Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-04-14 / 15. szám

említett 1882: 39. tcikk 13. §-a idézve van a 215-ik lapon. A 146. lapon apodictice ki van mondva, hogy «a polgári törvények nem mentesítik ma már a papot a tanuzás és eskütétel alól,» holott nem egészen ugy áll a dolog. A Corptis Juris II: 40: i-ben foglalt előjog kifejezetten ma sincs eltörölve s épen ennélfogva, és az 1868 : 54: 242. §. alapján különböző nálunk a bírói praxis. Egyik biró minden papot felment az eskü alól, a másik csak a katholikusokat mentesíti, az a-katholikusokat pedig megesketi, a harmadik meg minden paptól megkívánja az esküt, s ha az vonakodnék, ráitéli a birságot. Ez mindenesetre olyan kérdés, a mely tisztázásra vár. A harmadik rész, mely az anyakönyvvezetés igen fontos, emellett sok tekintetben bonyolódott kérdéseit tárgyalja, talán legnagyobb mértékben megérdemli figyelmünket. Nagy kár, hogy e rész keretén belül sem tudom valami rendszernek a nyomát felfedezni, pedig különösen itt igen szükséges lett volna a tárgyszerinti csoportosítás. E mellett nem hallgathatom el, hogy Eötvös ur minden további megjegyzés nélkül közöl oly miniszteri rendeleteket, a melyek soha sem teljesíttetnek, mert nem is teljesíthetők. így például: a) A 161. és 176. lapokon közölt két miniszteri rendelet, melyek szerint a keresztelési anyakönyveknek és a hadkötelesek anyakönyvi kivonatainak azon rovatába, amely a szülék nevének bejegyzésére van szánva, ugyanezeknek születési helye is pontosan (!) beiktatandó. Nem volt annak, ki e két rendeletet kiadta, legkisebb fogalma sem az anyakönyvvezetésről. Hiszen különben is az 1876: 17,834. számú min. rendelet (163, lap) csakis törvénytelen gyermekeknél kívánja az anyának illetőségi (de nem születési) helyét s a keresztszülek lakását és állapotát beiktatni. b) A lelkészek tartoznak minden halálesetet, mihelyt azt a halottak anyakönyvébe bevezették, a községi elöljáróságnak tudomására hozni (173. lap.) Megjegyzem, hogy ezt nemcsak az 1873: 9432, számú min. rendelet, de az 1873: 9: 17. §-a is rendeli, de a gyakorlatban egészen más az eljárás. Az anyakönyvben esett hiba vagy hiány kijavítását (159. lap) nem az 1818—iki udvari rendelet, hanem a vall. és közokt. miniszter 1887: 22,122. számú rendelete szabályozza ma már. Végül nem hagyhatom megemlítés nélkül, hogy a 162. és 163. lapokon két különböző nyilatkozat van egy ugyanazon dologról a születés törvényes vagy törvénytelen voltáról. A 162. lapon nevezetesen ez áll: «a házasság megkötése napjától számított hat hónapon túl született gyermek, mint törvényes születésű jegyzendő bej» más szavakkal: a házasság megkötése után hat hónapon belül született gyermek törvénytelennek irandó; a következő 163. lapon pedig ezt olvassuk: «Az anyakönyvvezető lelkész a születés törvényes vagy törvénytelen voltának megbírálására jogosítva nem lévén, a házasság tartama alatt született gyermekre nézve megállapított törvényes vélelmet meg nem döntheti az, hogy a gyermek az anyakönyvbe törvénytelennek lett bejegyezve.)) Bizonyára e most idézett curiai döntvény mond igazat, vagyis : a házasság tartama alatt született gyermek (még ha egy hetes vagy egy napos is az a házasság) törvényesnek irandó. A férj joga aztán esetleg megtámadni polgári per utján a nem tőle származott gyermek törvényességét. De hát miért itt egymásmellett e kér egymással homlokegyenest ellenkező utasítás, minden megjegyzés nélkül ?! Az esket