Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-29 / 52. szám

mult győzelmeire, de a jelen és jövő szükséges győzelmeire is; Peyrot könnyeket fakasztó módon beszélte el az apák hazatérését. Van Haagen, mint a hollandi ref. egyház képviselője, beszédét e lelkes szavakkal végzé : Remélem, hogy a Szentlélek egész Olaszországot vezetend Jézus körébe. Dr. Clarké Irland ev. egyházainak üdvözletét tolmácsolva, kifejté, miszerint Balzigliát, a valdensziak e szentélyét, nem nézhetjük annélkül, hogy meg ne emlékezzünk azon fegyveresekről, kik e völgyeket feldúlták azon sebesültekről és haldoklókról, kik itt vérzettek és utolsó fohászaikat hallatták, azon hegyek hős védőiről kik két fejedelem seregeinek állottak ellen. És ezek felett: mily dicső szabadságot élvezhet most Olaszország 1 Áldott legyen az Úr, ne feledkezzetek meg jótéteményeiről és hozzá maradjatok hívek! Ezen nagy hatású szavak után szóltak még következő urak: Matthews Angliából, Pages Toulonból, Cbampendal Genfből, és Christ-Socin Baselből, hozva meleg hangú üdvözleteket hazulról. Ezeket követte, Serres, egy egyszerű Württembergben lakó valdenszi, ki apái nyelvéből még annyi patois-t megőrzött, hogy magát a gyülekezettel megértethette. Jött még négy más képviselője a Württembergben megtelepedett valdensziaknak, kiket szívesen láttak. Az általok hozott 2400 márkányi jubileumi adomány a württembergi kir. konsistorium és a württembergi Gusztáv-Adolf-egylet és egyes valdenszbarátok részéről, később, a zsinat részéről hálás méltatásra talált. Két órai vándorlás után ért az ünneplő sereg Praly-ba a Saint Martin völgy szintén egyik magas helységébe, oda, hol a visszatért hősök 1689-ben hazai földön tartották még az első ünnepélyes istenitiszteletet és közösen énekelték volt a 74. zsoltárt. Itt Arnaud Henri a templom ajtajában álló lócára lépve, szónokolt a 129-ik zsoltár lelett: «Gyakorta nyomorgattak meg engemet az én ifjúságomtól fogva.» Es ugyanerről a szövegről, megtoldva azt a 124-ik zsoltár 8-ik versével : «Á mi segítségünk volt az Úrnak nevében» prédikált most Tron lelkész Viliárból. Itt került a sor Márkt lelkészre is, hogy elmondhassa üdvözleteit és jókivánatait Württembcrgből s ily üdvözleteket mondtak még Ribetti lelkész Pisából, Olaszország wesleyán egyháza superintendense, Piggot, a skót szabad egyház képviselője, Simpson, és Juhle hitjelölt, ki Brandenburgból és Hannoverából hozott üdvözleteket. Pralyban megesett az is, hogy egy öreg valdenszi nő, az ünnepélyes alkalomtól indíttatva, búcsúzóul a valdenszi testvéri csókot adta egy angolnak, egy hollandinak, egy németnek és egy svajcinak, mit az illetők a ker. szeretet szempontjából tudtak méltatni. Szeptember i-én Sibaitd-bím volt gyülekezés. E tíz percnyire Borbitói, Lucerna völgyének főhelyétől fekszik. Az időjárás gyönyörű volt s Sibaud réteire, a magas sudarú gesztenyefák és diófák árnyai alá telepedett több mint 6000 vendég. E helyen, 1689. szept. 1. esküvel fogadták az elődök, hogy vagy győzni vagy meg fognak halni, hogy egymástól többé el nem válnak, rendet és fegyelmet tartanak és mind halálig építik és fentartják Isten országát. Ezen eskü emlékére emelkedik most a sziklák keleti szélén, a kövekből ékesen rakott pyramis, melyen az összes valdenszi gyülekezetek és evangelizatiói egyházak Turin, Genua, Milano, Velence, Flórenc, Róma, Nápoly stb. nevei olvashatók. Az ünnepély kezdetét vette a Luther-énekkel: «C'est un rempart que notre Dien.» Erős vár nekünk az Isten stb. Prochet elnökölt s rámutatva a