Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-13 / 41. szám

Harminckettedik évfolyam. 41. sz Budapest, 1889. október 13. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Előfizetési ára: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 80 kr. TARTALOM: Vezércikk, Az autonomia ereje. yö. — A lelkész minősítés kérdéséhez. Jávory Nándor. — Iskolaügy. Az országos tanári nyugdíj-intézet és az egyliázi gyámintézetek. Várady F. — Tárca. A révkomáromi ev. ref. egyház múltja. Tliúry Etele. Catholicae res. Czékus László. — Könyvismertetés. Garzó Gyula. Gyakorlati Bibliamagyarázatok. Kenessey Béla. — Belföld. Báró Kemény Gábor emlékezete. Benke István. — Gyakorlati lelkészet. A tóháti lelkészikör. Sütő Kálmán. — K ü 1 f ö 1 d. A kaiserwerthi diakonissza-intézet évi jelentése. Láng Adolf. — Irodalom. — Különfélék. — Hirdetések. SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Szentkirályi-utca 39. sz. III. em. Az autonomia ereje. — Visszhang Dunamelléki cikkeire. — (Folytatás.) A ki figyelemmel kiséri nálunk és külföldön a középiskola ügyében folyó nagy cultur harcot, az azonnal észreveszi, hogy általában a középiskolák kérdésében nálunk majdnem oly fölületes felfogás nyilvánul, mint a minő az autonom középiskolákról van elterjedve. Csakhogy míg a középiskolai kérdést egészében még tisztázatlan és így ma megoldhatlan nagy cultur kérdésnek ismerik el jó részt náluuk is, addig az autonom középiskolák felett már előre kimondták az Ítéletet és a jövő középiskoláját lefoglalták az állam számára. Nem kérdezzük, hogy van-e abban logika, hogy mig általában a középiskola mai szervezete és így részben szellemi hivatása is vitás, addig az alig husz éves, tökéletlen állami iskolák javára végleges ítéletet mondjunk oly középiskolák felett, a melyeknek százados multjok van ? Csak azt hangsúlyozzuk, hogy nálunk, a hol a cultur kérdések helyes megoldása sokkal J o fontosabb, mint a nagyobb culturával biró államoknál, kétszeres gonddal és óvatossággal kell eljárni a középiskolai kérdések körül. Mert sohasem szabad felednünk, hogy a középiskola fejleszti azt az erőt, a melylyel egy nemzet önálló phisikai és erkölcsi culturát teremthet. A középiskolától függ, hogy az ifjúság csupán kenyérkeresettől vagy pedig a tudomány szeretetétől ösztönözve keresi-e fel az egyetemeket. A középiskola által adott fegyverek minősége dönti el, hogy a tiszta lelkesedés is nem lankad-e el a nehézségek miatt? Ezért a ki a középiskolákról akar Ítéletet mondani, annak ismernie kell amaz erők minden ágazatát, a melyek a középiskolából a culturalis életbe nyúlnak és számot kell vetnie ama viszonyokkal, a melyek emez erők kedvező kifejlődését előmozdíthatják, vagy esetleg akadályozzák. Nem elég tehát e téren azt az általánosan használt frázist hangoztatni, hogy a középiskola célja az általános műveltség megoldása ; mert ezzel a jelszóval ép azokat az erőket fojtják el, a melyek a társadalmi tudományok feljesztésére szükségesek. Pedig a középiskolai kérdés ép a társadalmi tudományok fejlődése szempontjából különösen fontos ; mert a társadalmi tudományok sohasem mutatnak oly világos és föltétlen igazságokat, a minőket a phisikai tudományoknál látunk. A phisikai tudományokra való előkészítés sokkal könnyebb, biztosabb, mint a társadalmi tudományokba való bevezetés. Ezért látjuk, hogy míg a műegyetemen meg vannak elégedve a tanárok a reáliskolákban tanult növendékeikkel, addig a tudományos egyetemen és az akadémiákon állandó a panasz a gymnasiumokból kikerült ifjúság készületlensége miatt. Ez a jelenség, a mely részben külföldön is megvan, igen komoly intésül szolgál arra, hogy ha nem vagyunk is képesek a bajon egyszerre segíteni, legalább ismerjük meg amaz erők lényegét és fontosságát, a mely erőkkel a társadalmi cultura dolgozik és vizsgáljuk meg, minő viszonyok mellett fejlődhetnek ki ezek az erők a legkedvezőbben. Mert ha ez erőket és viszonyokat nem ismerjük, akkor nem lehetünk sohasem tisztában azzal, hogy a középiskola mi módon járuljon ahhoz a munkához, a mely a társadalmi tudományok kifejlesztését túzi ki célul. Azt pedig senki sem tagadhatja, hogy a társadalmi tudományok fejlesztése elsőrendű nemzeti kérdés.