Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-24 / 47. szám

eljárást valóban teljesen indokolják, sőt szükségessé teszik. Ezek nem gyülekezetekhez Írattak, mint Pálnak legtöbb levele, hanem egyes személyekhez, kik más új testamentumi iratok bizonysága szerint is az apostollal igen közeli viszonyban állottak. Van ugyan a Pál neve alatt még egy privát természetű levél, a Filemonhoz írt levél, de a mi leveleink csak annyiban foglalhatók azzal egy kategória alá, a mennyiben ezek is egyes személyekhez vannak címezve. A Filemonhoz írt levél egészen azon személyes viszonyok korlátai közt mozog, melyekben az apostol Filemonnal állott, a közös ker. hit alapján. Ellenben azon viszony, melyben leveleink tanúsága szerint Pál Titushoz és Timotheushoz állott, nem pusztán a hitközösségen alapul. Ok az apostolnak nemcsak ismerősei, hanem tanítványai, hosszú időn keresztül kísérői és munkatársai is voltak. Alaposan ismerték az apostolnak meggyőződését, érzületét s missziói terveit, ismerték tanait, melyeknek legfőbb képviselői valának. Az apostol nem ritkán igen fontos teendők végzésével bízta meg őket, leveleket íratott velők s elküldötte őket egyes általa alapított gyülekezetekbe, hogy a megzavart rend helyreállításában közreműködjenek. Erről a mi leveleink is bizonyságot tesznek. Titus, midőn hozzá az apostol e levelet írta, Krétában tartózkodott, s ott Pál megbízásából a gyülekezetek szervezésével foglalkozott. Timotheus pedig az első levél irása alkalmával az apostol meghagyásából, mint az ő képviselője, Efezusban volt, és ott — mint a 2-dik levélből következtetni lehet — a gyülekezet körében alapított iskolaban tanítással foglalkozott. E levelek tehát nem pusztán személyes természetű dolgokkal foglalkoznak, hanem tartalmuk kiterjed azon hivatalos munkakörre is, melyet az illetők az apostol megbizásából elfoglaltak. A mit szerző e levelekben ír, az nemcsak reájok vonatkozik, hanem a gyülekezetre, a gyülekezet egyházi szervezetére és vallás-erkölcsi életére is. Mind a három levélben találkozunk ilyen általános természetű fejtegetésekkel, de természetesen a helyi viszonyok által igényelt különböző mértékben. Egyikben inkább a tanításra, másikban pedig inkább az egyház szervezetére, vagy a gyülekezeti életre vonatkozó utasításokra van a fősúly fektetve. Abban azonban még is megegyeznek e levelek, hogy tartalmuk, különösen az egyház igazgatásával és vezetésével foglalkozik. Épen ezért nevezik e leveleket pásztori leveleknek, minthogy az egyház igazgatásával és vezetésével foglalkozó személyeket pásztoroknak szokás nevezni. Ennélfogva nemcsak lehetséges, hanem szükséges is, hogy a levelek a többiektől elkülönítve, együttesen tárgyaltassanak. Azonban nemcsak a tartalomban tapasztalható eme rokon vonások, nemcsak azon speciális viszony, melyben a szerző az illetőkkel állott, teszik szükségessé ezeknek egy külön szempontból való vizsgálatát, hanem a leveleknek más sajátságai is, melyek eleitől fogva a kritika irányára befolyással voltak, s a Baur óta uralkodóvá vált negatív iránynak kiindulási pontjai. Bár el kell ismernünk, hogy ezen levelek általánosságban a ker. vallás igazságaira vonatkozólag semmi olyat nem tartalmaznak, a mi Pál felfogásával, többi leveleiből ismert tanrendszerével merev ellentétben állana, mindazáltal be kell vallanunk, hogy e tekintetben is tapasztalhatók olyan vonások, melyek e leveleket élesen elválasztják a többiektől. Némely alapigazságok, melyek az apostol tanrendszerét jellemzik, s hiteles leveleinek csaknem minden lapján felemlíttetnek, a törvény, az evangelium, a hit által való