Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-03 / 44. szám

Egyetemes konventünk még 1884-ben 44. sz. alatt felhívta volt az egyházkerületeket gondoskodásra és intézkedésre arra nézve, hogy a középiskolákat fentartó testületek eleget tesznek-e azon kívánalomnak, hogy a tanári fizetés minden helyen olyan legyen, hogy a tanárok tisztességesen, erejöket és idejöket hivatásuknak szentelve, élhessenek és az általák teljesített szolgálatért méltányosan díjaztassanak; 1887. 21 sz. a. pedig felhívta az egyházkerületeket, hogy ez ügyben intézkedéseikről jelentést tegyenek. (Konventi jegyzőkönyv 1889. 66.) Az 1889. évi konventen az iskolaügyi bizottság a beterjesztett jelentésekből «örömmel győződött meg, hogy újabb időben mindenik egyházkerület és gymnasium fentartó testület dicséretes buzgóságot és élénk tevékenységet fejtett ki a tanári fizetések emelése körül. Azonban nem hallgathatja el, hogy bár tetemes javulás történt, az óhajtott cél teljes mértékben még aránylag igen kevés gymnasiumoknál éretett el, minélfogva indítványozza, hogy az egyetemes konvent fejezze ki azon óhaját, hogy a tevékenység ez irányban lankadatlanul fentartassék és a fizetések további emelésére ujabb lépések is tétessenek." Ha azt nem hinném, hogy a konventi iskolaügyi bizottság mit se tudott arról, hogy különösen Erdélyben, de nálunk is több helyen a vallástanítói állás csak ideiglenes, csak köztanítókkal, papjelöltekkel, és segédlelkészekkel van betöltve: kárhoztatnám örömét, rossz néven venném, hogy ezt figyelmére nem méltatta, és nem volna semmi reményem ahhoz, hogy eljő az idő, midőn a vallástan az örökös uratcseréléstől és tanítója a boldogság kertjének másutt, mint az iskola falai között keresésétől meg lesz mentve. De miután úgy látom, hogy a bizottság erről mit se tudott, mert a jelentés — a konventi jegyzőkönyv szerint — csak azt adja tudtunkra, hogy egyik másik iskolánál hány rendes, helyettes, segéd- és melléktanár van s hogy állásuk szerint menynyi fizetést kapnak; azt pedig egyáltalán nem említi, hogy egyik-másik tanár miféle tantárgyakat tanít : úgy vélem, hogy az iskolaügyi bizottság nem is merte gondolni, hogy egyik-másik gymnasiumnál mily mostohán bánnak a vallástannal és ennek tanítójával! Abban a reményben állítottam hát össze e kimutatást, hogy a konventi iskolaügyi bizottság a vallástannak ebből meglátható szomorú elhagyatottságát megszívlelve, ajánlani fogja a főt. és mélt, konventnek, hogy legalább is úgy gondoskoskodjék a vallástanári állomások szervezéséről, mint az állam. Az 1889. évi konventi jegyzőkönyv 66. pontja alatt olvasható, hogy Erdélyben a melléktanárok és köztanítók 300—400—500 frt fizetést kapnak; a segédtanárok 700—800 frtot lakás nélkül; kivételt képez a segédtanárok díjazásánál Nagy-Enyed, a hol két véglegesített segédtanárnak évi fizetése egyenként 900 frt, tűzifa, meg természetbeli szállás. Hogy Miskolcon a vallástanító segédlelkésznek, mi a fizetése, nem tudom; elég az, hogy nem rendes tanár. Csurgón a valiástanító fizetése a. főgymnasiumtól 360 frt és 80 frt lakásdíj. Azonban van még háromféle foglalkozás biztosítva számára, a melyek után járó tiszteletdíjával együtt összes jövedelme 830 frtra megy. A rendes tárgyak rendes tanárai 800 frtot és jó lakást, vagy lakás helyett 300 frt lakásdíjat kapnak. Ez a méltánytalan helyzet úgy látszik, akkor se fog megváltozni, ha az iskola az államsegélyt megkapja, mert akkor meg a rendes tanárok lakás nélkül 1300 frt és 50 frt ötödéves pótlékot fognak kapni, a vallástanító pedig lakás nélkül 600 frtot. Hol itt az arány és a munka