nap jelentőségére s felolvasva a 121. zsoltárt, felhívta Micol lelkészt Villeséche-ből, hogy szónokoljon. Szólt ez Józsue 24, nyomán azon fogadásról: Én és az én házam, mi az Úr Istent szolgáljuk s alkalmazta ezt az ősök 200 évvel ezelőtt tett esküjökre, felhiva az utódokat, hogy ők is kövessék ezt. Luzzi flórenci lelkész a 200 évvel ezelőtt Montoux, Arnaud segédje által ugyan e helyen és napon választott igéket, Lukács 16, 16. — vette fel és látott abban jövendölést arról az időről, mikor egész Itália elhagyandja a kath. egyház sötétségét és teljes erővel álland az evangyelium részére —- Prochet elnök, egyszersmind az evangelizátiói bizottság elnöke ezután ünnepélyes komolysággal felhívta a jelenlévőket, hogy — megemlékezve a mult áldásairól és tekintve a jelen nagy feladataira — újítsák a sibaudi esküt, mit jobb kezök felemelése mellett meg is tettek. — A számos még ezután is fellépett szónok közül kiemeljük Pons-t Nápolyból, Appiát Parisból, Vahl de Falster prépostot Dániából és llochedient Brüsszelből. — Long lelkész imával és áldással fejezte be az ünnepélyt és azután egyszerű, több száz ember számára készült lakoma lett Bobi nagy diófái alatt felszolgálva. A valdenszi ház felavatása és a zsinat megnyi'ásx Tőrre Pellice-ben, szept. 2-án ment végbe. E nap képezte az ünnepségek tetőpontját. Nemcsak mert Tőrre Pellice a valdensziak fővárosa, hanem mivelhogy a valdenszi ház a jubileum legjelenlékenyebb alapítványa, melyet a jelen nemzedék, a mult napjaiban tapasztalt isteni segedelem iránti hálából tett. Régóta -volt már szükség ily terjedelmes épületre az egyház egyetemes céljaira. A kollégiummal szemközt és néhány lépésnyire a templomtól, nagy szabad téren emelkedik e szép és tekintélyes épület. Bal szárnyát elfoglalja a zsinati, jeles akusztikájú terme. A jobb szárny magában foglalja a theologiai könyvtárt, a valdenszi régiségek, érmek, címerek stb. muzeumát, a tábla (egyetemes gyűlés), az evangelizátiói bizottság és a valdensziak történelmével foglalkozó társaság üléstermeit. E ház ablakai ékeskedtek azon országok zászlóival, melyek ez ünnepélyen képviselve voltak. Umberto király, ki már ezelőtt adományozott a bicentenario részére 5000 lírát, Lovera di Mária gróf, Turin praefektje által képviseltette magát az ünnepélyen s ez reggel 8 órakor megjelent senátorok, orsz. képviselők, nyilvános állású személyiségek és több napilap tudósítói kíséretében. A felavatási cselekvényt 10 órakor végezte a valdensziak főpásztora, Pons moderátor (elnök) a valdenszi ház előtti szószékről felolvasva a 30-ik zsoltárt, üdvözölve a vendégeket és hálát adva Istennek, királynak és számos barátaiknak. A gyülekezet számát 7000-re becsülték. Az ünnepi beszédet mondta Meille turini lelkész kifejtve : hogy a valdenszi ház legyen emléke az igazságnak, a szabadságnak és a szeretetnek; emléke Isten igéje, az evangyéliom igazságának; lelkismereti és egyházi önállás szabadságának, mint «szabad egyháznak a szabad államban», emléke az Isten, a testvérek, a király és haza iránti szeretetnek. Délután nyilt meg az évenként tartatni szokott zsinat, melyet a templomban tartott istenitisztelet előzött meg. Comba flórenci tanár prédikált Máté 5, 3 felett. Azután négy papjelölt avattatott fel. Estve az egész város volt fényesen kivilágítva. A hegyeken örömtüzek égtek. A felében katholikus Tőrre pellice városában a katholikusok is fellobogózták és kivilágították házaikat. Legragyogóbb volt a valdenszi ház és a Beyrot-Arnaud testvérek villája a St.-Marie erősségen.