Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-12-08 / 49. szám
tatiak és a könyörületlen pásztorok által őriztettek. így volt a dolog a templomra nézve is. A kamocsai és rétéi sokszor sáros utak sokakat arra bírtak, hogy önkényt is a pápista templomba menjenek ; másrészről a viaszgyertyára való büntetések, melyet mindanynyiszor érezni kellett, valauienynyiszer Rétét és Kamocsát meglátogatták, oda hajtottak sokakat, hogy elhagyják az igaz nyájt, és a pápista vallást bevegyék, amint ennek elég bizonysága az egész helység, mely hajdan még Mária Terézia alatt is mind reformátusokból állott és dicsekedett a mostani pápista templommal, annak harangjaival, kannáival és kelyheivel, melyeket a törvénytelenség vasasnémetek ereje által elfoglalt (mint az öregek atyáinktól s nagy atyáinktól hallották), kihajtván a templomból az akkori prédikátort, a ki a künn várakozó baráttal megbirkózván és az elsőség felett viaskodván, végtére leverettetett a nálánál még erősebb baráttól és ekklésiája tőle elvétetett. Valóban ide illenek az Istenek osztozása Írójának, talán Csokonainak ama nevezetes szavai: a venerabilis clerus quidquid oppugnit, ruit. A pápista matrikula, melyből a régi már Szent-Mártonba pihen, és ami van helyébe mintegy 130 esztendős, világos bizonysága annak, hogy Deáki mind kálvinistákból állott. Kelyhe vagy pohara Deákinak Szent-Mártonba ragadtatott, amint ezt beszélik az öregek, magától a szentin ártón i főapátúrtól így hallván. Voltak minden büntetések mellett is elegen, akik megmaradtak a kálvinista vallásban, és Rétére vagy Kamocsára jártak templomba, a távolság ő előttük semmi akadályt nem tett ; és ha nyilván nem volt szabad ezt gyakorolni, mentek seregestől, titkon, éjszakának idején. De mi haszna volt ezen elszökésnek? Csak anynyi, mint az itthon maradásnak; ezek megbüntettettek a plébánustól viaszgyertyára azért, mert templomba nem mentek, amazok hasonlóképpen 20 krajcárokra büntettettek, a mely pénzt a gonosz tizedesek a leggorombább móddal csikartak ki és ragadoztak el, mint Kajafásnak szolgái a bátortalan és hamar megrettent Krisztus tanítványból, eretnekeknek és kárhozat edényeinek neveztetvén azoktól, akiket a fanatismus meglepett és a hierarchia minden gonoszoktól feloldozott. Beszélik sok nagyobb tapasztalást! öregek, mint Nagy Sándor attyától Nagy Istvántól hallván, ismét Nagy Sándor, ki sok ideig béreskedett a majorban és Jónás István, mindnyájan buzgó és nyakas kálvinisták, kiknek attyaik a húsz krajcárokat szedő executorokat sokszor megriasztották, beszélik mondom, hogy térítő barátok, misszionárius hadak küldettek ki, akik falukról falukra járván, az utcákon a Krisztus keresztjét hordozván prédikáltak, lefestvén mindenütt a legutálatosabb színekkel a református vallást. Hogy pedig annál nagyobb ereje lehetne az ő munkájuknak, mezítelen hátukat szeges korbácsokkal csapdosták és egy zászlót is vittek magukkal, melyet Krisztus zászlójának neveztek, vala- ! mint egy nagy botot is, melynek Lucifer botja volt a neve, evvel a kiabálással: «aki igaz ember, aki idvezülni akar álljon a Krisztus zászlója alá, aki pedig a kárhozatot választja, álljon a Lucifer botja alá,» és a kálvinisták mind a Lucifer botja alá állottak, tudván jól, hogy amaz alá állani anynyit tett, mint a pápista vallást bevenni. Megesett az is, hogy sokan a sok szidalmakat í megunván, meghódoltak a zászló alá és a legnagyobb 1 örömmel fogadtattak. Beszélik azt is, miképpen- kergettettek ki sokan az ő házukból, sessiójukból valamely bűneikért, azoknak pedig, akik pápistákká