Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-10 / 6. szám

ményezést, nemcsak azért, mert az általunk több ízben hangsúlyozott irányeszmékkel, a gyülekezeti élet belső építésével összhangzásban áll, hanem és különösen azért, mert oly irányú munkásság megkezdését látjuk benne, mely a belmissziói tevékenységnek külföldön már kipróbált, nálunk is sikerrel alkalmazott eszköze. Szívünkből kívánjuk, hogy Isten áldása • legyen a megkezdett munkán és a lelkes munkásokon ! * Közlemények a tanítók Eötvös-alapjáról. Az Eötvös-alap gyűjtő- és kezelő- bizottsága részletes nyomtatott kimutatást tett közzé az alap 1888-ik évi állapotáról, A vagyoni kimutatás szerint volt az alapnak 1888-ban összesen 14,107 forint 92 kr bevétele, mely tagsági tőkék, évdíjak, alapítványok, adományok és kamatokból került ki; kiadása tett 11,242 forintot, miből 1000 forint ösztöndíjakra, 600 forint segélyezésekre, 300 forint az árvaházra és 8767 forint 37 kr. tőkésítésre fordíttatott. Az alaptőke vagyona jelenleg 38,737 frt 73 kr. A közlemények további B) pontja a jótéteményért és segélyért való folyamodás feltételeit ismerteti, melyek között az a leglényegesebb, hogy akár ösztöndíjban akár segélyben csak azon egyének részesülhetnek, a kik a szabályok 1. §-a értelmében az ((Eötvösalap)) rendes tagjai, vagy az elhunyt rendes tagoknak özvegyei vagy árvái. A C) pont az 1888. évi segélyezetteket sorolja fel névszerint; ezek száma 32, kik között 16 van protestáns vallású. Az Eötvös-alap keletkezése (1875) óta mai napig 137 róm. kathol., 67 ev. ref., 66 ág. ev., 5 görög kath., 5 unitárius és 46 mózes vallású tanítói család gondjait enyhítette. Ez áldásos intézmény melegebb pártfogásra volna érdemes, mint a minőben részesül. Hetenként két krnyi adakozással a 25 ezer magyarországi tanító egy év alatt 25 ezer frtnál többet gyüjthetne az «Eötvös-alap» nemes céljaira, ha megvolna mindegyikökben az az erős meggyőződés, hogv a tanítóság anyagi és erkölcsi erejének emeléséért mindeniknek meg kellene hozni a maga áldozatát. Vajha minél többen követnék az «Eötvös-alap» körül csoportosuló néhány ezer lelkes tanítónak és tanügybarátnak tiszteletre méltó példáját! * A részvét Rudolf trónörökös halála fölött országszerte meghatólag nyilvánult, különösen a temetés napján. A főváros népe e nap mutatta meg legjobban, mily őszinte fájdalommal gyászolja a boldogtalan királyfit, ki annyi szép reményt vitt magával a sirba. Őszinte fájdalommal gyászol a hazai protestáns egyház is, melynek gyülekezetei és iskolái széles e hazában mindenütt hirdették és fájlalják a nagy veszteséget. A dunamelléki egyházkerület területén sürgős körlevél intézkedett, hogy a temetés napján minden gyülekezetben gyászima tartassék, minden iskolában szüneteljen a tanítás és a temetés ideje alatt egy óráig húzassanak a harangok. Ugyanilyen intézkedést tett a dunántúli püspök úr is, hozzá téve még azt is, hogy az egyházi középületekre gyászlobogót tűzzenek ki. Budapesten a kálvintéri ref. templomban (melynek szószéke, karzata, urasztala és elsőbb padsorai gyászlepellel voltak bevonva) nagyszámú, előkelő közönség előtt mélyen megindulva Szász Károly püspök úr tartott megható gyászimát, melyet szerző szívességéből Lapunk elején vesznek olvasóink; az ima előtt és után a theologusok kara énekelt gyönyörű gyászdalokat. A hold-utcaivémet ref. templomban Gladischefsky lelkész betegsége miatt Szabó Aladár tartotta a gyászistenitiszteletet. A budai ref. egyházban Kontra János mondott alkalmi gyászimát. Az ó-budai ref. templomban Mészáros Sámuel gyászbeszédét és imáját hallgatta néma fájdalommal a gyászoló közönség. (Sajnáljuk, hogy szép beszédét és imáját Lapunk szűk tere miatt