Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1890 (33. évfolyam, 1-52. szám)

1890-02-23 / 8. szám

A katholikusok gyors szaporodását kétségkívül nagyszámú katholikusok (irlandiak, lengyelek, csehek, olaszok) bevándorlása is okozta. De a kath. egyház értett hozzá, hogy a 2-ik s további generatiót is megtartsa magának. Híveinek mindig nemzeti papot adott, iskoláiban az elengedhetetlen angol mellett a hívek anyanyelvét is művelte s első sorban a vallástanításra fordított nagy gondot. A bevándorlás okozta gyarapodást nagyobb részt vagyontalan népesség képezte. Míg más vallás-egyesületek az egyháztagokra nagy adókat vetettek ki s nemtagoknak még a templomba való belépést is megtiltották, vagy legalább a templomi pad használatáért bizonyos megállapított összeget követeltek, addig a kath. templomok mindig nyitva állottak mindenkinek és az ülőhelyek szabadok. A praelatusok, hogy új katholikus egyházközségek szervezésének költségeit födözhessék, nagy speculatiókba kezdtek, melyek egyetlen esetet kivéve (Purcel érsek csődbe került) nagy sikert eredményeztek. Mind a felső, mind az alsó klérus különböző egyházi célokra csodálatra méltó ügyességgel tudott nagyszerű pénzforrásokat előteremteni s az óriási finánc operatíókat biztos ered m én y ny e 1 irányozta. A nagyszerű gyarapodás egy másik tényezője a katholikus egyház egysége. Olyan szakadások, amilyeneket az amerikai protestáns felekezetekben tapasztalhatunk, a kath. egyházban nem fordulhatnak elő. Hogy mily nagy hasznára vált a kath. egyháznak a maga egysége, azt indirect a három legjelentékenyebb protestáns vallásegyesület története bizonyítja. A legerősebbek ezek közül a methodisták. Első községük 1766-ban alakult meg. Az első meghasonlás (a rabszolgaság különböző felfogása miatt) 1844-ben következett be a methodista felekezetben, melynek lélekszáma mintegy 4.700,000-re rúg. Ma e nagyszámú felekezet 14 sectára oszlik fel. Hasonló sorsuk van a baptistáknak is (3.971,700 lélek), kik ma 13 sectát képeznek. A presbyteriamisok (1.136,800 lélek) 9 sectára oszlanak fel. A r. kath. egyház a szegény emberek, kiválóan a munkás osztály egyháza, azért mutatnak a különböző pásztori levelek oly nagy szeretetet a munkások iránt. Ezzel ellentétben a protestáns felekezetek sokkal kevesebb barátságot tanúsítanak a munkások iránt. Találóan jellemzi a «fashionable» egyházak protestáns papjainak I gőgjét egy templom különös nevének keletkezése. Egy nem rég elhalt jómódú amerikai, midőn még «szegény ordög» volt, New-York «felső» városában egy ((fashionable» presbyterián templom lelkészéhez fordult, hogy az őt jegyesével eskesse össze. A lelkésznél az esketés rendes taksája 25 dollár volt s minthogy föltette, hogy a pár ezt az árat sokallani fogja, így szólt: Well, nekem ma nincs időm, de go to the little church around the corner (menj a szeglet körül a kis templomhoz). A pár követte a tanácsot s a kis fatemplom katholikus papja megeskette őket. Ma a kis fatemplom helyén New-York legimposansabb temploma áll, de a gúnynév megmaradt: «The little church ; around the corner.» A kath. egyház viszonya a prot. felekezetekhez minden tekintetben megnyugtató; az egyesült államoké a dicsőség, hogy földünk azon egyetlen területét képezik, melyen a legkülönfélébb vallás-egyesületek a legbékésebben élnek egymás mellett. Csak egy pontban állnak katholikusok és protestánsok, mint ellenfelek egymással szemben : az iskolaügyet tekintve. Amerikában az iskola-rendszer felekezet nélküli. A protestánsok ebbe már régen belenyugodtak s a maguk ifjúságát a templomaikkal összekötött vasárnapi iskolákban részesítik vallásoktatásban. A kath. papság mindent elkövetett, hogy az iskolákat magához ragadja, de sikertelenül. Végre, úgy látszik, belátják, hogy törekvésük hiábavaló, mert már a kath. sajtó is ilyenformán nyilatkozik : «Az államiskolák tanterve kizárja a vallást, így tehát arra kell törekednünk, hogy a saját iskoláinkat.. . gyámolítsuk és számukat szaporítsuk.» A kath. egyház ma már elég erősnek érzi magát Amerikában arra, hogy «amerikai-katholikus» legyen, ne mint eddig : ír- vagy német-katholikus. A protestánsoknak az a szemrehányása, hogy a kath. egyház idegenül állt szemben az amerikanismussal (Amerikanerthum), eddig sok tekintetben jogosult volt; de ez úgy látszik, meg fog változni. Ha a kath. klérus eddig a vasárnap megünneplésére nézve szabadelvű álláspontot foglalt el, most ez felsőbb parancsra, úgy látszik, változáson megy át, mert a «Platform» erre nézve így nyilatkozik: «Nekünk nem-katholikus polgártársainkkal közösen arra kell hatnunk, hogy a vasárnap megszenteltessék. Alkossunk törvényt, mely a szeszes italoknak vasárnapon való árulását megtiltsa és a kocsmákat bezárja.)) Ezzel a kath. egyház concessiot tesz a nativista muckerságnak (Muckerthum), mely a katholikusoknak azt veti szemükre, hogy «foreigners» (idegenek). E concessióba azonban a németkatholikusok nem egyeznek belé, mert Clevelandban 1889. szept. 5-én tartott gyülésükön a «prohíbitio» ellen erélyes resolutiót fogalmaztak, mely így kezdődik : «Minthogy a képmutató prohibitio-mánia éppen annyira kárhoztatandó, mint a részegség... annálfogva határoztatik : mi az istenadományok mértékletes használatát nem roszaljuk» stb. A kath. egyháznak egy másik fontos engedménye az úgynevezett titkos társulatoknak (szabad kőművesek, Odd fellows, Knights of Labor stb.) (legalább proponált) elismerése. Határozatba ment ugyanis, hogy azzal a merevséggel lassan-lassan felhagynak, melylyel e társulatokkal szemben állást foglaltak. Ez a kath. diplomatiának ismét egy mesterfogása; mert Amerikában a katholicismus éppen a szabadkőművesek ellen elfoglalt merev álláspontja miatt vonta magára az intolerantia vádját. Mint rendkívül örvendetes tényt említi meg az Alig. Zeitungnak New-Yorkban nov. 13-án kelt tudósítása azt, hogy Ryan philadelphiai érsek a baltimorei székes egyházban tartott ünnepi beszédében megengedi a kath. sajtó szerkesztőinek azt a jogot, hogy a klérus tévedéseit szabadon bírálhassák s nézetét e szavakkal okolja meg : «Nincs ember, a ki nem tévedhetne.)) Még ő római szentsége sem? Vagy a pápa egy felsőbb világrend lénye, mint a melyhez mi tévedhető emberfiák tartozunk ? Csengey Gusztáv. BELFÖLD. Még egyszer a verses búcsúztató eltörléséhez. «Szólj igazat betörik a fejed.» Ez a példabeszéd, mint már oly sokszor, most is beteljesült rajtam. E becses lap mult évi 47-ik számában a verses búcsúztatónak már a közel jövőben bekövetkezhető eltörlését I 6