Turóc) pánszláv befolyás alatt áll s a három első esperesség (Pozsony város, Mosony- és Pozsonymegye) hazafias elemeit túlsúlyával agyonnyomja, az a cél, hogy a nyit­rai esperesség nagy területének ketté osztása által azon terület hazafias elemei a nyitravölgyi esperességben egyesítessenek; továbbá a turóci esperesség elcseréltessék a bányai kerület barsi esperességével. Ekkor aztán az árvái, liptói, trencséni és a nyugat-nyitrai négy esperesség ellenében a pozsonyvárosi, mosonyi, pozsonymegyei, nyitravölgyi és barsi öt hazafias esperesség fog felül­kerekedni. (A kerületek célszerűbb beosztása kívánatos, sőt szükséges. Sze/k.J így állván a helyzet, mi mosonyiak örömmel látjuk ama ügygyei kapcsolatos másik mozgalmat is, amely a superintendensi székre a pozonymegyei szüle­tésű, Pozsonvba házasodott Schleifer lévai lelkész meg-M t # * t valasztasara irányul; mert meg vagyunk győződve, hogy amit Pozsonymegye, Pozsony város és Barsmegye három esperessége a magyar túlsúly érvényesülése érdekéből célra alkalmasul kezdeményez, azt a nyitravölgyi hazafiak époly kevéssé fogjak esetleges személyi kérdéssekké zsugorodni hagyni, mint a hazafiasság próbájában min­denkor kivált mosonyi esperessé 2. Miután Schleifer 1 barsi esperességi jegyző kiváló tulajdonai és három esperseségre ágazó összeköttetési a helyes irányú meg­oldásra biztos kilátással kecsegtetnek, jelöltségét szíve­sen látjuk és üdvözöljük.)) (Ezt már nem helyeseljük. Kár a hazafias pártot a püspök választásnál megosztani. A pozsonyiak már jelöltek, mire való egy újabb jelölt, felléptetésével a hazafias párt erejét gyengíteni?! Szerk.) * Borús emlékek a múltból. TJialy Kálmán, a kuruc-világ fáradhatlan búvára most közli, a ((Száza­dokban)) azt a francia okmányt, melyről a Konstanti­nápolyban járt akadémiai bizottság hazaérkezése után oly nagy sajnálattal értesült a magyar protestáns világ, mert az kétségtelenné teszi, hogy Thököly Imre 1703. május 13-án, pár évvel halála előtt megtagadta evangelica vallását s áttért a r. kath. hitre. Az okmány, melyet törökországi útjában a St.-Benoit levéltárában talált meg Thaly, egy 1704-ben kelt s ugyanez évi másolatban fenmaradt francia nyelvű diplomáciái emlékirat, ily cím­mel : (cMémoire au sujet de la conversion du Prince Tékély.» Ez okmányból világosan kitűnik, hogy Thököly ez évben több jezsuita atya és Ferriol marquis török­országi francia nagykövet előtt katholizált s a titokban tartott aktusról ünnepélyes tanúsítványt irt alá saját kezével s pecsételt meg saját pecsétével. Tette pedig ezt azért, mert megígérték neki, hogy Ázsiából Francia­vagy Olaszországba költözhetik s ott rangjának megfe­lelő évdijban részesítik. Igaz, hogy a jezsuiták megcsal­ták Thökölyt, az évdijból s a költözésből nem lett semmi s ő halálakor meghagyta végrendeletileg, hogy hamvait hazaszállitván Magyarországba vagy Erdélybe (hol akkor ép feltündökölt II. Rákóczy Ferenc csillaga) s valamelyik kulcsos város lutheránus templomában temessék el; igaz az is, hogy Thököly mint evangelikus halt meg s protestáns szertartás szerint temették el az izmidi örmény temetőben; de ez nem változtat a tényen, hogy a akuruc király» vallását árucikként volt kész el­adni, mi által jellemének ideális vonása oda van. Thaly is mély szomorsúágát fejezi ki, hogy épen neki kellett napfényre hozni a terhelő Emlékiratot, de úgymond : „Barátunk Rákóczy, barátunk Thököly: de legnagyobb barátunk — az igazság/" Mégis azonban a kuruc­király védelmére fel kell hozni az időpontot is, mikor Thököly áttért s erről Thaly ezt írja: «Az áttérési nyilatkozat kelt : IJOJ. május 18. A legkétségbeejtőbb korszak reá nézve! A hazából a karlócai békekötés által évek óta kirekesztve; a török portától Ázsiába inter­nálva ; híveinek legnagyobb részétől elhagyatva; szűk vagyoni viszonyok között, nem ritkán még anyagi szükséget is szenvedve, maga és hitvestársa családi ékszereinek zálogbatevéséből tengette életét. Lelkét búbánat, roskadozó testét súlyos kór gyötörte (Thököly gyógyíthatlan mellbetegségének már akkor előhaladott stádiumában szenvedett). S épen ekkor, a reverzális alá­írás előtt pár hónappal, veszté el örökre szenvedéseinek mindvégig hű társát, védangyalát, dicső nejét, Zrínyi Ilonát. Csoda-e, ha kérdezzük, ha az ennyi csapástói sújtott, tört testű és tört lelkű ember, az őt más keresz­tyén országban csendes, nyugodt, kellemes élettel biztató jezsuiták szépen csengő szavaira egy gyenge pillanat­ban ráhajolt, szabadulni vágyván e pokolból, gyötrelmei helyéről minden áron ?!» * A vasárnapi munkaszünet törvényhozási ren­dezése. Az idei költségvetési tárgyalás folyamán a kereskedelmi miniszter Ígéretet tett, hogy a vasárnapi munkaszünet rendezésére törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház elé. Az erélyes és gyorskezű kereskedelmi miniszter már megküldte a kereskedelmi és iparkaniarák­nak, valamint az érdekelt szakegyesületeknek azt a két tervezetet, melyeknek célja egyfelől a vasárnapi munka­szünetelésnek kötelezővé tétele, másfelől azon ipari munkaágaknak meghatározása, melyekre a munkaszünet vagy épen nem vagy csak részben terjed ki. A tervezet a vasárnapi munkaszünetet, reggeli legalább hat órától egy 24 óráig általános szabályul mondja ki, de már a törvény szövegében is kiveszi a szünet alól azt a mun­kát, a mely az üzlet tisztán és jókarban tartására vonat­kozik. A tilalom ellen vétőket tíz frttól 300-ig terjed-

Next

/
Oldalképek
Tartalom