Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-10 / 45. szám

KÜLFÖLD. Az „Ev. szövetség" eisenachi közgyűlése. Az «Ev. szövetség)) ez idén 3—ik egyetemes közgyűlését a Wartburg alján fekvő Eisenachban, Thüringiának amaz egyháztörténeti nevezetességű ősrégi városában okt. 1—4. napjain tartotta, mely Beischlag, Deutsch «Ev. Blattéi')) s a „Kirchl. Korrespondenz" tudósításának egybehangzó Ítélete szerint a szövetség folyton növekedő tekintélye és népszerűsége tekintetében jóval felülmulta az e Lapokban is érintett előző frankfurti és duisburgi egyetemes közgyűlések napjait. Az eisenachi közgyűlés ünnepi diszét az a körülmény is emelte, hogy részt vett azon a weimari nagyhercegi ház, a szászweimari főegyházi tanács, s a Waldens egyház képviselősége, továbbá emelte azt a szövetség gyűlésének s az eisenachi 1883. tervezett Luther emlékszobor letett alapkövének ünnepi kombinálása, s végül a Devrient-féle ünnepi Luther-darabnak ez alkalommal való szinre hozatala. A közgyűlés zárt és nyilvános ülésekre, és társas összejövetelekre oszlott. A közgyűlés által letárgyalt fontosabb ügyek között találjuk a vegyes házasságból származó gyermekek vallásos oktatásának egységes törvényes rendezését, az ultramontán sajtó termékeinek lehető megfigyelését, a szövetség kiadó helyiségének Schwábisch Hallból Lipcsébe, mint a német könyvkereskedés központjába való áttételét, a «Kirchl. Korrespondenz)), mint a szövetség hathatós organumának fejlesztését, s a szövetség által tervezett halli diakonissza háznak ügyét, mely utóbbi a teljes megvalósulás stádiumába lépett. A nyilvános üléseket a díszes góthikus sz.-györgytemplomban tartott istentisztelet előzte meg, mely alkalommal az ünnepi szónoklatot Braun stuttgarti udvari főpap tartotta, a melyben Nehemiás 4. alapján kifejtette, hogy a szövetségnek befelé építőnek, kifelé pedig védőnek kell lennie. A szövetség építi az ev. protestantismus szent ügyét, de egyszersmind elévülhetlen joga és kötelessége védekezni Róma visszaélései és tévtanaival szemben. Mert a hamis béke s a helytelenül értelmezett tolerantia korántsem szolgál a protestantismus erősödésére, sőt inkább célja a szövetségnek a protestantismus szellemi egységének, a lényegesekben való szeretetteljes tömörülésnek az ügyét előmozdítani, és minden evangyélioniellenes egyházi vagy világi áramlattal nyíltan és őszintén szembeszállani. A közgyűlést október 2-án gróf Wintzingerode nyitotta meg. Tartalmas megnyitójában utalt Thüringiának nagy vallásos-egyházi múltjára, Wartburg vára nagyszerű történetére s Lutherünk ama hősi tettére, a melylyel a birodalmi átok dacára Wittenbergbe sietett az időközileg kitört s az általa u. 11. Schwarmgeisterek által szított belső egyházi viszályoknak gyors elintézésére. Csudálatraméltó Luthernél az ő hősiessége, a melylyel a forradalom apostolai ellen küzdött, s másrészt a hitben gyengék iránti finom tekintete és tapintata, a mint az Wittenbergben tartott beszédeiben talál kiválóan kifejezésre. A hitben gyengék iránti szeretetteljes türelem gyakorlása, de másrészt a felismert igazság megvédésének lelkiismereti kötelessége állandó thémája Luther beszédeinek s követendő feladata az ev. szövetségnek, a melyre a fegyvert Luthernek a pápisták által máig is hét pecsétes könyvnek tartott biblia szolgáltatja. E jeles megnyitóra a különböző ünnepi üdvözletek következtek, a melyek között az olasz valdenseknek szózata tűnt föl, s a melyre Nippold tanár válaszolt. Válaszában utalt a valdensek ünnepének lefolyt