lettek, legnagyobb gonoszságaik is el nézettek, amint arra példa Csumma István, akinek attya pápistává lett egy bárány lopásért, csak úgy oldatván fel a büntetés alól, példa azon egész hely is, mely a curia és Liszi ház között van, u. m. Tóth Andrásnak helye, melyből egy evangelikus kihajtatott és 90 forintokkal kifizettetett. Beszélik azt is, hogy a falu derekán Mária Terézia alatt mind reformátusok voltak1 0 ), de akiket a kevert házasság megszeplősített, s végre vallásuknak megtagadására hajtott. Beszélik azt is, hogy egy református ember halt meg az alszegen és az ő módja szerint eltemettetett; de mivel a pápista pap híre nélkül esett halála és utolsó kenettel nem illettetett, felásatott sírjából és a temető árkába vettetett. íme ! mely vak és ostoba tud az ember lenni, aki mérgében még a megbüzhödt holtakat is marja, és a mély tudatlanság miatt egy alávaló sárnak, egy hijábavaló pornak nagyobb erőt tulajdonít mások felett, holott a test nem használ semmit is, és a lélek, melyet megkenni nem lehet, egyedül az, mely megtér urához, Istenéhez. Mindezen boszantások és terhek alatt nyögni kellett Deákinak mindaddig, míg ama hatalmas császár és magyar király II. József az 1781-dik esztendő október 13-dik napján parancsolt, és azonnal oszlani kezdett a sűrű homály és setétség, s a tolerantia által kinek-kinek az ő vallásbeli szabadságát második Leopold császárral magyar királylyal visszaadta, örökösen véget vetvén azon vallásbeli üldözéseknek, melyek alatt nyögött vallásunk és nemzetünk, csaknem 300 esztendők alatt. Megadatván ekképen az óhajtott szabadság országszerte, most már közelébb jutottak a deáki-i reformátusok is hazájukhoz, mert többé sem Rétére sem Kamocsára nem mentek, mivel a farkasdiak mindjárt 1782-ben prédikátorról, iskola rektorról és imádság házról gondoskodván, a bujdosásba már csaknem belefáradt deákiáknak könnyebbséget szereztek. Ezután nem sok idő nuáva a zsigárdiak is többszöri bécsi útjok után templomot építvén, ezekhez adták magukat az árva deákiak. Hat vagy hét esztendők teltek el, a mikor a deákiak mintegy 400 lélekkel már Zsigárdtól is külön válni akarván, abban indultak el az 1790-dik esztendőben, hogy maguknak papot, mestert hoznak, templomot, paplakot és iskolát emelnek. Minek előtte pedig templomot csinálnának, állítottak fel egy hajlékot a mostani istálló helyén és abban a nagyságban, mint az istálló. S hogy gyermekeik ne tanuljanak többé Zsigárdon, sem a pápisták iskolájában, hoztak egy Pap János nevű iskolamestert, akinek papolni és imádkozni is kötelessége volt, és iskolát csináltak azon a helyen a hol most áll. Feljegyezte 1819. évben Nagy Péter prédikátor.)) A mi ezután következett, már annak előadását az egyház érdemes lelkészétől várjuk, a ki — mint e becses Lapok 46. számában említve volt — külön füzetben szándékozik a deáki-i ref. egyház történetét kiadni. Óhajtottam a fentiekben én is valamivel járulni ez egyház múltjának történetéhez, s most, midőn munkámnak végére jutottam, azon jó kívánattal zárom be soraimat, hogy ezen derék egyház éljen és virágozzék az időknek végéig! Thúry Etele. 1") Fentebb azt mondta, bogy Mária Terézia alatt az egész község ref. volt. Ezen adat tévedésen alapul, mert templomuk még 1682-ben elvétetven, Mária Terézia alatt legalább is feles számmal voltak már a katbolikusok. A többi része ezen krónikaszerű feljegyzésnek elég jellemzően festi a deákiak nyomorgattatásait, s annyi értéke mindenesetre van, hogy itt eredeti szövegében közölve legyen. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. T. E.'
