Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-02-10 / 6. szám

hogy együtt működjünk-e egy irodalmi társaságban valamely felekezettel, a gyakorlati célszerűség és nem a hit szempontjából birálandó el.» Azon logikát, mely helyesli az ágostaiakkal való együttműködést, az unitá­riusok befogadása által azonban a hitet látja veszélyeztetve — nem képes megérteni. Cikkező a hit, a dogma dolgá­ban compromissumot nem ismer s ha azt tartaná, hogy a Prot. írod. Társ. felállítása és működése egyáltalán érinti azt, úgy határozottan ellene volna bármely más felekezet bevonásának. Cáfolja a Debr.lap amaz értelmezését, mintha a Társaság a «mutare consilium in melius»-t akar volna a december 18-iki határozattal kifejezni, mert «az összes magyar prot. egyház, a tiszántúli kerület többségének kivé­telével, rendületlenül áll eddigi álláspontján s arról a kisebb­ség kedvéért lelépni nem hajlandó.)) A 3 — ik számban Sinka Sándornak már említett cikkén kívül a következők van­nak : Válaszul a Keresztény Magvetőnek Balogh Ferenc­től. Adalékok stb. Tóth Samutól. Iskolaügy. A Prot. írod. Társ. alakulása történetéhez: Philiater cikke a Pesti Napló december 16-iki számából. Fákozdi Lajos Soós Gábornak a hajdúnánási gymnasium javára tett 2000 forintos alapítványá jelenti. Fekete Gyula a Nagy­kikindai misszióról ir, melyben kérést intéz egyszers­mind a lelkészekhez, az egyházakhoz és a buzgó hit­sorsosokhoz az alakuló egyház anyagi segélyezése tár­gyában Keszi Hajdú Lajos pedig a kisújszállási egyház viszonyait ismerteti. Tisza István cikkére a 4. számban kezdi meg válaszát Csiky Lajos, ki mindenekelőtt arra az állításra reflectál, hogy a Prot. írod. Társ. ügye minden igaz ok és alap nélkül lett a hit és dogma terére átjátszva s elmondja a debreceni ellenzék ismert genezisét és újból kijelenti, hogy álláspontjukat fenn­tartják továbbra is. Majd Honorius tesz pár szerény megjegyzést Tisza István felszólalására s ő inkább amaz állítást cáfolja, mintha az egész prot. egyház (a tiszán­túlit kivéve), helyeselné a Társaság álláspontját, mert ime az erdélyi Prot. Közlönyben Baló Sándor is a deb­recenieket vette védelmébe Hegedűs támadásával szem­ben. «Ugy Játszik — mondja Honorius — hogy épen azok kezdenek az «exclusi vitás » (sic!) terére lépni, a kik csak nem rég a másik félt vádolták azzal». (?!). «Az utolsó órában» címmel Nagy István szól a lelkész­minősítés és választás kérdéséhez s ez első közlemény­ben igen helyesen mutat rá egyfelől a lelkészi működés eszményére, másfelől meg ezzel szemben arra, hogy mennyire tévesztett dolog, midőn a zsinat a minősítés és a választás bizonyos korlátozása által a papi érde­meket jutalmazni kívánja. E szép elvet a gyakorlat kivihetetlennek bizonyította be. Tóth S. folytatja az «Adalékokat.» Balogh Ferenc amaz előleges jelentését közli, melyet a Nagy-József-féle ösztöndíjon 1888-ban tett tanulmányútjáról az alapítványi bizottsághoz beter­jesztett. E vázlat is már annyira érdekes, hogy örömmel várjuk majd a részletes jelentést. Gyöngyössy László «A német nyelv és egyházkerületünk gymnasiumai» címen szól a miniszteri rendeletről. A nyelvtanításnál a gya­korlati szempontot emeli ki; de helyteleníti amaz intézkedést, hogy a magyar vidékeken a magyar nyelv tanóráiból kell elvenni egyet vagy kettőt a német nyelv részére. R. A testvér egyházkerületek köréből hoz egy kis szemlét. A Külföld rovatban «Kint és benu címmel Dicsőji József mutat rá az «Allg. Ev. Lutli. Kirchenzei­tung» egy hamis tudósítására, melyet oda valaki a Prot. írod. Társ. gyűléséről küldött s élesen polemizál dr. Masz­nyik Endre ellen is. Az Irodalom-ban az új népiskolai tanügyi folyóiratokat ismerteteti 0. J. s egyébb