Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-22 / 51. szám

kövér falat a pap a fiskális kezében ! Legjobb lenne felszámlálni, ha lehetne, hogy minő esetekben mennyi birság fizettessék; a hatáskörünket fölül muló esetekben pedig tétetnék kötelességévé a presbyteriumoknak, hogy az ügyet hivatalosan tegyék át a polgári hatósághoz, mely azt mint hivatalos jelentést elfogadni tartoznék, s a presbyteriumok ne mint pörös felek állnának a bejelentett egyénnel szemben, hanem mint hivatal A sok irkafirkát pedig kerülni kell, mert a mi nagyobb részt földmívesekből álló presbyteriumaink erre se nem alkalmasak se nem hajlandók. Itt is «a betű megöl», legjobb a szóbeliség. Hogy nagyon sok a § meg a betű, ez az oka annak, hogy a fegyelmet majd seholse gyakorolják a zsinat óta. Nem lehet tagadni, hogy igen szépen és nagy szakismerettel van kidolgozva «az egyházi törvénykezés szervezete)), csakhogy az a hibája, hogy nagyon is ki van dolgozva, s egészen a világi törvénykezés mintájára öntve; pedig a világi törvénykezés se jó, épen a finom kidolgozás miatt, mert nehézkes, mert hosszadalmas, mert egészen a külformaságokhoz van kötve, s mert a nem szakember se panaszkodni se védekezni nem bír a formaságok hínárjában és a §§-ok özönében. «A fegyelmi esetekről)) ((Törvénykezési rendtartás általános szabályai)) «A fegyelmi eljárás, panasz, vizsgálat, tárgyalás, itélet, felebbezés perujítás» stb. mindenféle ((különleges határozatok»-kal egyetemben oly szövevény, melyben biztosan járni sem a felek, sem a hatóságok nem képesek. Innét van, hogy sokszor második, harmadik fokon fedeznek fel valami forma hibát, pedig másként a fegyelmi ügy világos, a tények, melyekben Ítéletet lehetne sőt sürgősen kellene is — hozni. beigazolvák, de a formahiba miatt mindenestől visszavettetnek, s a panaszlók éveken át várni kénytelenek a jogorvoslatra, s a bepanaszlott éveken át retteghet a feje fölött függő Damokles kardtól; sokszor mire itélet hozathatik, a felek maguk között régen ki is egyeztek, vagy megunva a herce-hurcát abban hagyják az egészet. De ez még nem is a legnagyobb baj, hanem az a legnagyobb baj, mikor a vádaskodó felek belátva azt. hogy maguk a sok formaságok miatt panaszkodni nem képesek, ügyvédet * vallanak, a mi eddigi egyházi törvénykezéseinknél példátlan volt; erre a bevádolt egyén is kénytelen ügyvédet vallani, aha te úgy én is úgy)), a két prókátor két bot közé fogja a szegény papot, addig ütik ráncigálják, míg egyszer csak ((megadózik)), oda van a becsület, oda a hivatal, oda a keresmény, mehet koldulni vagy le a sjrbal... Nem jó vallás a kálvinista vallásban az ((ügyvéd vallás», mert ez mindig kárvallás! — Nem mondom én azt, hogy bármelyik lelkésznek hibáit vagy bűneit takargatni kell, sőt határozottan óhajtom, hogy a bűnös lakoljon, ha megérdemli, s ha canonicus hibája épen nincs is, de nehéz vagy veszekedő természete a gyülekezet belbékéjét annyira felzavarta, hogy ott maradása a gyülekezet vallás-erkölcsi életét fenyegeti, akkor tdvolíttassék el a botránkozás köve. De azt tapasztalásból állíthatom, hogy a legtöbb esetben nem a pap az oka a viszálynak, hanem a nép és annak vezetői. A törvényhozás nagyon jól tenné, ha kiterjesztené figyelmét az oknélkül vagy hamisan vddaskodókra is; mert most legtöbbnyire ugy van, hogy a vádaskodók, ha nem sikerült a papjukat elitéltetni — a ki bizonyítékok hiányában felmentetett — markukba nevetnek, mert legalább sikerült a papot meghurcolniok, de őket semmi esetben baj nem érheti. Bizony kétszer is meggondolnák a panaszra járást, haszontalan vádaskodást, ha azt tudnák, hogy a forumon valakit bizonyosan elitélnek s megeshetik, hogy a bot vége ő rájuk fordul. Bölcs intézkedése a törvénynek a 182. §., a csere eszközlés, ezt kell tágítani, s a hatóságnak szabad kezet engedni. Sokszor van eset, hogy a papnak nincs olyan bűne, melyért el kellene Ítélni, de leheletlenné van téve gyülekezetében, mire közre működhetnek k ül körülmények, pl. tagosítás, képviselő választás, építkezés, belviszály stb.; ilyenkor legjobban segít a csere, mely közigazgatási úton is eszközölhető. A gyülekezet békéje is helyre áll, a lelkész sem marad az országút szélén. Ha Polgárdin idejében cserét eszközölnek — úgy hiszem, ott könynyen ment volna — ma ott nincs unitárismus! Ha Kecskeméten is sikerült volna — ámbár oda való embert bajosabb lett volna találni — Czelder ma is él. Revideálni kell hát az egyháztörvénykezést, a cserét tágítani kell,") a hamis vádaskodásra pedig büntetést szabni, S gondoskodni kell arról is, hogy ha valahol egyházi viszály adja elő magát, mert ilyen sok esetből származhatik, ne rukkoljanak elő mindjárt az unitárius testvérek a lélekvadászattal, szent lesz a béke f

és ((mindenek ékesen és jó renddel lésznek.» Úgy legyen! N agy Ignácz, kölkedi ref. lelkész. *) A csere alkalmazása — a választási rendszer mellett — csak ugy lehető, ha tisztességes papi gyámintézetek vannak, melyekből a cserére itélt, de helyet még nem talált lelkész időközileg állásszerilleg ellátható. Különben a csere mellett vagy tovább is a gyülekezet nyakán kénytelen ülni, vagy az utcára marad a cserével büntetett hivatalnok. Országos lelkészi gyámintézet, mikor jön e! a te országod ?!... Sserk.