Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-08 / 49. szám

Harminckettedik évfolyam, 49. sz, Budapest, 1889. deczember 8. PROTESTÁNS íYHÁZI ÉS ISKOLAI Előfizetési ára: Hirdetések dija : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. TARTALOM: Vezércikk, Készüljünk a zsinatra. Nagy Ignácz. — Iskolaügy. A görög nyelv kérdéséhez. Nosz Gusztáv. — Könyvismertetés. Csíky Lajos, A rokonság és sógorság fokainak számítása. — Belföld. Török Pál arcképe. Kovács Albert. — A nagy-kanizsai misszió-egyház köréből. Jávory Nándor. — Gyakorlati lelkészet. Harc az Istennel, dr. Viguié után Baksay László. — Régiségek. A deáki-i reform, egyház múltja, Thury Etele. — Külföld. A spanyolországi misszió köréből. Láng Adolf. — Irodalom. — Különfélék. — Hivatalos közlemények. — Adakozás. — Hirdetés. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Szentkirályi-utca 39. sz. III. em, Készüljünk a zsinatra. ii. Házassági ügyeink abnormitása mellett ott van a sziavon-horvátországi közjogi sérelem! Ez oly fájó seb, melyhez én már csak félve merek nyúlni, de ezen cikksorozat folytán érintetlenül hagyom nem lehet, nem szabad. Van ott öt ősegyháztink, törzsökös tiszta magyar 4, szerb ajkú 1. Azokon kívül a nagy missziói területek, melyeken az anya- és leányegyházak, iskolák egyre keletkeznek és népesednek azokból a túl népesült részint dunántúli magyar református egyházakból — különösen Baranya-, Somogy-, Tolna- és Fehérmegyékből — részint a Bácskából, hol hitfeleink a megdrágult földeket eladva a szlavon-horvátországi olcsó földek megvételével vagy uradalmi szolgálattal biztosítják maguknak a megélhetést, mely ekklézsiákra, mint plánta egyházakra a domesztika évenkint tetemes összegeket költ. Ezen egyházak szabad vallásgyakorlata az 179% 26. törv. cikk 14. §. által volna biztosítva; de a horvát hatóságok azt nem resplectálják ami közösen kötelező törvény, hanem azt vitatják, hogy ők a pátens alapján állanak s védtelen egyházainkkal és azok papjaival kényök-kedvök szerint bánnak; iskoláikat erőszakkal községivé teszik, egy-egy magyar községet pedig beosztanak 8 — 10 horvátközséggel egy közös községgé egy polgármester-nascselnik alá, s ha megtartják iskolájukat nagy erőfeszitéssel felekezetinek, akkor viseltetik velük a többi horvát községek iskoláinak költségét is, a tannyelvet pedig horváttá tették. Ott levő magyar tanítóinkat elcsapással fenyegetik, ha horvátul nem tanítanak, úgy hogy a dunamelléki egyházkerület kénytelen volt a horvát nyelvnek a magyar tanítók részére leendő megtanítása költségére a tordincei pap számára évdijat utalványozni. Oda jutottunk tehát, hogy magyar református pénzen magyar véreinket, hitfeleinket kénytelenek vagyunk horvátosítatni, csak hogy felekezetünk számára megtarthassuk ! S minő hévvel, mohósággal látnak ott a horvátosításhoz ! Elveszik a magyarnak magyar nevét, a Sándor, János, István, Péter stb. nevek helyett iratnak már az iskolában Xender, Iván, Stipan, Peró stb. neveket; a magyar helyneveket: Szent Lászlót, Kórógyot stb., elnevezték Zászlóvá, Korogyika stb. névvel, s- minden nyilvános föliratuk Cirill betűs, falu végén, trafikon; ott függenek a térképek az iskolákban, hol csodálkozva néztük, hogy a magyarországi magyarnevű városokat is mily csodaszerül horvát nevekkel jelezte a horvát fanatismus. Nem tudom, volna-e ember, a ki azon néven Magyarországban azokat a városokat megtalálná! A maguk által hozott iskolai törvényeket is csak ott és addig tartják meg, a hol és a meddig a horvátosításnak kedveznek; mutatja a rétfalui iskolatanító állomás betöltése, hogy egy — különben jóravaló — morva embert rendeltek a népnek a horvát törvények által megadott kandidálási jog dacára tanitóul, kinek kinevezése ellen pap és nép egyaránt tiltakozott, s a tiltakozásra fenyegetéssel feleltek. Bizony ha ily hévvel és kitartással terjesztenénk mi itthon a magyar nyelvet, aligha magyarul nem beszélne máimindenki Szebenben és Balázsfalván, Karlóczán és Turócz-Szent-Mártonban! S nem elég a baj a horvátokkal, hanem baj van ott az evangelikus testvérekkel is. A zágrábi ev. lelkész úr jónak látta megalkudni a horvátokkal, superintendenssé akarja magát tétetni a horvát területen és maga alá akarja hajtani