Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-08-18 / 33. szám

Ily módon a n, illetőleg 12 éves tanuló a hangjegy szerinti éneklésben annyira jut, hogy a szükséghez képest felvehető az iskolai énekkarba, melyet az énektanításban 3—ik fok gyanánt lehet tekinteni. Azok pedig, kik a karéneklésre be nem válnak, tovább fol)7

tatják saját osztályukban az énektanulást. Másfelől a karba felvett tanulók hangjának, hallásának, hangképzetének, a hangtételek megértésének fejlesztése tovább tart s a kar tagjai egyúttal 3, 4 s többszólamú darabok betanulásában gyakoroltatnak. Ugyan azért igen tévedne, a ki azt gondolja, hogy a dalkarok feladata csakis többszólamú karénekek tanálmányozásában áll, mert utóbbinak okvetlenül technikai gyakorlatokkal kell összeköttetésben lennie. Mindenek előtt az itt a fő, hogy a hang és a találás! képesség rendszeres egymásutánban fejlesztessék. A technikai gyakorlatok e két fő ágával aztán a ritmus és a nyelvre vonatkozó más gyakorlatok lépnek összeköttetésbe. Ezért az iskolai énekkarok feladata egyfelől a hangképzés, valamint a hangeltalálási képesség, másfelől pedig a többszólamú kardalok és szóló-énekek előadási studiumából áll. Az előadottakból kitűnik, hogy az énektanítás különböző fokain különböző tankönyvekre van szüksége úgy a tanulóknak, mint a tanítóknak. Még pedig — nézetem szerint szükséges : 1. A hallás utáni éneklés fokán egy olyan előkészítő kurzus, mely — inkább a tanító tájékozása végett •— magában foglalná az ide vonatkozó methodikai utasításokat valamint az e fokon alkalmazandó és a betanítandó gyermek-dalokat is. 2. Szükséges a hangjegyekből való éneklés fokán egy elméleti és gyakorlati énektan, mely teljes tartalmát nyújtaná mind amaz elméleti szabályoknak, melyeket iskolánk tanulóinak e fokon elsajátítniok kell; úgyszintén elegendő technikai gyakorlatokat is foglalna magában. 3. Ezzel összeköttetésben két dalos könyvre lenne szükség: egyiknek tartalmát szintén gyermek-dalok képeznék és a 3—4 elemi osztályok és az I. gimn. osztály számára lenne szerkesztendő; a másikat pedig a gimnázium többi osztályainak növendékei -használnak, de már ennek szövegét hazai lírikusaink örökbecsű költeményei alkotnák. Ily célra és ilyen szempontból szerkesztettük mi a mélt. áil. igazgató tanács által is approbált «Magyar Kalliopé» című gyűjteményünket, mely köztudomás szerint már több intézetünkben van elfogadva.*) 4. Szükséges lenne a harmadik fokú énektanítás vagyis az iskolai énekkarok számára egy olyan tankönyv, melyben az énekelmélet törvényein kívül az itt sem mellőzhető gyakorlatok lennének feldolgozva. — Aztán ezzel kapcsolatban : 5. Szükséges egy 3—4 és többszólamú dalgyűjtemény, melyben az iskolai énekkarok számára kiválogatandó vegyes karu darabok gyűjtendők össze. Továbbá 6. Kizárólag a tanítók számára szükség lenne egy olyan elméleti munkára, mely az énektanítás teljes módszertanát adná elé tudományos és művészi elvek alapján. Végül 7. Az énektanításhoz — szemléltető taneszköz gyanánt — több hangjegy fali tábla lenne szerkesztendő. Már fennebb kimutattam, hogy az 188T