nem közölhetjük). — A deáktéri evang. templomban Horváth Sándor mondott nagy közönség előtt megindító gyászimát; míg a német gyülekezet előtt Schranz János végezte a gyászszertartást. A kerepes-úti tót templomban Bachat Dániel főesperes imádkozott könyekig megindítva egybegyűlt közönségét. Az unitáiius egyházközség a deáktéri ev. főgymn. dísztermében tartott gyászistenitiszteletet, Derzsi Károly lelkész vezetése alatt. Igazi gyásznap volt ez, híven tolmácsolva a nagy nemzeti veszteséget. — A gyászistenitiszteletnek még egész sora van hátra. így a tiszai evang. egyházkerületből, valamint a dunántúliból is, azon közvetlen tudósítást vettük, hogy a trónörökös halála alkalmából e kerületek összes egyházaiban február 17-dikén tartatik meg a gyászistenitisztelet. * Adalék a polgárdi-i esethez. A polgárdi-i ügyben megjelent hirlapi támadások között a vidéki lapokban az a passus is szerepel, hogv a lelkész a tanítókkal illetlenül bánik. Ezzel szemben Lapunk a következő sajátkezű aláírásokkal ellátott Nyilatkozat közzétételére kéretett föl: ((Nyilatkozat. Alulírottak, kik a polgárdi-i ev. ref. egyházban, nagytiszteletű Bali Albert lelkész úr mellett mint az egyház népiskolájának tanítói, részint jelenleg hivataloskodunk, részint pedig a múltban hivataloskodtunk, jó lélekkel nyilvánítjuk, hogy nagyt. Bali Albert lelkész úr részéről soha olyan bánásmódban, mely az általunk betöltött hivatali tisztességgel ellenkeznék, nem részesültünk; általa — mint a Dunántúli Protestáns Közlönyben valótlanúl állíttatik — le nem szidattunk, neveletlen parasztoknak nem neveztettünk, durva szavakat tőle nem hallottunk ; sőt tapintatos, atyáskodó vezérlésével s irányunkban tanúsított barátságos, jó indulatával mindnyájunkat hálára kötelezett. Éz oldalról is megtámadott becsülete megvédelmezhetésének szempontjából kiadtuk jelen nyilatkozatunkat. Polgárdin, 1889. január 28. — Bózsa Péter, ev. refor. tanító. Oroszy Pál, Fábián János (Ezen kívül e Nyilatkozatot sajátkezű aláírásukkal erősítik Derecskey István, Vörösdy Ádám, Moharos Gyula, Bakos János, Molnár Lajos, Cseszkó Sándor és Köntös Mihály tanítók, kik ezelőtt leánytanítói minőségben a polgárdi-i egyházban szolgáltak). * A brassói ág. ev. magyar egyházmegye a régi mostoha egyházi kormányzat fogyatékosságából kezd fokozatosan kibontakozni; de mégis sok idő kell ahhoz, míg a mult idők mulasztásait, az egyházi élet, a szellemi és anyagi fejlődés elhanyagolt mezején valamennyire kipótolja és helyre hozhatja. Moór Gyula egyházmegyei főesperes — ifjú hévvel, lelkes buzgalommal és férfias erélylyel fogott legújabban is a nagy munkához ; midőn a napokban 3 terjedelmes s az egyházi élet fejlődésébe mélyen bevágó rendeletet bocsátott ki, szoros ahhoz alkalmazkodás végett. Ugyanis az 1889-ik január hó r-től kezdve, mind a 12 hitközségből valamennyi egyháztanácsi és közgyűlési jegyzőkön}7

a megtartott gyűlés után 8 nap alatt hiteles másolatban a főesperesi hivatalhoz beküldendő. Ennek indoka véleményem szerint abban rejlik., hogy a főesperes alkalmasint positiv tudni s ismerni akarja az egyházak beléletét, a törvények keretén belüli működését, a határozatoknak mily mérvben való végrehajtását, általában pedig a hitközség, mily arányban és módon való tevékenységét! Ugyancsak az 1889-ik január hó i-től kezdve a főesperes minden hitközségnek elrendelte, hogy az egyházi számadások a kiadott szabályzat szerint bevételi, kiadási pénztári naplóval; a bevételi tételek ellennyugtával, a kiadásiak pedig bélyeges nyugtákkal készüljenek és láttassanak el. Az évi számadások a választott bizottsági tagok, az egyháztanács és a közgyűlés elé terjesztetvén rendszeresen megvizsgáltassanak és határo-