esi anyakönyv tárgyalásánál (163. lap) óhajtottam volna megemlítve látni az «ubi sponsa ibi copula» ösmeretes és általános elvét, valamint szívesen láttam volna utasítást arra nézve, hogy mikép és hol anyakönyvezendők a nem illetékes lelkész által végzett esketéselc, mely kérdés pár éve ezen lap hasábjain igen nagy port vett fel, de ennek dacára szerintem igen egyszerűen megoldható ezen szabály felállításával: az esketés mindig azon egyház anyakönyvébe vezetendő be, melynek területén az esketés történt. Áttérve most már a ((Házassági Törvénykezés)) címet viselő harmadik könyvre, legelőször is azt jegyzem meg, hogy a 263. lapon közölve vannak ugyan a vérségi, sógorsági és erkölcsi (?) akadályok alól dispenzálás iránt a cultusminiszterhez intézendő kérvény kellékei, de magukról a vérségi és sógorsági akadályokról., azok különböző feltétlenül akadályozó és dispensálható fokozatairól, végre a fokozatoknak az egyes egyházakban dívó különböző számítás módjáról egyetlen szóval sincs említés téve. Pedig ezek ösmerete képezi az első feltételt, hogy valamely lelkész, rokon vagy sógor jegyesek ügyében correctül járhasson el. A kihirdetés alóli felmentvényekről a 267. lapon az van mondva, hogy azokat megyékben az alispán, városokban^! tanács, vagy általában a vallásügyi minisztérium adja. En e harmadik esetre példát eddig nem tudok ; ha van, annál érdekesebb. A 274. lapon az mondatik, hogy harmadik hirdetés napján nem engedtetik még az esketés meg. Bizony, nagyon sok helyen megengedik ! A 280. lapon ezt olvassuk : A szokás ugyan azt tanítja, hogy békéltetés a lelkész előtt ismételve (három ízben) megkisérlendő, de erre törvényes szabály nincs és a törvénykezési gyakorlat szerint a válóper megkezdéséhez az egyszeri lelkészi békéltetés is elegendő.)) Erre vonatkozólag csak azt akarom megjegyezni, hogy a háromszori békéltetés az 1852. nov. 29. császári nyiltparancs által Magyarországra is behozott osztrák általános polgári törvénykönyv 104. §-a alapján jött be és maradt meg nálunk; arról pedig ismét nincs határozott tudomásom, a törvénykezési gyakorlat egyszeri békéltetéssel megelégednék, mert különben minden pap felesleges jócselekedetet végezne a háromszori békéltetéssel. Igen furcsán hangzik a 281. lap ezen mondata: ((Válóperben lelkészi bizonyítványnyal igazolandó, hogy a házaságból gyermek nem származott.)) De hátha épen 10 is származott! Quid tunc ? A 302. lapon a katholikus szentszékek felebbezési rendjét előterjesztő táblázatba fatális hiba csúszott be, mely az egészet csaknem használhatlanná teszi. Tudniillik a 3—ik oszlop (III. folyamodás) második sorába az egri érseki szék mellé becsúszott a kalocsai érs. szék is, minélfogva a 3—ik sorba a pécsi püspöki, a 4-be az esztergomi érs. szentszék jött, az 5. sor pedig üresen maradt. Vissza kell tehát tenni a 2-ik sorból a kalocsait a 3~ikba,y~ébből az eszergomit az 5-be, így lesz helyes és érthető a táblázat. Ezek lényegesebb megjegyzéseim az előttünk fekvő nagy munka hiányaira vagy tévedéseire nézve. Minden félreértés kikerülése végett sietek azonban megjegyezni, hogy a Mitrovics Gyula ur idézett bírálatában kimutatott öt vagy hat rendbeli «tévesztést)) magam is tévesztésnek tartom s csupán azért nem említem itt fel, hogy különben is nagyterjedelmű bírálatomat ezáltal még terjedelmesebbé ne tegyem. A kötethez csatolt két tartalomjegyzék (az első időrendi, a hivatok törvények, rendeletek és döntvéa icilt <K