Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-20 / 42. szám

szetesen nem engedte meg s most a kerülethez fordultak azon modosított óhajtásukkal, hogy a lelkész használatért szánt földből engedjen kisajátítani néhány holdat temetőnek. Az egyházkerület a régi díjlevél épségben tartását mondja ki, választás utánra hagyva fent az esetleges kisajátítást. Több miniszteri leiratnak részint egyszerű tudomásul vétele, részint az illető bizottságokhoz utasítása után a h.-m.-vásárhelyi gymnásiumnak állam segélyért való folyamodása szült egy kis vitát. Kiss Albert nem akar ugyan tiltakozni az államhoz való fordulás ellen, de kéri megtartani a törvényes formákat s az ügyet a tanügyi bizottsághoz kívánja előbb kiadatni véleményadás végett. A vásárhelyiek, Szeremlei Sámuel, Futó M. az ügy sürgősségére hivatkozva, kérik a mielőbbi elintézést. Gr. Dégenfeld a Kiss Albert nézetén volna, ha állandó évi segélyről volna szó, de mikor egyszersmindenkorra való, sürgős segélyről van szó, nem látja át, miért ne lehetne minden további elodázás nélkül azonnal ajánlani az iskolát a miniszternek. Kiss Albert kijelenti, hogy ő nem halasztást kiván, csak a törvényes formák megtartását; vegye elő a tanügyi bizottság azonnal ez ügyet s holnap, még e gyűlés folyamán terjessze elő jelentését. Joó István nem tartja helyesnek, hogy e tisztán közjogi természetű ügy a tanügyi bizottsághoz utasítassék véleményezésre. Itt nincs egyébbről szó, minthogy egy iskola halaszthatatlan építkezéseire az államhoz forduljon segélyért. Ez nem tanügy, hogy róla egy nagyobbára tanárokból álló bizottság mondjon szakszerű véleményt; e célra egy ad hoc bizottság kiküldését ajánlja. Ez indítványt a közgyűlés elfogadván, kiküldetnek Ritoók Zsigmond elnöklete alatt Szeremlei József, Kiss Albert, K. Tóth Kálmán, Szél Kálmán, Lukács Ödön és Bodolai László mint jegyző. Több, kissebb jelentőségű ügyek elintézése után az ülés i órakor véget ért. Kiss József az újonnan választott phisika és mathezis tanár, a hivatalos esküt szintén a mai gyűlés folyamán tette le az egyházkerület szine előtt, csinos beszédben mondva köszönetet megválasztásáért; melyre Kiss Áron helyettes egyházi elnök válaszolt, Isten áldását kérve az új tanár munkájára. xJoó István. Az erdélyi egyházkerület közgyűlése. Az erdélyi egyházkerületnek régóta nem volt olyan nagy érdeklődést, sőt — lehet mondani — izgatottságot keltő közgyűlése, mint a most lefolyt. Több érdekes tárgy volt kitűzve tárgyalásra, de a kedélyek felett a theologiai akadémia kérdése uralkodott, melyben hoszszas hírlapi harc előzte meg a közgyűlési tárgyalást. Október 5-én reggel 9 órakor Szász Domokos püspök buzgó imában kérte Isten segedelmét a közgyűlés tanácskozásaira. Ezután br. Bánffy Dezső főgondnok szép beszéddel üdvözlé a szokatlanul nagy számban megjelent tagokat. Melegen emlékezett meg az egyházkerületi főgondnoki kar két veszteségéről: az elhunyt br. Kemeny Gáborról s a lemondott Tisza Lászlói ók Kifejezést adott azon reményének, hogy tapintat, mérséklet és törvénytisztelet fog áthatni mindenkit. A tagok igazolása után Dézsi Gyula kolozskalotai, Lénárt József görgényi esperesek és Bíró András kolozskalotai főjegyző feleskettettek. Segedjegyzőkül a gyűlés tartamára Bodor Géza, Lénárt József, Kincs Gyula és Balogh Károly neveztettek ki. A theologiai akadémia