apró­ságokat közöl a szerkesztőség. Végül ((Különfélék.» A „Protestáns Közlöny" 3. számának tartalma : A mozdíthatlan ország Baló Sándortól. Egy liturgiális dolog Gönci Jánostól. Hogy kell az egyházközségek számadá­sait vezetni ? Bodor Antaltól. Egyháztörténeti adalékok (Pataki József kolozsvári nyomdász levele (1753), a váradi nyomda és Tóthfalusi Kiss Miklós emlékköve.) Különfélék s hivatalos rész. A 4-ik számban Baló Sán­dor bevégzi «A mozdíthatatlan országa című apológiáját és polémiáját, r. egy érdekes sérelmi ügyet közöl ((Ma­gyar törvény és a 4. kath. püspöki kar rendelete» cím­mel, mely szerint a f reversalisok érvényességét prémál­ják a r. k. papok nyilt törvény ellenére. Az Igazgató­tanács január 20-án és 21-én tartott gyűléséről referál F—11. Áz egyháztörténeti adalékok folytatása, Különfé­lék s Hivatalos rész egészítik ki a lapot. Az 5—ik szám­ban Hegedűs István felel Baló Sándor cikkeire. Kolozs­vári Sándor mint a kolozsvári egyházmegye gondnoka közli Gondnoki Jelentését. E—?i. az Igazgató-tanács üléséről ad tudósítást. A Tárca folytatja az Adalékok stb. közlését. Különfélék. Hivatalos rész. A „Dunántúli Protestáns Közlöny" ismert jó Ízlé­sével és irodalmi tisztességével a 2-ik számban ily című vezércikket hoz: «Hadd hulljon a férgese)) Páter Pétertől. Patay Károly A vallás és tudomány viszonya egymáshoz címmel mond el üres általánosságokat. Fülöp József vinciről és Pázmányról ir. Élet és iskola név nélkül. Különfélék. A 3 — ik szám tartalma: Quo usque tandem ? Páter Péter tárgyalja a polgárdi-i ügyet, majd Csáky gr. rendeletét közli a szerkesztő s utána a Sárospataki Lapokból lenyomatja Molnár Lajosnak és Szinyei Gerzsonnak e tárgyban irt cikkkeit. Ily eljárás mellett legjobb lesz a Dunántúliaknak egyenesen a Sáros­pataki lapokat járatni! A 4-ik számban Szűcs Dezső vala­szol Páter Péternek Lassan Páter a kereszttel cím alatt. Azután Kun Pál cikke a Sárospataki lapokból, ((Rende­let és utasítás)). Végül «egy igen gyöngéd hangon tar­tott, előkelő irodalmi stylusban irt, emelkedett felfogású, tiszta keresztyéni szeretettől sugalt és nagy tudomá­nyossággal készült válaszban)) felel múltkori Lapszem­lénk megjegyzéseire az érdemes szerkesztő. Félünk azon­ban válaszából még csak egy sort is ide iktatni, mert akkor ki tennénk Lapunkat csakugyan annak, hogy nem csak — a mint ő mondja — Dunántúl, de sehol széles e hazában nem akadna «ezután» tisztességes ember, a ki kezébe venné ezt s a szavak alatt még bizonyára a fekete nyomdafesték is elpirulna. Abban a «magas» régióban, melyben a «Válaszul» mozog, mi nem vagyunk otthonosak; azért nem is követjük oda az írót, inkább maradunk csak «irástudók,» mert legalább így az ((iro­dalom templomában)) maradunk. Az „Evang. Egyház és Iskola" 2-ik számában Zsilinszky Mihály ír egy Busbach Péterhez intézett nyilt levélben az egyházi bajokról, melyekben kifejti, hogy az evang. egyháznak legelső sorban elő kell készítenie a zsinatot, egyesítni kell az öt egyházkerületet, fel kell használni a törvényadta jogokat minden országos téren, meg kell oldani a nemzetiségi kérdést, a mennyiben az az egyházi élettel szoros összefüggésben áll, meg kell teremteni a közalapot és végül rendezni a belmisszió ügyét. Nagy és szép feladatok, mik kitűzettek e levélben. A Protestáns irodalmi társaság és Debrecen címmel Dr. Masznyik Enire folytatja Polémiáját Balogh Ferenc ellen. Itt már érzik, hogy Masznyik úr tolla «szuró esz­köz is» és nem holmi jámbor lúdtoll. Irodalom. Belföld. Külföld. (Papi Conferentia Belgrádon) s Vegyesek. A 3. számban Bu^bacli Péter felelete Zsilinszkynek «Egy­házi teendőink)) címmel, melyben főleg a zsinatot sür-

Next

/
Oldalképek
Tartalom