Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-15 / 50. szám

künk tekintete előtt kikutathatatlanok és elvakítok; de ne tűnjetek el, mert felétek akarunk folyvást haladni, mert általatok fogunk megáldatni. Péniel! ez a mi lelkünk kiáltása. Es e fájdalmas és e szent sebesülés dacára is látni akarjuk a tc imádandó színedet, oh élő igaz Isten ! Baksay László. KÜLFÖLD. Visszapillantás az osztrák protestánsok zsinatjára. Mindig jó, ha valamihez nem kötünk túlságos reményeket, mert akkor nem csalódunk — e szavakkal kezdi meg visszatekintését az «Oest. Protestant» cikkezőjc a közelebb bevégződött zsinati tárgyalásokra. Elmondhatjuk azt a zsinatról is. Kevesen remélték, hogy a ref. és evang. zsinatok egyesüljenek és legalább az egyházalkotmányról közösen tanácskozzanak. S lám megtörtént. Az egyesülés után háiomféle módon kisérlették meg a közös tanácskozások megkezdését. Az első az volt, hogy épen úgy, mint 1864-ben, küldöttség által hívják meg a testvérzsinatot; a másik az, hogy Írásban intézzenek felhívást a zsinathoz; a harmadik pedig az, hogy az Oberkirchenrath által hijják meg a testvérzsinatot. Ez az út azonban nagyon hosszadalmas lett volna. A második utat választották. Október 30-án kapták hitsorsosaink (a cikkíró ág. evangélikus) a helv. hitv. zsinat hivatalos tudósítását, a mely tudatja, hogy a helv. hitv. zsinat az egyházalkotmány tervezetét (vagyis az Oberkirchenrath-ét) egészben elfogadja, de kész arra, hogy az iskolaügyben a jubileum-alapra nézve, és a theol. convictus ügyében együtt tanácskozzék. Az ágost. hitv. zsinat előtt az egyházalkotmányt illetőleg három út állott nyitva. Először az, hogy megadja magát kegyelemre, más szóval, szintén elfogadja az egyházalkotmányt, másodszor, hogy a régi összefoltozott alkotmányt ismét megfoltozza; vagy végre, hogy az új tervezetet is megfoltozza. Többen felszólaltak az első mellett és később is próbáltak rá visszatérni, de sikertelenül, mert a zsinat nézete szerint sok javítani való van a tervezeten. Mielőtt a helv. zsinat egyesülési szándékát kijelentette, azt határozták, hogy az esetben, ha a helv. zsinat az egyházalkotmány fölött közös tanácskozásba nem bocsátkoznék, a régi alkotmányt veszik alapul és javításokat tesznek rajta. Később azonban eltértek ettől és hasonlóan elfogadták az Oberkirchenrath tervezetét és csak a legszükségesebb javításokra akartak szorítkozni abban a reményben, hogy a helv. zsinat is meggondolja magát és ez útra tér így tehát a legfontosabb dologban nem jöhetett létre az egység. Vájjon kár-e ez ? Azt hiszszük nem. Ámbár a tervezetnek sok előnye van a régi felett, de még sem tökéletes, sok javításra van szüksége. A bizottság, mely ezen ügyet tárgyalta, különösebben utalt a a magán-istenitiszteletekre, az esperesek és superintendenseknek a presbyteriumok által való választására, az Oberkirchenrath ellen való panasz emelés jogára. Egynehány szónok különös patboszszal emelte ki: Gyülekezeteink a legnagyobb várakozással vannak eltelve, s mi Isten és lelkiismeretünk előtt kötelezve vagyunk arra, hogy valamivel megnyugtassuk őket. Gyülekezeteinknek 90 percentje jobban szeretné a régi alkotmányt, mely az esperesek és superintendensek választását a presbyteriumokra bízza, mint bármi újat, a miben cz ! nem található. Nem mind jó az, a mi új. A reform, zsinaton Bőhl dr. azt mondta: Mi várhatunk! Nos, hát mi evangélikusok is várhatunk. Reméljük, hogy e dologban kedvezőtlen fordulat nem áll be. Különösnek tünt fel egy esperesnek javaslata, a mely szerint azok az esperesek, a kiknek több, mint 14 gyülekezetük van, 400 frt helyett 600 frt tiszteletdíjat kapjanak. Igaz, hogy az ilyen espereseknek több a tenni valójuk, mint azoknak, a kiknek csak négy községe van; de ha ezen javaslat elfogadtatnék, ezáltal csak a szegény gyülekezetek szenvednének, mert ezt bizonyára az államsegélyből kellene fedezni, a mit eddig a szegényebb gyülekezetek kaptak. Ugy tudjuk, hogy régebben semmit sem kaptak az esperesek és superintendensek, hanem hivataluk pusztán tiszteletbeli hivatal volt; mindamellett ők hivatalukban buzgósággal és hűségesen jártak el, ha nem is írtak annyit, mint a mai esperesek. Ép olyan feltűnő volt azon javaslat és annak elfogadása, hogy az ágost. vallású superintendensek ruháztassanak föl a «püspölo) címmel. Igaz ugyan, hogy némely katholikus, sőt evangelikus ember is a superintendens szót nehezen mondja ki, és az előbbiek nem is igen bírnak helyes fogalommal arról, hogy mi a superintendens, s azért jobban megértenék a „püspök" címet. A ,,superintendens" cím azonban régi történeti, és mit használ az üres cím? Az hiányzik még, hogy a püspöksuperintendensek is általában az ev. lelkészek, valami uniformist viseljenek hivatalon kívül is, a miről rájuk lehessen ismerni. A jubileum-alapról, melyet tenállása százados évfordulója alkalmából adogatott össze az osztrák protestáns közönség, azt határozták október 30-án, hogy az Obenkirchenrath által gyűjtött pénz kamatai azon lelkészek, tanítók és azok özvegyei és árváinak osztassanak ki, a kik nyugdíjra nem tarthatnak igényt. Az iskola kérdésben a helv. zsinat egyetértett az ágostaival. E tekintetben bizonyára a legokosabban jártak el. Az iskolai-állapotok nem a legerősebbek, mindenfelől csak ingadozás látható az iskolai törvényekben. Nem csinált tehát a zsinat sem törvényjavaslatot, hanem rábízta az Oberkirchenratbra, hogy egyetértőleg a zsinati bizottságokkal, kellő időben és helyen lépjen akcióba, hogy az ev. egyház szükségei e tekintetben kielégíttessenek. Örvendetes, hogy a Luther kis kátéját ezentúl az eisenachi confenrentia szövege szerint fogják kiadni. Hozzáteszi végül a tudósító, hogy az ev. egyháznak házassági törvényre is volna szüksége, és kifejezi azt, hogy ha nem is voltunk illusiókkal eltelve az V. egyetemes zsinat előtt, mégis meg lehetünk annak eredményeivel elégedve; ezzel azonban nem állítjuk azt, hogy a zsinat semmi kívánni valót ne hagyott volna fenn. Kovács Lajos. IRODALOM. ** A prózai műfajok elmélete. Irta Acseiy Ferenc bencés tanár. Egy 50, nagy nyolcadréd ívre terjedő vaskos kötet hagyta el a legközekbb mull hetekben a sajtót, mely a prózai műfajok elméletével foglalkozik. A mű célja és methodusa felől maga a szerző tájékoztat egy terjedelmes előszóban. Célja, hogy mint önálló egészet adja a prózai műfajok rendszeres elméletét. A tárgyalási methodust illetőleg pedig a mondat- és szakaszalkotás elméletéből indul ki s a szabatos,