Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-14 / 28. szám

Egyszerű, közvetlen és mégis művészien szónoki. Ahlfeldből van fordítva. Kár, hogy fordítása sok kívánni valót hagy fenn. (Különösen 131 és 132. lapok). Maclarené a XV., mely azt a kérdést fejtegeti, hogy miként nemesbítsük a társadalom erkölcseit? Igen népszerű, tartalmas beszéd. Nehézkes kissé a fordítás, főleg a 143. lapon. Talmage-ből fordította szerző a XVI-at, mely valódi dicshymnus a biblia mellett s egv bibliai tudósnak irodalmi méltatása a szent könyvről. Az iró hatalmas szónoki egyéniség, ki művészileg tudja nagy gondolatait csoportosítani s ragyogóbbnál-ragyogóbb képekkel ékesíteni. Kevésbé sikerült a XVII. beszéd, melyben van ugyan sok lelkesedés, de bizonyítási eljárása gyenge s bizonyítékai között van egynéhány, mit valósággal csak a hajánál fogva húzott oda. A címben : «Az evangelium végzete» vájjon nem jobb lett volna a «végzet» szó helyett pl. «sorsot» vagy «jövőt» tenni» ? mert a «végzet» szóhoz egyébb fogalom van kötve. A XVIII. inkább értekezés, mint egyházi beszéd. Sok értékes gondolat van benne, de a miket ily formában alig lehet jól felhasználni. Magyartalan a 165. lap fordítása. Nagyon szép virágvasárnapi beszéd a XIX. Bevezetésében, felosztásában és tárgyalásában egyaránt kifogástalan. Némi idegen elemekkel van ugyan vegyítve, de különben ez is egészen a mi prédikálási modorunkban van irva. A húsvéti beszédnek (XX.) különösen a II—ik és III—ik része szép. A XXI-nek első része hatalmas szónoki alkotás a maga jól keresztülvitt párhuzamaival. Egészében véve azonban sokkal értékesebb, emelkedettebb hangulatú, vallásosan építőbb cs formailag is tökéletesebb a XXII. A XXIII. az Úr második eljövetelével foglalkozik egészen ős zsidó-keresztyén felfogásban. Érdekes mutatvány annak a túlhajtott angol orthodoxiának erzéki^s theologiájából, mely a legrealistikusabban fogja fel a Krisztus visszajövetelét (parousiát.) Végül a XXIV-ben szerző visszapillantást tesz három éves békési papi működésére s annak eredményére. A beszéd bevezetése jó, felosztása textusszerű és szónoki; de az egész mégis bizonyos nyomasztó hatást tesz. Igen kemény szavak azok egy fiatal lelkész ajkáról! Szerettem volna nem ennek a beszédnek hatása alatt tenni le a könyvet. Nem vagyok barátja annak a methodistikus bűntudat ébresztésnek, fenyegetésnek és rémítgetésnek. A tékozló fiút is nem az atyai szigorra, hanem a szeretetre, s a nála élvezett jólétre való emlékezés vitte vissza az elhagyott hajlékba. Másfelől némileg meglep e beszédben annál, a ki mindég teljes meggyőződésből hirdeti a dikaiaszüné tou theout, hogy itt meg bizonyos fokig át-át csillámlik az idia dikaioszunében való dicsekedés. Azonkívül meg e beszéd olyannyira alanyi vonatkozású, hogy egy a közhasználatra kibocsátott gyűjteményből már csak azért is kimaradhatott volna, mert ezt semmi alktrészében senki fel nem használhatja, sem így elmondva sem átdolgozásban. A mű kiadásával szerzőt ama vágya vezérelte, hogy ily módon is prédikáljon. Prédikalását valóban méltó is megszívelni, beszédeit tanulmányozni és a lelkek építésére kinek-kinek a maga egyéni és egyházának viszonyai szerint felhasználni. Nagy példányokat tartott a szerző is szemei előtt, nagy szónokokat mutat be e beszédek