Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-10-27 / 43. szám
ha a gyámolítandó iskola más városban van, különben pedig nagyobb egységet lehetne rá kivetni, pl. i — 2 krt minden lélek után. Városok és testületek vagy intézetek tetszés szerint járulnának az iskola fentartásához. Ennek fejében nyerhetne az egyházkerület annyi pártfogó jogot, a hány egyházmegyéből áll, az egyházmegye egyet, az egyházközség ellenben, ha a minimális adóegységet fizeti, szintén egyet, különben pedig annyi pártfogó jogot, a hányszorosan fizeti egyénenként az alapul vett adóegységet. Ezek volnának az érdekelt egyházak pártfogói. Városok, testületek és intézetek kapnának egy-egy szavazatot. Ezeken kívül lehetne bármily prot. ember pártfogó, ki egyszersmindenkorra azon kötelezettséget vállalja, hogy minden évben 30 kr, 60 kr, 1 frtot vagy ennél többet iskola-adó fejében beszolgáltat az iskola pénztárába. Ily fél krajáros megadóztatás utján oly tekintélyes összeg folyna be az iskola pénztárába, hogy csak egy részét kellene felhasználni folyó kiadásokra, a fölösleg pedig évről-évre az alaptőkéhez csatoltatván, ennek folytonos és rendszeres nagyobbodását vonná maga után, ugy, hogy 15—20 év múlva az államsegély feleslegessé válnék s a középiskolák is teljesen az egyházéi volnának. Mintha már hallanám a megszokott ellenvetést, hogy úgy sincs érdeklődés, a közöny ugy is igen nagy ; ha még fizetni is kell, annál inkább el fog fordulni mindenki! Azt nem akarom elhinni, mert a közöny csak a pangással jár. Ha azonban az érdekelt evang. ember látja, hogy a reája kivetett iskolaadó csekély is, méltányos is; ha tudja, hogy e csekély évi járulékával hozzájárult a gyámolítandó iskola végleges anyagi consolidatiójához s ez által meg lesz már óva a kéregetők örökös sanyargatásaitól : örömest meghozná az áldozatot. Másrészt az erkölcsi pártfogás is növekedni fog, már csak azon igen egyszerű elvnél fogva is, hogy ha fizetnünk kell valamiért, azon is vagyunk, hogy ne csak fizessünk, hanem jogokat is élvezzünk azért. Ez egyszerű utilitaris szempont is utoljára positív érdeklődést fog teremteni. Ily formán az iskoláknak nem csak pártfogói lesznek, kik az iskola dicsőségében sütkérezni tudnak, hanem a pártfogó tényleg iskolafentartó is lesz. Hiszem, hogy e prózai megadóztatás által a múltnak sok selejtes hagyománya tönkresilányíttatnék, de azért a régi jóltevők és alapítók nevei örökké tündökölnének az iskola történetében ; hiszem, hogy egyesek a megadóztatást igazságtalannak fogják tartani, hivatkozván arra, hogy ők maguk is már nem egyszer nagyobb összeget adományoztak, midőn az iskolát baj érte : csakhogy rossz gazda az, ki jószágának csak akkor ád enni, midőn az már majdnem kimúlik. Első sorban szükséges az iskola rendes, minden napi szükségleteiről gondoskodni, azután pedig okvetlenül arra is kell törekedni, hogy alaptőkéi folyton gyarapodjanak; csak így szabadul meg majd anyagi függéstől, csak akkor lesz az iskola valóban az egyházé, az egyház biztos támpontja, a vallásos nevelés valódi melegágya ; s minél erősebbek lesznek e támpontok, annál szilárdabban meg fog állni rajta az egyház. Igen jól tudom, hogy föntvázolt tervezetemet könnyebb volt megirni, mint keresztülvinni, hogy számtalan nehézséggel és kellemetlenséggel kellene majd megküzdeni; de bízom abban, hogy az illetékes körök, áthatva