egyenlő és igazságos méltánylása?! Általánosan elfogadott nézet, melyet az ev. ref. egyetemes konvent még 1884-ben kifejezett, miszerint a tanári fizetéseket azért kell emelni, hogy cca tanári fizetés minden helyen olyan legyen, hogy a tanárok tisztességesen, erejöket és idejöket hivatásuknak szentelve élhessenek)). A vallástanárok ellátásából mintha az következnék, hogy nem kötelesek tisztességesen, erejöket és idejöket hivatásuknak szentelve élni! Valóban szerencse az ügyre, ha nem úgy gondolkodnak, hogy «a milyen a malac, olyan a mise.)) Általános nézet az Ís, hogy szerencsétlenség bármely intézetre, ha a tanerők örökké változnak; mert az uj embernek időbe kerül megismerni tanítványait, tanártársainak módszerét; a mi pedig az egyöntetű és céltudatos munkásságra okvetetlenül szükséges. Intézetünk fentartó testületének egyik buzgó tagja a tanári fizetések emelésének szükséges voltát néhány évvel ez előtt épp azzal indokolta, hogy akkor majd tanáraink nem kacsintgatnak kifelé, de egyszerre otthonuknak tartják Csurgót. Tehát csak a vallástanításra nézve mindegy, ha minden évben változik is a tanár ? Pedig ha rendes tanári állomássá nem teszik a vallástanárságot : változni fog a tanár, még pedig annál gyorsabban, minél jobb erőket kap az iskola, mert azt a jobb erőt papnak is szívesen elviszik! Az egyházi elöljáróságnak meg éppen az illető tehetségének némi elismeréséül erkölcsi kötelessége lesz céljának elérését elősegíteni ! így lesz ez nemcsak Csurgón, hanem Miskolcon, meg az erdélyi iskolákban is, ha az eddigi állapot marad. A csekély fizetés nem kedvező a tanügyre se — mondja Joó István. Ugyanis a szegény, rosszúl fizetett tanár magát kellőképen nem művelheti, a haladás eszközeit megszerezni nem képes; sőt mondjuk ki, kívánni sem lehet, hogy hivatalában kedvvel, buzgósággal forgolódjék az, a kinek minden percben a létfentartással kell küzdenie. S vájjon az oly csekély jövedelmű tanszékekre pályázhatnak-e igazi tehetségek ? s ha egyelőre a szorult helyzetű ember szegényes fizetéssel megelégszik is»: vájjon tartósan bírhat ja-e az ilyet az 'oly intézet, mely őt az anyagi gondoktól jeloldozni nem tudja ? A jólét a munkás kedélyének éltetője, akaratjának erősítője, sőt tisztességének is egyik feltételeBizony igaz; bizony úgy van, hogy míg egyik embernek tekintélyt, tiszteletet szerez az állása : a másiktól meg éppen az veszi el. Régi közmondás : «a ruha tisztesség)); nem nagyon sántít a hasonlat, ha valamely ember hivatalos állását a ruhához hasonlítom. ((Felekezeti tanáraink javadalmazása — mondja tovább Joó I. a Tiszántúli Tanáregyesület i883

/t

-dik évi évkönyvében — általában igen csekély, a teljesített munkához nem méltó, az egyéni önérzetre sértő" Leplezettlen és igaz állítás ez, a mi fölött lehetetlen meg nem indulni. Igaz ugyan, hogy 1884 óta sok történt a felekezeti tanárok fizetésének emelése érdékében, miként azt az 1889. konventi jegyzőkönyvből olvashatjuk; de a legfelekezetiebb tanárok, a vallástanárok iskoláinknak majdnem fele részében erről mit se tudnak; ők még nem születtek újra, ők a tanár-világ páriái! S vájjon, ki áll jót érte, hogy árnyékuk nem szennyezi be azt a tárgyat, a melyre esik — a vallástant ? ! Bizonyosan a többek közt erre is gondolt dr. Vida Károly a csurgói főgymnasium igazgatója, midőn az «Országos Középiskolai Tanárngyesület)) 1888. évi közgyűlésén a tanárok társadalmi állásáról szólva egyebek közt ezeket mondja ; ((megvárhatjuk, hogy ha az állam, fentartótes.tületek és a társadalom megkívánják tőlünk a tanári rátermettséget, a tisztességes társadalmi életmó-