Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-12-01 / 48. szám

alkotmány fokozatos rendje (püspök, diakónus, presbyter) nem mint valamely még jövendőben létezendő, hanem mint már fennálló intézmény szerepel: addig Pál valódi leveleiben a fokozatos hivatali rendnek semmi nyoma. Pedig ugyanazon viszonyok, melyek az egyházalkotmány rendjének fenntartását szükségessé tették a pásztori levelek korában t. i. az egyházban uralkodó szakadások, a mint tudjuk a Pál idejében is léteztek, mert hiszen a korinthusiakhoz és galatákhoz írt levelek szintén tévtanítók ellen vannak intézve, és mégis hol van a galatákhoz írt levélben csak egy szóval is említve a püspök, diakónus és presbyter, mint a kiknek szívökre köthetné az apostol az egyházban fenntartandó egységet? Az igazi levelekben Pál apostol mindig csak a gyülekezethez intézi szavait és sehol nem azokhoz, kik a gyülekezet kormányzásával és vezetésével meg vannak bízva, vagy épen a gyülekezet élén állanak. Pedig mily természetes lett volna, hogy az apostol, midőn pl. a Korinthusban elharapódzani kezdő rendetlenségek ellen ír, szavát az egyház kormányzóihoz intézze, s a püspököket, diakónusokat intse a rend fenntartására. Mi természetesebb tehát, mint az, hogy Pál azért nem szól az egyház tisztviselőihez, a püspökökhöz, diakónusokhoz, mert ilyenek az ő korában állandósítva még nem voltak, a mi leveleink szereztetésekor pedig az egyházalkotmány már ki volt fejlődve. Mindezekből Baur azt a végeredményt vonja ki, hogy a pásztori levelek a 2-ik század 2-ik felében Rómában írattak, s Pálnak azért tulajdoníttattak, hogy a marcioniták és más eretnekek ellen kifejtett tanrendszernek annál nagyobb súly és érvény adassék. Baur ebbeli nézetét, mint az eddigiekből láthatni benső tanúságokból merítette, de külső bizonyítékokkal is igazolja. Kimutatja ugyanis, hogy a 2-ik század vége előtt a pásztori levelek sem nem említtetnek, sem azokból idézet elő nem fordul, ugy hogy íreneus, Tertullián és Al. Kelemen az első egyházi írók, kik e leveleket ismerik, s azokat, mint apostoliakat idézik. De nem folytatom tovább Baur ezen klasszikus tanulmányának ismertetését, bár figyelemreméltóbb tanulmány e században nem jelent meg ennél. Ezen fényes kombináló tehetséggel, az ős ker. egyház történetének alapos ismeretével megirt tanulmány hosszú időre kijelölte a bibliai kritika irányát. Hogy e leveleket nem Pál apostol irta, s nem az apostoli korban keletkeztek, abban Baur számos követőkre talált. így vélekednek korunknak legkiválóbb kritikusai, egy Volkmár, Hilgenfeld, Hausrath, Pfieiderer, Beyschlag, Harnack, Weizsácker, Mangold és Holtzmann. Ezek a Baur fejtegetésének végeredményét, hogy a leveleket nem Pál irta, mint kétségbe nem vonható tényt feltételezik és feladatuknak csak azt tartják, hogy még inkább behatolva a részletekbe, gyarapítsák és kiegészítsék a levelek hitelessége ellen szóló bizonyítékokat. Azonban Baurnak a levelek szereztetési idejére vonatkozó fejtegetését máinem fogadják el minden szó nélkül. Nem osztják különösen azon állítását, mintha ezek a Marcion-féle gnostikusok ellen Írattak volna, hanem aszerint, a mint a leveleknek egyik vagy másik pontjára, a tanítványra vagy az egyházi szervezetre helyezik a fősúlyt, egymástól különbözőleg állapítják meg a levelek szereztetésének időpontját. Volkmár Krisztus után 170-ig az időt szabadon hagyja, Hilgenfeld 150-re, Holtzmann Hadrián