Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-10-06 / 40. szám

Sok melegséggel, emelkedettséggel, világos és közvetlen. Szóval azzal a benyomással teszi le az ember e kötetet : Most már értem, miért tartották Révész Imrét oly nagy egyházi szónoknak ! Az előszó a többi beszédeinek rs adhatott valami megragadó varázst; de ezek így olvasva is, bolt betűk közvetítésével is, önmagukban is hatnak, eme nek s építenek ! A legmelegebben ajánljuk e kötetet olvasóink becses figyelmébe amaz előfizetési felhívással együtt, melyet a mű végén még két füzetre hirdet a buzgó kiadó. Kenessey Béla. BELFÖLD. A tiszáninneni egyházkerület közgyűlése. (Folytatás és vége.) Másnap 23-án vette kezdetét a tulajdonképeni közgyü és, melyet d. e. 9 órakor nyitott meg az egyházi s világi képviselők nagy érdeklődése mellett főt. Kun Bertalan püspök. Br. Vay Miklós főgondnok ő nagyméltósága távolléte miatt a társelnöki széket a jelenlevők üdvözlése között Lükő Géza kor szerint legidősebb tanácsbíró foglalta el. Püspök úr kegyeletesen emlékezett meg Ragályi György elhunytáról, mi által kerületünk egy buzgó, áldozatkész, liberális, világi munkását vesztette el; a veszteség feletti fájdalmat enyhítette az az öröm, mely a felett támadt, hogy az elhunyt helyébe annak közeli rokona, Ragályi Béla választatott meg, ki is az esküt let evén a felső-borsodi egyházmegye gondnoki székét a gyűlés lelkes éljenzése s üdvkivánatai közt elfoglalta. A napirend során tárgyaltatott azon bizottság jelentése mely, a protestánsok vallásszabadságát biztosító t79

°/i- XXVI-ik törvénycikk százados évfordulójának mikénti megünneplésének céljából küldetett ki. A bizottság előterjesztette, hogy az 1891-ik év zsinattartásnak éve levén, ez igen kedvező alkalmul kínálkozik ezen epochalis esemény megünneplésére, mely tárgyban átirat határoztatott el a testvér egyházkerületekhez. Ezután a Károli Gáspár emlék-szobor bizottság eljárásáról, intézkedéseiről szóló jegyzőkönyvek olvastattak fel. Kitűnt ezekből, hogy az emlékügy sikeresen előre haladt. A bizottság a helyszínén, Gönczön (Abaujmegye) megjelent, s miután a Károli sírja a temetőben megtalálható nem volt, bent a városban jelölt ki egy köz tért, hol az emlék felállítandó lesz. Az emlék terveinek vizsgálásánál fejlett ki némi vita, a menynyiben a benyújtott tervek annyira kisszerűek, semmi ideát ki nem fejezők voltak, hogy azok közül bármelyiknek elfogadása derogált volna a protestantismus egyetemének ; miért is kimondatott, hogy pályázat útján a hazai művészek s szobrászoktól kell nyerni gondolatteljes rajzmintát, a melyet aztán szintén pályázat utján kell kifaragtatni. Ugyancsak ez a bizottság az ünnepély rendezésére vonatkozólag is közölt tervezetet: nevezetesen az ünnepély Gönczön a sárospataki főiskolai énekkar közreműködése mellett 1890-dik év kora-őszi napján tartatik. Megnyitására br. Prónay Dezső ág. ev. egyházi egyetemes felügyelő kéretik fel, alkalmi beszédet egy tiszántúli ref. lelkész tart a templomban, a templomon kívül egyházi szónokok kéretnek fel alkalmi beszédek tartásra. Pályázat hirdettetik a Károli Gáspár életének népszerű alakban s oly terjedelemben való megírására, hogy az az emlék leleplezése alkalmával felolvastassék s a Károli alap javára elárusíttassék. A lelkész-minősítési szabályjavaslat került ezután szőnyegre, melyet a convent egyöntetű