/s

—iki értesítők szerint eddig használt tankönyvek nem alkalmasok; most pedig a szükséges elméleti és gyakorló könyvek felsorolása után meggyőződhetett a t. tanári értekezlet, •) „Magyar Kalliopé" 202 egy, két s három szólamu egyházi és világi énekek szemelvényes gyűjteménye. Középiskolai s magán használatra szerkesztették Deák Gero és Makai Jenő. Kapható szerzőknél Szászvároson. Ara bérmentes postai elküldéssel 1 frt 10 kr. hogy a gimnáziumi énektanítás céljára ref. iskoláinkban használható tankönyvek közül alig egy-kettő áll rendelkezésünkre. Éppen azért azokra nézve, kik tanintézeteink sorsát intézik, nem képzelhetek sürgősebb feladatot, mint azt, hogy figyelmöket emez érzékeny hiány elenyésztetésére fordítsák. VI. Már is hosszúra nyúlt felolvasásomat bevégezni óhajtva, csak fölemlítem, hogy részemről helytelen eljárásnak tartom — a hol szokásban van — azt, hogyha a tanulók évharmadok végén nem kapnak tanjegyet az énekből s még inkább azt, hogy ha év végén nem adnak az énekből nyilvános vizsgát. Miután tantervünkben az ének kötelezett tárgyként szerepel, úgy hiszem, kötelessége minden tanári testületnek azt is oly figyelembe részesítni, mint bármely más kötelezett tantárgyat. Felolvasásomat a következő hat tételbe kívánom összefoglalni : 1. Minthogy az ének nem technikai, hanem az összes lelki erőket foglalkoztató tantárgy : számára az óratervben oly idő juttatandó, melyben a tanulók szellemi munka végzésére képesek. 2. Minden tanulónak részesülni kell énektanításban vagy saját osztályában, vág}'- mint az iskolai énekkar tagja s ez alól csak hangváltozás, vagy betegség miatt lehet ideiglenes fölmentésnek helye. 3. Az énektanítói állás iskoláinknál rendszeresítendő s arra gimnáziumi tanításra képesített egyén alkalmazandó, a ki legalább a 3 —ik elemi osztályon kezdve az összes gimnáziumi osztályokban végezze e tantárgy tanítását és pedig minden egyes osztályt külön oktatva az előírandó tananyagra. 4. Szükséges minden iskolában az énektanításra külön rendezni be egy alkalmas termet, s azt a kellő taneszközökkel ellátni. 5. Kívánatos lenne a mélt. áll. ig. tanácsot felkérni, hogy akár pályázat, akár megbízás utján gondoskodjék az énektanítás különböző fokain részint a tanulók részint a tanítók által használandó elméleti tankönyvek és énekgyüjtemények megírásáról. Végül 6. Mondja ki a tanári értekezlet, hogy a tanulók évharmadok végén az időközi értesítőben az énekből is minősítendők s az iskolai év végével e tantárgyból is rendes vizsga tartandó. Ezek volnának meggyőződésem szerint ama főbb intézkedések, melyek által én az énektanítás elhanyagolt ügyét iskoláinkban előmozdítani gondolom, s melyeknek megtételét nemcsak iskoláink, hanem az ifjúság érdeke is sürgősen követeli. Mert sem a tudomány, sem a művészet nem biztosítja csak egy magára a tanulókat ama műveltség felől, mely a szellem összhangzását egy közös alapok korában egyesíti, hanem a kettő együttesen egymáshoz való viszonya és egymásra való kölcsönös hatása által. Ezt az igazságot, mélyen érezhették középiskolai tantervünk megalkotói akkor, midőn az éneknek a kötelezett tantárgyak közé felvétele által nemcsak felekezetünk istentiszteleti követelményeinél, óhajtottak eleget tenni, hanem főleg korunk egyoldalú intellektuális növelésével szemben a kedélyi növelés nagyobb mérvű fölkarolásában vélték az orvosszert föltalálni. Már láttuk, hogy ezt a törekvést nemcsak általános közmívelődési, hanem pedagógiai szempontból is méltányolnunk kell. Ápoljuk azért intézeteinkben az éneket tudatos elhatározással, komoly akarattal és odaadó buzgósággal, hogy a benne és általa bírható kincs ezután ne csak egyesek kizárólagos tulajdona legyen, hanem a lehetőség szerint közös birtokává váljék iskoláink minden növendékének, s majd egykoron egyházunk