után 138—ik év tájára teszi. Pfieiderer szerint a Timotheushoz irt 2-ik levél Traján uralkodása alatt (98—117.), az 1. jevél pedig azután Íratott; Beyschlag szerint ellenben mind a 3 levél Traján alatt jött létre. Különösen figyelmet érdemel Holtzmann, ki még a német tudósok közt is feltűnő alapossággal és szorgalommal tárgyalja a pásztori levelek kérdését, s a legnagyobb részletességgel sorolja fel mindazon bizonyítékokat, melyek a levelek páli eredete ellen szólanak, ugy hogy erre vonatkozó munkájának (Die Pastoralbriefe 1880.) egyik lelkes ismertetője azt a nyilatkozatot teszi, hogy ezek után a levelek hitelességéről többé okos ember nem is beszélhet. De azért még is nem mindenki itél így, sőt ellenkezőleg, tekintélyesnek mondható még korunkban is azoknak száma, kik azt tartják, hogy e levelekkel nem lehet oly könnyedén elbánni; vagy a mint Holtzmann igen találóan kifejezte, bár kénytelen az ember az elismert bizonyítékok előtt meghajolni, mindazáltal érzi, hogy ezen levelekkel valami igazságtalanság történt. Valóban nem lehet tagadni, hogy az elfogulatlan olvasóban ez az érzés minden olvasáskor meg-megújul, s egészen érthető, ha voltak eleitől fogva és vannak most is olyanok, a kik egyik vagy másik levélnek, sőt némelyek mind a háromnak hitelességét védelmezik, vagy legalább azoknak alapgondolatát Pálnák tulajdonítják. így e század elején Eichorn, bár a Schleiermacher által támasztott kételyeket mind a három levélre kiterjeszti, mindazáltal azt hiszi, hogy a levelek tartalmilag Pál apostoltól valók. O a levelekben található feltűnő sajátságokat azon feltétel mellett véli megfejthetőnek, hogy az apostol halála után többen érezték a szükségét annak, hogy az apostolnak a gyülekezeti organizációra és a lelkipásztori kötelességekre vonatkozó nézetei vagy szóbeli utasításai összefoglaltassanak, s talán még maga Titus és Timotheus foglalták írásba. így vélekedik Hitzig, az újabb theologusok közül Grau, 1871-ben kiadott művében ; valamint Krausz, s az új-testamentumi exegesis nestora Reuss is azt állítják, hogy a levelekben vannak olyan részletek, személyes megjegyzések, melyek egyenesen Pál apostolra utalnak, s a levelek — legalább részben — tőle valók. Sőt egyesek, mint Baumgarten, Wiesinger, Hofmann és Weisz, hogy a Baur által támasztott nehézségeket elhárítsák, felveszik, hogy Pál a Csel. könyvében említett római fogságból kiszabadult, s először keletre, majd Spanyolországba utazott, de később ismét fogságba jutott. Szerintök a Titushoz és Timotheust irt 1. levél ezen keleti utazás alatt, a Timotheushoz irt 2. levél pedig a 2-ik római fogság alatt íratott. (Folyt, köv.) Petri Elek. BELFOLD. A budapesti skót misszió jubileuma. A skót misszió fennállásának 50-ik, a hold-utcai iskolaház megnyitásának 25-ik évfordulóját folyó évi nov. 23-án nagy és fényes közönség jelenlétében ünnepeltük meg az iskolaház gazdagon feldíszített nagy termében. A vendégek között voltak Szász Károly, Nicholson angol főkonzul nejével, Török és Székács püspökök özvegyei, Máday osztálytanácsos, Verédy K., tanfelügyelő, Koenig, Pap Károly, Latig Adolf, Gladischefsky, Moody lelkészek, Petri, Szőts, Kenessey, Dapsy, Baráth, Kurtz tanárok, a misszió összes alkalmazottjai, a theol. akadémia énekkara stb. Az ünnepély ősi skót szokás szerint theával kezdődött, melyet kedves leányok hordtak szét szeretetreméltó szívességgel a vendégeknek. — Megnyitóul