eljárás végett a kerületekhez, illetve az egyházmegyékhez küldött le véleményezés végett. Nyolc egyházmegye közül öt a zsinati törvény 185. és 186. §§-ra hivatkozva, mely ezen jogot a kerületeknek tartja fel, különben is az egész országban az egyöntetű eljárás lehetetlen, az egész javaslatot félre tenni kérvén, annak tárgyalásába a közgyűlés nem bocsátkozott. Hosszabb ideig foglalkoztatta a közgyűlés figyelmét a miskolci kerületi leánynövelde ügye. A kerület ezen féltett kincsével szemben kész minden áldozatra, s hogy az a jelentkezőket befogadhassa, új épületek emelése vált szükségessé. Az igazgatóság jelentése szerint sürgöny-sürgöny után érkezett a szülőktől, kiket a hely szűke miatt el kellett utasítani. A kerületi közgyűlés a költségek fedezésére 50 kros sorsjegyeket bocsát ki ezüst s másnemű értékes nyeremény tárgyakra, s építtet új lakásokat, díszes munka- s tánctermet, melyhez több célszerű terv mutattatott be. A sárospataki főiskola szellemi s anyagi dolgaival foglalkozott még mint közérdekű s fontos tárgygyal a közgyűlés. Az igazgató-tanács jelenté, hogy Krüzsely Bálint jogtanár állásáról lemondott, miáltal egy jogaka-I démiai tanszék megürült; betöltésére vonatkozólag javasolja, hogy Finkey J. a jogtudományok tudora, ki eddig a bölcsészetet adta elő, helyeztessék át a Krüzsely helyére, a bölcsészeti tanszéket Kun P. gymn. tanár foglalja el, ki tehetsége s encyklopedikus ismeretei, ügyes előadási képessége által erre kiválóan alkalmas, a gimnáziumban pedig a német s francia nyelvet Rácz Lajos külföldi egyetemet végzett jeles ifjú tanítaná. Az igazgató-tanács ezen javaslata vita nélkül egyhangúlag keresztül ment, a mi az érdeklődő közönséget kissé meglepte, mivel a gyűlést megelőzőleg élénk discussio tárgya volt a bölcsészeti tanszék betöltése. Többen akadtak olyanok, kik az igazgató-tanács ezen javaslatát nem tartották szerencsésnek, s arra egyenesen Rácz Lajost óhajtották, a ki épen ezen szakmára készült s e téren való képzettségének számos dolgozatával tanújelét is adta. Élénk vitát provokált a főiskola gazdasági ügye; ugyanis Fráter Sándor, a györgytarlói birtok bérlője, régebb idő óta rendszeresen gyakorolt pontatlansága által egészen rászolgált arra, hogy a kerületi közgyűlés határozottabban lépjen fel vele szemben, s kimondotta, hogy ha e bérletből folyó összes követeléseknek, mulasztásoknak eleget nem teend, ügyeit nem rendezi, okt. i-től a bérlet felmondatik neki. Két felebbezett fegyelmi ügy is foglalkoztatta az egyházkerületi biróságot, u. m. a makiári tanítóé, ki ellen a hívek az ő férközhetlen természetéből eredő súrlódások s túl szigorúskodás miatt emeltek panaszt, melyért az egyházmegyén feddésre Ítéltetett. A panaszosok a büntetéssel nem elégedtek meg, s felebbeztek, a kerületen azonban az egyház megyei biróság Ítélete indokaival együtt helyben hagyatott. A másik a petrahói papválasztás ügye volt, melynél az egyházmegyei biróság a választást megsemmisítette s az egymással szemben álló két jelöltet a megválaszthatási jogtól megfosztotta. Mind a két fél fellebbezett; a kerület a választást megerősítette s így Lábas István rozvagyi káplán petrahói lelkésznek kijelentetett. Több aprólékos, nyilvánosságra nem tartozó házi ügyek intéztettek el, miután a gyűlés tagjai az elnökség éltetése között a legjobb emlékekkel távoztak el Sátoralja-