Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-09-22 / 38. szám

de így a Brunó-ünnep feletti haraggal és szítkozódással a legroszabb bizonyítványt állította ki magának, mert bevallotta azt, hogy nem felejtett s nem tanult, s hogy még ma is tűzzel-vassal küzdene a szellem fegyverei helyett, ha hatalmában állana. Lázas izgatottság s a türelmetlen fanatismus szelleme vett erőt a ii-iii pünkösdi Brunó-nap óta a pápista sajton, mely ujbol betöltötte a világot «a szent atya tűrhetetlen helyzete» elleni protestátiókkal, sőt a mit részünkről soha sem reméltünk volna, még a pápaságnak római elutazásával, jobban mondva: palmai fogságával is fenyegette az olaszokat. E jajkiálltásokat soha sem vettük komolyan; a pápaság léte vagy nem léte az örök város nimbusához van kötve s egy ujabb babyloniai fogság újból vészteljes következményeket vonhatna maga után. Ep azért e vatikáni panaszokat és fenyegetéseket mi is Beyschlaggal ,,SchauspieP'-nek tartjuk, mely arra céloz, hogy Német- és Ausztria-Magyarországon hangulatot csináljon az Olaszországgal való hármas szövetség ellen. Megcáfolhatnák e dolgot ama pápista honfitársaim, kik ujabban az ismeretes Janssen klassikus történtének hazai zengzetes nyelvünkre való átültetésére vállalkoztak ! Hiszen ő nagy történeti tekintély, nagyobb Alzog, Döllinger és Hergenröthernél is, kétségtelen „adatai" bennünket is meggyőznének ! 2. A békepápa. A külföldi politikai és egyházi sajtóból értesülünk, hogy XIII. Leo a bajor kormánynak a püspöki követelések egész légiójára adott feleletével nem volt megelégedve. Kitűnik ez a püspökökhöz intézett amaz iratából, mely éles ellentmondásban van a bajor egyházi állapotok feletti 2 évvel azelőtt kifejezett megelégedésével. Bajorhonban tudvalevőleg a modern állami szervezettel küzd amaz ismeretes konkordátum, mely a kánonjog csalhatatlan törvényei után indulva lehetetlenné teszi a vallásszabadságot, felekezeti egyenjogúságot s a modern államiság eszméjének keresztülvitelét. O szentsége szeretné tehát — mint ez a püspökökhöz intézett iratából kitűnik — a királyi felségjog a placetum megszüntetését, s a pápai rendeleteknek a placetumtól független feltétlen érvényét, íme ezek a csalhatatlan vatikánismusnak egyház politikai és államjogi gyümölcsei 1 Ilyen gyümölcsöket terem a curialismus Xlll. Leo «békepápasága» idejében — kíváncsiak vagyunk — jegyzi meg Beyschlag — egy a háború politikáját követő pápára! — Egy másik a pápa által előidézett politikai mozgalom az egyházi állam visszaállítását célzó agitáció, a melynek szintere a püspökök altal dús számmal látogatott egyetemes osztrák kath. gyűlés volt, hol kimondatott: «hogy a pápa teljes souverenitása nélkülözhetlenül szükséges főpásztori hivatalának méltó betöltéséhez, s ennek territoriális alapja mindenekfölött szükséges.)) A pápaság világi hatalmának visszaálítása, az az a kurialismus rendszerében foglalt nagyhorderejű politikai követelményeknek teljes megvalósítása természetesen a «rabló Olaszország)) közös hazai érdekeit érintené, a miről azonban, hála a modern szellemnek s a népek nagykorúságának ! az egységes Itáliának hazafias kormánya hallani sem akar. Áz újabb katholicismus történetéből tudjuk, hogy jogtalanabbul, erkölcstelenebbül és kegyetlenebbül soha sem kormányoztak ker. államot, mint épen a pápai egyházi államot, mely valóságos szégyenfoltja volt Európának, úgy hogy igaza van Beyschlagnak, midőn azt mondja, hogy az olasz forradalom az olasz nép önálló létezési jogának s a józan erkölcsiségnek diadalát jelenti, s hozzá teszi, ha mindezt a „Germániau