napjaira, a melyek meleg rokonszenvről tettek bizonyságot a középkornak eme vértanút egyházával szemben. Milyen ellentét volt akkor észlelhető az egységes Olaszország drága' véren szerzett földén ! Itt ünnepel Itália vértanúi egyháza, amott pedig protestál a rémes inquisitió egyháza G. Brúnó emlékünnepe ellen! A valdensek is a lelkiismereti szabadság vértanuját látják «az eretnekek ama címerében)) ki pantheismusa dacára is a philosophia s a természettudomány hatalmas prófétája volt. A valdensek története bizonyítja, hogy az egyháztörténet a keresztyénség legnagyobb apologiája, s annak mennél behatóbb tanulmányozása vezet egyházunk szeretetére és Rónia, megismerésére. A valdensek az ev. egyház összekötő kapcsai a piemonti völgyekben, bennök látjuk az evangelikus egyházak solidaritását dokumentálva. Az ev. szövetség is az öszszes protestánsok összekötő kapcsa legyen! A közgyűlés legkimagaslóbb pontját az időközileg megbetegedett Lipsius tanárnak Kieser diakónus által felolvasott előadása képezte, a melyben „közös evangyeliomi hitalapunkról Róma ellen" értekezett. Szerző abból indult ki, hogy a liberális s a konszervativ iránynak együttes működése a római egyház elleni küzdelemben a viszonyok által épúgy, mint dogmatikailag is igazolva van. Theol. virtuozitással jellemezte a liberális theologiának állását az ev. hit főbb pontjaihoz, névszerint az Isteneszméhez, Jézus személyiségéhez s az üdv elsajátítás útjához. A szabadelvű theologia pantheisztikus vonásai kihalóban vannak, s a kijelentés személyes gondviselő istenének eszméje az alapvető gondolat a liberális hittannak istentani részében. Ép úgy kihalóban van az örök észigazságok s az esetleges történeti igazságok közötti Lessing-féle megkülönböztetés, vagyis ama nézet, a mely szerint a megváltás s a kijelentés eszméje elegendő volna annak a Krisztusban való ténye és teljes megvalósulása nélkül. Végül az üdvelsajátítás kérdésében a hit által való megigazulás sarkalatos alaphitcikkén áll a liberális theologia. Theol. világosság, benső nemes igazság és vallásos melegség vonul át a beszéden, a melyben evangy. hittel és evangy. hitvallással van dolgunk, mely alapon az ősi nagy ellenséggel szemben való együttes védekezés nemcsak erkölcsileg lehetséges, de sőt egyenesen ker. kötelessége a különféle protestáns theol. pártoknak. Tudósításunk megjegyzi, hogy Lipsius előadása az ev. szövetség által tervezett és következetesen fejlesztett írenikus mozgalom megerősödéséi s az ev. egyház különböző pártjainak egymáshoz való közeledését jelenti. A közgyűlés 2-ik napján az ünnepi előadást megelőzőleg referált Bdrzvinkel erfurti lelkész a parochiális egyesületekről, mint az ev, szövetség ügyének fejlesztését célzó gyülekezetbeli szövetkezetekről, s Weber gladbachi lekész az evangy. szövetség feladatairól a társadalmi kérdéssel szemben. Leusclier consist. tanácsos és szövetségi főjegyzőnek évi jelentéséből értesülünk, hogy a szövetség tagjainak száma a tavalyi 37,000 létszámmal szemben ma a 60 ezeret is meghaladja. Úgy Barwinkel mint Weber resolutiói egyhangúlag elfogadtattak. A közgyűlés 2-ik napjának fénypontját Witte tanárnak előadása képezte, melyben folytonos vallási protestálásunk kötelességéről értekezett Rómával szemben. A theol. vitakérdéseket kerülte s csakis a legegyszerűbb vallásos alapfeltételeket hangsúlyozva történelmi megbízhatósággal kimutatta, hogy a modern katholicismus az üdvözítőnek Mária s a szentek tisztelete általi háttérbe szorítása s az imának következetesen gyakorolt