azon meggyőződéstől, hogy a mai viszonyok tarthatatlanok, hogy a mult mulasztásai és hibái jóvá teendők, erős akarattal és kitartással elő fogják készíteni a várva-várt jobb jövőt; meg vagyok győződve arról, hogy minden akadályt le fognak győzni s az evang. tanügyet az egyház számára visszahódítják. Most van a cselekvés ideje : zsinatra készülünk, hogy az ev. egyházba uj életet leheljünk; vonjuk be programmunkba az ev. tanügynek alapos reformálását is ! Eperjes, 1889. október hó 17-én. Szutórisz Frigyes. T Á R C A. A révkomáromi ev. ref. egyház múltja. (Folytatás). Hoffkirchen ugyanis Széchény György királyi biztossal egyetértve katonai karhatalommal elfoglalta az 1670-dik esztendőben mind a két protestáns hitfelekezetűek templomát, iskoláit, parochialis épületeit, az egyház és iskola minden nemű ingó és ingatlan javaival együtt.'-2 8 ) A templomukat védő reformátusokat Hoftkirchen katonáival szétverette. Az evangélikusok megadtak magukat változhatatlan sorsuknak, de a reformátusok elszántan védekeztek ; azonban hijába, mert a túlnyomó katonaság erejének ellent állani nem tudtak; papjaikat, Szondy István és Csúzi Cseh Jakabot e űzték 2 9 ) s h dálos büntetéssel fenyegettettek, ha valaha Révkomárom város területére lépnének. Ezen szomorú tényt, mint egyik rendkívüli sérelmet, elmondják az evangélikus rendek az 1687-dik évi pozsonyi országgyűlésre felterjesztett sérelmeik között ekképen: «Szabad királyi Révkomárom városában a templomok, iskolák elfoglaltattak, mindkét hitvallású evangélikusok lelkipásztorai elűzettek ; a helvét hitvallásúak iskolai épületei a franciscanus páterek által lerontattak; klastromi lakásnak a helyben levő helvét hitvallásúak parochiális épületei elfoglaltattak, az iskolához tartozó telkeket pedig darabonként eladogatták Ezeken felül kegyes alapítványaik, clenodiumaik, hittel közre adott pénzeik elvétettek és elraboltattak.s3 0 ) Ezután megkezdődött az elfoglalt javak felett az osztozás. Thorday István, mint jezsuita plébánus, mindkét hitvallású evangélikusok épületeit, tőkepénzeit saját rendje számára szerette volna megtartani, de a ferencrendűek is követelték osztályrészüket s elsőbbségüket bizonyítgatták. Ugy látszik nem is tudtak békességesen megosztozni az elorozott vagyonon, míg végre Szelepcsény érsek úgy intézte el a dolgot, hogy «a lutheránusok egyházi javai a jezsuitáknak, a reformátusoké pedig a franciscanusoknak adassanak.» De annyit még is elértek a jezsuiták, hogy a reformátusok két harangját ők kapták meg az osztályon s a ferencrendűeknek csak az óramű jutott.3 1 ) De gazdagon kárpótoltattak azon ezer tallérral, a melyet I. Rákóczy György fejedelem özvegye az érsek-újvári kálvinisták templomának kijavítására a révkomáromi református egyháznál helyezett el, és a mely Lipótnak egy 1672. évi szeptember 16-án kelt rendeletével a ferencrendűek tulajdonába ment.3 2 ) Szomorú pusztulás színhelye lett ezután Révkomárom. A templomaitól, iskoláitól, összes egyházi épületeitől, 28 ) História Diplomatica. 205. 1. Az 1687. e 'v i pozsonyi országgyűlés elé felterjesztett elfoglalt protestáns templomok előszámlálása között. 29 ) Balázsovics: Brevis história 157. Csúzi Cseh előtt Marosi János is lelkészkedett. Lampe-Ember. 569. 1. 80 ) História Diplomatica. 232. 1. 3I ) Értesítő 18. 1. ía ) Balázsovics: Brevis história. 159, 1.