megigazulás stb., itt vagy egyáltalában nem fordulnak elő, vagy oly idegenszerű felfogásban, a mi hitelességűket gyanússá teszi, vagy a legjobb esetben is a leveleknek feltűnő sajátságait képezi. Ehhez járul még az is, hogy azon nyomon járó okoskodás, az az éles dialektika, mely Pálnak jellemző sajátsága, továbbá bizonyos tanoknak, illetőleg vallásos eszméknek kimerítő ismertetése és indokolása nem található fel. Sőt még a tévtanok elleni polémiában is bizonyos ingadozás, homályosság jellemzi e leveleket, ugy hogy ezekből nem lehet a tévtanítókról egészen tiszta képet alkotni magunknak, ellenben Pálnak többi leveleit e tekintetben a legnagyobb világosság jellemzi. Továbbá, jóllehet nagy számban fordulnak elő e levelekben, ugy egyes vallásos eszmékre, mint a gyülekezet igazgatására és vezetésére vonatkozó utasítások, de ezek is a legtöbb esetben oly általánosak, hogy a szóban forgó tárgyat gyanítani, de arról tiszta fogalmat alkotni nem lehet. Igaz, hogy némety ilyen természetű utasítás kimagyarázható volna azon benső viszonyból, melyben állítólag a szerző az illetőkkel állott. A hol pl. egy gyülekezethez szólva, valamely dolognak terjedelmes, minden kétséget kizáró fejtegetése volna kivánatos, ott egy tanítványra nézve, ki mesterének eszmekörébe be van avatva, terminológiáját ismeri, egy egyszerű utalás is elégséges. De ezen leveleknek legtöbb és legfőbb sajátságait még azon említett benső viszony sem teszi érthetővé. Mindezek a körülmények már magukban véve is kellőleg igazolják a bibliai kritikának eljárását, hogy a leveleket külön választja Pál többi leveleitől s együttesen tárgyalja a nélkül, hogy ebből valami következtetést akarna levonni a levelek hitelességére vagy azoknak későbbi keletkezésére. Eltekintve ezen sajátságoktól, találhatni e levelekben sok olyan körülményt, melyek csak fejlettebb egyházi viszonyok és komplikáltabb szervezet felvétele mellett érthetők, mint a milyenek az apostol életében létezhettek, s melyekből a leveleknek későbbi keletkezését biztosabban lehet következtetni. Egyes megjegyzésekből ugyanis azt lehet sejteni, hogy azon időben már létezett egy megállapított, pontosan formulázott ker. tanrendszer, mely a már megalakult egyetemes egyháznak tulajdonát képezte, sőt annak lehetősége sincs kizárva, hogy ezen megállapított tanrendszer alapján speciális gyülekezeti konfessiok is voltak pl. Efezusban. Ezek mellett továbbá fejlettebb egyházi életre utalnak azon megjegyzések, melyek a gyülekezetek igazgatására s az egyházi hivatalnokok választására, vagy beiktatására vonatkoznak. A Titushoz, s még inkább a Timotheushoz irt i. levélben részletes utasítások vannak, hogy milyenek legyenek az egyházi hivatalnokok, azoknak hivatalaikba iktatása milyen módozatok mellett történjék, s többek között a kézrátétel ugy van feltüntetve, mint egy hivatalosan megállapított cselekvény. A Timotheushoz irt i. levélből továbbá következtetni lehet, hogy azon időben Efezusban általában a szegényügy, de különösen a szegény özvegyek segélyezése hatóságilag rendezve volt; a Timotheushoz irt 2. levél pedig feltételezi, hogy már akkor Efezusban ker. iskolák alapíttattak a gyermekek rendszeres oktatása céljából. Mind ezek oly konsolidált viszonyokat, oly szervezett gyülekezeti életet feltételeznek, milyennel sem az apostol többi leveleiben, sem általában az új testamentumban sehol nem találkozunk. Bármiként magyarázzuk ezen sajátságos körülményeket, a felett nem iehet kétség, hogy ezek oly sajátságos színezetet kölcsönöznek a pásztori leveleknek, mely lényegesen megkülönbözteti a többi apostoli leve-