Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-11-03 / 44. szám

kór hemzseg, melyek az egyéneket és társadalmakat béklyóba verve, szemmel láthatólag feltartóztatják a szellemi, erkölcsi és anyagi előmenetelben. Erkölcsi és vallásos ernyedtség kórtünetei észlelhetők világszerte a népek között, veszedelmes politikai, gazdasági és erkölcsi válsággal fenyegetve őket. Az emberi erők mintha degenerálódtak, az eszmények mintha kihaltak, a köz- és magánlelkiismeret mintha ellanvhult / O J volna! Es az emberek dőre önbizalommal szüntelen csak emberi gyógyszereket keresgélnek és kerülgetnek, s a baj mégis megvan, sőt növekszik folytonosan. Emberek, vegyétek eszetekbe, hogy ember által még .soha meg nem tartatott, meg nem váltatott, meg nem szenteltetett senki sem; hogy a tökéletesség nem alulról a földről, hanem felülről az égből származik, honnan száll alá minden adomány és tökéletes ajándék; hogy a népek szellemi regeneratiója még mindig és mindenütt Isten és az ő igéje által történt. Evangeliumi keresztyének, nektek ez az ujjászülő isteni erő kezeitekben van, szíveitekben lehet,Isten igéjében és szent fia szellemében: vegyétek, tanuljátok, sajátítsátok el, oltsátok magatokba, őrizzétek híven s meglássátok, hogy áltaíok uj erő, uj élet, uj szellem támad lelkeitekben. Legyetek mindannyian reformátorok, először saját lelkeitekben, kiűzvén onnan Isten igéjével a pogányos ledérség minden kétes értékű vágyát: reformáljátok gondolkodásmódotokat, érzéseiteket, erkölcseiteket krisztusi mintára. Azután folytassátok e reformot családjaitokban: rendezzétek be Krisztus eszméi szerint a nevelést, a hitvestársi viszonyt, az életmódot, az élvezeteket. Folytassátok emunkát az egyházban: tegyétek ezt hitbuzgóságnak, szeretet gyakorlásnak, erkölcsi tisztaságnak, kegyességben való épülésnek, leikeitek gondozásának gyakorló iskolájává — ismét a Krisztus szerint. Végre szünet nélkül reformáljátok a közéletet,kik annak vezetésével vagytok megbízva, hogy jogéletben, államban, tudományban, iskolában, sőt anyagi érdekeitek megóvásában és előmozdításában is a tiszta evangelium örök igazságai tükröződjenek vissza. A reformációra való visszaemlékezés a folytonos reformálás sikere iránt is biztató reménységgel tölt el. A magán és közélet evangyelium szerinti berendezése és fejlesztése, mint köztudomású tény, az úgynevezett protestáns országokban a legteljesebb, nevezetesen Angol-, Svéd-, Dán- és Németországban, továbbá Hollandiában és Eszakamerikábam A mi ez országok lakosságánál első tekintetre feltűnik, az a faj szaporaságának és erősebb terjeszkedésének örvendetes ténye. A földön élő keresztyének között a legújabb statisztikai kimutatások szerint a 218 millió r. katholikus mellett máris 112-5 millió a protestáns, tehát a fiatal protestantismus immár felényinél magasabb számra emelkedett, mint az ősrégi katholicismus. A másik köztudomású tény a protestáns népeknek és fajoknak a katholikusokénál jóval magasabb kulturális és morális színvonala, melyet kisebb arányokban a hazai protestantismus és katholicismus kulturális helyzete is szembeszökőleg igazol. Ne feledjük azonban eme reformáció ünnepi örömeink és reménységeink között, hogy a protestantismusnak mind intensiv mind extensiv erősödése az evangéliumhoz való hűségével áll egyenes arányban. Az evangéliumtól akár jobbra, akár balra hajló, akár pápista tendenciákat, akár világias törekvéseket ápoló protestantismus világszerte meddő és erőtelen. Bel- és külterji erejét vallásunknak az evangelium adja, s ezt legszembetűnőbben ott mutatja ki, hol gondos a vallásos nevelés, jól van szervezve a lelki gondozás, élénk és kiterjedt az egyház egyesületi élete, fejlett a tudományos és népies egyházi irodalom, s mindezen dolgokat a világiakkal egyetértésben hitbuzgó, művelt és jól javadalmazott lelkészi kar vezeti, egész erejével hivatásának élve. Hazai protestáns közéletünk igazi virágzása is csak akkor veendi kezdetét, mikor papságunk olyan szellemi és anyagi színvonalra emelkedik, milyenen a külföldi virágzó egyházak lelkészi kara áíl. Akkor lesz csak aztán teljes a mi reformáció-ünnepi örömünk, és még biztatóbb a jövőbe vetett reménységünk ! — ő — a. ISKOLAÜGY. A gymnasiumi vallástanítás érdekében. Jelige: «Néma gyermeknek anyja se érti szavát.* E becses lap 39. számának Külföld című rovatában «A gymn. vallástanítás ügye» cím alatt rövidke ismertetés olvasható, Beyschlag lapja juliusi füzetének e tárgvgyal foglalkozó cikkéről. Rövid ismertetését a rovatvezető e szavakkal és figyelmeztetéssel zárja be: «sokat tanulhatunk az értekezésből mi magyar vallástanítók is, főleg azok, kik heti két órán kombinálva, a negyedik órában adják elő a vallástant a mi hazai középiskoláinkon. Sokat panaszkodunk vallástalanságról, világi elemünk közönyösségéről, lágy-meleg, vagy pláne hideg prot. világnézletéről; ti vallástanítók rajtatok múlik, hogy ezen — sok tekintetben jogos — panaszok elnémuljanak ! Egyházhatóságaink pedig a legnagyobb óvatossággal járjanak el a vallástanítói állások betöltésénél, «mert nagyon sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak!))