nem hiszi, úgy üsse föl az egyházi állam történetét, mely — • régebben és újabban — bő adatokkal szolgál állításának beigazolására ! Elismerjük, hogy a protestánsok, ó-katholikusok és waldensek üldözésére és az «örök» városnak az «uj» eretnekségektől való megtisztítására igen alkalmasnak bizonyulna ! Ura lenne újból «a népek lelkiismeretének és zsebének !» IRODALOM. ** A „Közpapok lapja" című új egyházi lapból, mely «a magyarországi ref. közpapság közlönyé»-nek mondatik és a melynek Péntek Ferencz ér-szentkirályi ref. lelkész a szerkesztője s Sepper Kajetán nagy-károlyi könyvnyomdász a kiadója, már a két első szám küldetett be hozzánk". Arról, hogy mennyire praktikus gondolat Ér-Szentkirályon lapot szerkeszteni a mai világban, nem is akarunk szólani ez alkalommal, csak a legnagyobb tárgyilagossággal a két szám tartalmát kívánjuk megismertetni, bár első pillanatra még ez is feleslegesnek látszik, a mennyiben a lap úgyis minden lelkésznek megküldetett és már eddig három ezer példányban forog közkézen; tehát jelenleg ez a legelterjedtebb egyházi közlöny. A cím abszurditására sem teszünk megjegyzést, mert hiszen protestáns álláspontunkon közpapságról szó sem lehet. Áz i-ső számban adott programm merő általánosságokban mozog. A cél a magyarországi ref. közpapság (?) anyagi jólétének előmozdítása, szellemi életének új életre ébresztése, az egyház beteg testének gyógyítása, mindenekfelett pedig a törvény tiszteiere és kárhoztatása mind annak, mi azzal ellentétben áll stb. Az út: a szent igazság útja. Jogosult cél és út, hisz eddig még senki ezzel s így nem foglalkozott! A programm után a szerkesztő a közpapok szövetségéről ír s mintegy második célul tűzi ki ebben, hogy lapja arra van hivatva, hogy a közpapok (?) között szövetséget hozzon létre. Felhív azért mindenkit, még a világiakat is, hogy lépjenek a szövetségbe, vegyenek részt tanácskozásaiban, hogy a rosszul értesített zsinattól egy jobban értesítendő zsinathoz appellálhassanak. A ((Kellemetes percek)) című cikkben Szász Gerővel kedélyeskedik a szerkesztő nem épen a leggyengédebb hangon. Azután Szabó Pál diósadi papnak a szilágy-szolnoki egyházmegyéhez beadott amaz indítványát ismerteti, mely szerint alakítsanak a papok egy temetkezési egyletet. A gyakorlati részben egy egyházi beszéd fordítása van P. F.-től; még előbb néhány «Különféle» és «Pályázatok». A 2-ik számban a püspöki egyetemes egyházosztályozási és lelkészminősítési szabályzattal foglalkozik egy névtelen cikkíró sok pessimizmussal és még több keserűséggel. Egy nem pap Nagy-Károlyból irt nyilt levélben hajlandó volna a papok helyzetének javítására az állam támogatását is elfogadni. Tetszik neki a pátens. Valóban népszerű, szép gondolat!! A «jobban értesítendő zsinatnak úgy látszik mindjárt a legelső §-ban ki kell majd mondania, hogy «az egyház pedig mindenestől fogva az állam testéhez tartozoik». És ezzel minden jól lészen ! Az «Irodalom» rovat Kecskeméthy Ferenc egyházi beszédeiről szól, rövid bevezetés után lenyomatva e mű előszavát, és Csiky Lajos előfizetési felhívását hozza. Különfélék. Pályázatok. A Gyakorlati részben egy Lindeman után fordított esketési beszéd és szabályrendelet a sz. szolnoki egyházmegye papi hivatalánál követendő eljárásokról és ezekkel kapcsolatos díjazásokról. A szerkesztői üzenetekből tudjuk meg, hogy a szerkesztő azért nem közölte munkatársai névsorát, mert azon vélemény-