egy részében is és ő maga sem méltatlan kiváló mestereihez. Úgy hogy önmagáért is, mestereiért is megérdemli, hogy műve minél szélesebb körben terjedjen el. Kenessey Béla. BELFOLD. A mezőföldi egyházmegye 1889. évi julius 3. és 4-ik napján tartott közgyűlése. A fennt jelzett napon tartotta a nevezett egyházmegye rendes évi közgyűlését nt. Szűcs János esperes, és mélt. Bóné Géza, egyházmegyei gondnok urak elnöklete alatt. Mellőzve az inkább helyi érdekű határozatokat, megemlítem az átalános érdekűeket a következőkben : 1. A ref. püspöki kar egyházosztályozási és lelkészminősítési javaslatát, egyházmegyénk az egyházosztályozásra nézve elfogadja, oly módosítással, hogy a 4-ik osztályba, azon egyházak tartozzanak, a melyek a lakáson s palástdíjon kívül legalább 600 — 500 forint fizetést biztosítanak; az 500 frtnál kevesebb javadalmat adó egyházak a mennyiben nem társíthatok, anyaegyházi jellegük megtartása mellett, lelkésztanítóval láttassanak el, a két hivatal fizetése egyesíttetvén ; a lelkészminősítésre nézve a püspöki javaslatot nem fogadja el, hanem a tatai egyházmegye javaslatához járul oly módosítással, hogy a külföldi theol. akadémiákatlátogatók is egy évi gyakorlatot legalább is kötelesek felmutatni, rendes lelkészül alkalmaztatásuk előtt. 2. A családkönyvekre vonatkozólag egyházmegyénk kijelenti, hogy azok kotelezőleg behozatalát a kerület altal nem óhajtja. 3. A «közalap-kölcsönök megújított tervezetét)) — kivihetőségük temérdek akadályba ütközvén — megvalósíthatónak nem hiszszük s így nem pártoljuk. 4. A tatai tanítóválasztási szabályjavaslatra vonatkozólag Rácz Géza moóri lelkész modosítványait, az egyházmegye magáévá tevén, a kerületre fölterjeszti. 5. ((Eljárási szabályzat a törvénykezési rendtartáshoz)) cimű munkálatot ^ elfogadandónak véleményezzük a kerület által. 6. «A dunántúli ev. ref. egyházkerület közigazgatási ügyrendje» egyházmegyénk által elfogadtatni ajánltatik. 7. A b.-somogyi egyházmegyének, a lelkészjelölő s választató bizottságok költségei fedezése tárgyában beadott javaslatára, egyházmegyénk véleményt nem mondhat, mivel azt nem látta. 8. «A b.-somogyi egyházmegye azon indítványát, miszerint, a trágyát a lelkészeknek, tanítóknak vagy azok özvegyei és árváinak eladni nem lehetw s jövőre «az özvegyi kegyévek eltelte alkalmából a szemes vagy már kicsépelt szalmát elvinni nem lehet», nem kívánja statutumképen kimondani. 9. A számvevőség jelentéséből kitűnt, hogy a köz-és alapítványi pénztárnok által kezelt két pénztár vagyona az 1888-ik év végén: 35,266 frt 251/2 kr., vagyonszaporodás a két pénztárnál a mult évben 1406 frt 35 kr. A lelkészi és tanítói özvegyárva gyámintézeti pénztár vagyona a mult év végén: 30,631 frt 63 kr; melynek terhe az özvegyek részére kiosztandó : 900 frt 60 kr; tehát tiszta vagyon 29,731 frt 3 kr. Kipótolom itt a számvevői jelentést azzal, hogy a mult évi vagyon gyarapodás volt: 1777 frt 4 kr; egyegy özvegynek adatott, a közgyűlés által megszavazva, a mult évre 42 frt 88 kr; a segély-összeg — a módosított alapszabályok ertelmében — a legközelebbi 5 egymásután való évre 50 forintban állapíttatott meg. A könyvtári pénztár bevétele volt: 107 frt 62 kr; kiadása: 73 frt 17 kr. maradvány: 34 frt 45 kr. 10. Földesi János, igari lakos és ref. egyháztag