kérdésében megindulandó nagyszabású vitának első fecskéje gyanánt Kovács Gyula (Enyed-város polgármestere) beterjeszté Enyed kérelmét, az akadémia ott hagyása iránt, illetve a város ajánlatát az ötödik theologiai tanszék költségeinek fedezésére nézve. Elnök, br. Kemény Domokos és gr. Bethlen Gábor felszólalása után a kérvény sorsának eldöntése későbbre halasztatott. Most a közgyűlés tagjainak legnagyobb része a templomba vonult, hol br. Kemény Gábor emlékére gyászünnepély tartatott, Szász Gerőnek múltkor közölt emlékbeszédével. A .jegyzőkönyv hitelesítése után Kovács Gyula ismét előterjesztéssel állott elő, és pedig Kovács Sándor enyedi mérnök levelével, melyben ez tudomására hozza a közgyűlésnek, hogy azon nagyobb adományát, melyet nemzetiségi és társadalmi célokra alapított s felügyelet és kezelés végett az egyházkerületre bízott volt, ki akarja venni az egyházkerület kezei alól s más felekezetekre óhajtja bízni. A levél 15 tag kívánatára zárt ülési tárgyalásra tűzetett ki, mely a 21-es bizottság javaslatát megelőzőleg fog tartatni. Ezután következtek a napirendre kitűzött tárgyak. Első sorban Szász Domokos püspök olvasta fel egy évi működéséről szóló jelentését, melyet az egész közgyűlés zajos éljenzéssel fogadott. Egyhangúlag kimondatott, hogy a páratlan buzgalommal folytatott nagyszabású munkálkodásról készített kitűnő jelentés egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétessék; nagy püspökünknek pedig hálateljes köszönet és elismerés szavaztatott lángoló lelkesedéssel és kiváló sikerekkel folytatott működéséért. Az igazgató-tanács jelentése nyomtatásban szétosztatván a tagok közt, felolvasottnak tekintetett s bizottságnak adatott ki felülvizsgálás végett. Majd Parádi Kálmán tanügyi előadó olvasta fel nagy szorgalommal készült, alapos és kimerítő jelentését az egyházkerület iskoláinak állapotáról. Közgyűlés a tanügyi előadónak Deák Lajos indítványára köszönetet szavazott. Ezután a zárt ülés hétfőre kitűzetvén, a tárgyalások elhalasztattak. Vasárnap délelőtt történt meg 18 ifjú lelkész felavatása. A mult ülés jegyzőkönyve felolvastatván hitelesíttetett. Ezt követte Nagy József szebeni jegyző felesketése, majd Szász Gerő egyházkerületi főjegyző jelentése, mely szerint a felavatandó lelkészek okmányait teljesen rendben találta. Szász Domokos püspöknek az ifjú lelkészekhez intézett beszéde után a templomban következett a tulajdonképen való ünnepélyesség. A gyülekezeti és karéneklés után Dézsi Gyula esperes áhítatra hangoló szép imával kérte a Mindenható áldását és segedelmét. A közének alatt a püspök hatalmas alakja jelent meg a szószéken, melyről egy hozzá méltó, igazán hatalmas beszéddel fejtegeté az ünnepély jelentőségét, a protestáns papok magasztos hivatását s Isten országában való teendőiket. Nagy hatással mutatá ki, hogy a szegény miként lehet gazdaggá, a gyenge erőssé, a kicsi nagygyá. Méiyen megindító volt s kétségkívül örökké emlékezetes lesz az egész közönség előtt, midőn Bod Péter példájával igazolá állításait. Kincsek szerzésére buzdította az ifjú lelkészeket, a földieket értékben messze felülmúló, el nem veszíthető kincsek gyűjtésére. A püspök szónoki erejének teljével előadott kiváló szépségű beszéd maradandó hatást gyakorolt a templomot csaknem egészen betöltő díszes közönségre. Az ifjú papok névsorának felolvasása után fogadás-