Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1889-12-08 / 49. szám
Csodálatos aknamunkát végez ott is, mint Erdélyben, a nemzetiségi beolvasztás. Os magyar nevű falvak ma már nevüket és lakosaikat egészen meghorvátositották, s az ember csudálkozva hallja az ősmagyar neveket, melyekhez ics vagy vics toldatott: Kovácsevics Szabóvics stb. miknek viselői egy szót se tudnak többé magyarul. Ugyanaz a nép, melynek ősei magyarok és reformátusok voltak, oly nagy számban, hogy külön magyar superintendentiát képezhettek, elszedetvén templomaik, bezáratván iskoláik, elhorvátosodtak s katholikusokká lettek. Az a tisztán megmaradt négy község — rengetegei és mocsarai által védve — megőrizte hitét, nemzetiségét, s ma már gyülhelye az anyaországból oda özönlő magyar elemnek. Ébren kell lennünk, hogy be ne olvasztassék a szláv tengerbe. Vigyázzunk, ébren legyünk : zsinatoljunk! Nagy Ignácz, kölkedi ref. lelkész. ISKOLAÜGY. A görög nyelv kérdéséhez. A görög költészet Múzsája a hamupipőke sorára jutott többi tudományos testvérei között; ideális köntösét foszlányokra tépte a materialismus szele. A jelszó az : A görög poésis idealismusa nem illik a mai kor gyakorlati jellegű eszmeáramlatai keretébe és az egyes hasznos oldalait mérlegelő gondolkodásmód körébe. Azelőtt a tudományos műveltség kritériuma gyanánt . szolgált az antik világ műveltségének és a klassikai költészet műremekeinek minél tökéletesebb ismerete; annak nem tudása az ignorantia bélyegét sütötte az illetőre ; azelőtt a poésis, Schiller szavaival élve, magasztos istennő volt, melynek mindenki meghozta a maga áldozatát; ma a tudomány és költészet mint fejős tehén tekintetik, mely vajjal kénytelen szolgálni ; ma valamely tudomány értekét csak az határozza meg, hogy mily mértékben lehet hasznosítani az élet piacán. A világ gyakorlati iránya anathémát mond a görög nyelvre, az élet napról-napra fokozódó igényei kiszorítják a szellem^ tényezők köréből. Társadalom, szülői ház és tanuló az opportunismus álláspontjára helyezkedve azt kiáltja : «Ceterum censeo, linguam graecam esse delendam», és a görög nyelv tanára látván a mesterségesen felizgatott odiumot és a közönyösséget, melylyel kénytelen megküzdeni — joggal azon keserű szavakra fakad : Quem dii odere, philologum fecere. — Habent sua íata etiam linguae. A görög nyelv kérdése tehát aktuálissá vált és nagy hullámokat ver fel a közvélemény felületén, annál is inkább, mert szorosan összefügg a középiskolai élet egész rendszerével és mélyen belehat a tanügy mostani szervezetébe, sorsának eldöntése hivatva van esetleg epochát alkotni a nyugat európai műveltség történetében. Indokolt tehát, hogy a tanügy e nagy fontosságú mozzanatát fontolóra vegyük és alapos eszmecsere tárgyává tegyük. A kormány is felvetette ama kérdést, vájjon a görög nyelv nem foglal-e le a középiskolai tanítás idejéből annyit, hogy korunk egyetemes műveltségének újabb és közvetlenebb igényei szenvednek mellette, és a kérdés megoldásának mikéntjére nézve többféle szempontot vet fel. A közoktatásügyi tanács a miniszter felszólítására már meghozta várva-várt határozatát arra a kérdésre, vájjon meghagyandó-e a görög nyelv a gymnásiumi tanterv keretében, vagy végleg eltörlendő-e ? A határozat, mint ez már ismeretes, a görög nyelv megtartása mellett foglalt állást a kis tanácsban is. És mégis a görög nyelv napjai meg vannak számlálva. Azok, a kik hivatva vannak tanügyünk bajainak diagnosisát megállapítani és a bajok orvoslási módjáról gondoskodni, a.görög nyelvről már mint haldoklóról beszélnek. A görög nyelv barátjai, a kik értékét meg tudják becsülni, a kik műremekeiben gyönyört, élvezetet találtak — feljajdulnak ugyan a halottas ágy mellett, de a többi mind örül, mint amaz örökös, a ki valamely rokon halála folytán nagy örökség birtokába jut és így a haláleset miatt nem szomorkodik; ezen eljárás azonban sérti a pietást. Mi is örököltünk az antik kulturából nagy szellemi tőkét; e tőkével felépítettük már modern műveltségünk büszke épületét, gazdagabb és tartalmasabb lett szellemi életünk ama magasztos eszmék contrahalásával, melyeket az antik világ ránk hagyott. Nyugodtan sírba szállhat tehát a görög nyelv. Ezzel azonban sértjük tanügyünk nemes tradícióit. Nézzük most az egyes tételeket, melyeket a miniszter a közoktatásügyi tanács elé j terjesztett. Az első a görög nyelv végképeni eltörléséről szól. ; Tehát teljesen megszűnjék buzogni azon forrás, mely-i bői az ifjúság eddig nemes lelkesedést merített, a mely lelkét felfrissité; ismeretlen maradjon az ifjúság előtt az antik világ ideális világnézete és ama szép jellemek, a kik ez idealismus hordozói valának; bezáródjék az utókor előtt a görög civilisatio, mely magában annyi kincset rejt, melyből a szorgalmas kutatók annyi magasztos eszmét hoztak napvilágra és ezáltal az ifjúság szellemi életét megtermékenyítették ? Nem raboljuk-e meg azáltal az ifjúságot a művelődés egyik hathatós eszközétől, mely hivatva vau látkörét szélesebbé tenni, Ízlését nemesíteni, neki formális képzést adni, erkölcsi Ítéletét fejleszteni és ismereteit öszsze függőbbé tenni: Pélek, hogy így megfosztjuk az ifjúságot egyik fontos fegyelmezési eszközétől és legbiztosabb próbakövétől, melyen gondolkodása élesebb, belátása tisztább és felfogása élénkebb lesz. A görögöktől tanulhatja az ifjúság amaz állítás mély igazságát és ezen igazság nagy jelentőségét, hogy : nyelvében él a nemzet. A görög nemzet nyelvével, nyelvében kifejezett művelt szellemével hódította meg a világot. Klio arany betűkkel jegyezte fel a görög nemzet magasztos küzdelmeit, melyben a szellem, a szabadság aratott diadalt az anyagi erő felett, döntötte romba a perzsák hatalmát. Babért font az utókor is egy Miltiadesnek, egy Perikiesnek, kiktől hazaszeretetei tamilhat az ifjúság, és mi meg akarjuk fosztani a görög nemzetet az őt megillető koszorútól; a feledés sötét orkuszába akarjuk-e dönteni a görög civilisatiót? A prot. theologusra nézve is fontos tényező a görög nyelv tudása, hisz görög nyelven van megírva az új-testamentum. Szabad-e tehát elejteni a görög nyelvet és elejtésével lerontani azon hidat, melyen át az ifjú azon szellemi birodalomba juthat, melyben érzelemvilága tápot nyer? Biztosak vagyunk-e abban, hogy a.