Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-28 / 30. szám

melyről azt is állíthatjuk és pedig joggal, hogy az törvényes. Azon. indok tehát, melyet a kérdéses határozat a közigazgatási delegatio kiküldése mellett felhoz, hogy t. i. az a cél elérésére legalkalmasabb, azért nem állhat, meg, mivel törvényesnek is mondani nem lehet. De az a kérdéses delegatio nem is olyan szükséges, és nem is olyan alkalmas eszköz a kérdéses célra, mint a minőnek az illetők látták. Azért tartották ugyanis az illetők, ennek alkalmazását szükségesnek, mivel a mezőföldi egyházmegye ama viszályos ügy által „sok oldalról" van érdekelve; ezt az érdekeltséget pedig nem érthetjük másként, mint úgy, hogy annak előbbi intézésében a mezőföldi egyházmegye sok oldalról részt vett. Már most ez, vagy igaz vagy nem. Ha nem igaz: akkor "ezt nem is szabad állítani annak, a ki igazat akar mondani ; és ha nem igaz : akkor az érdekeltség esete nem forogván fenn : delegetio nem szükséges. Ha pedig igaz vagyis, ha a mezőföldi egyházmegye, mint hatóság ezen viszályosnak jelzett ügyben intézkedett és ha ezáltal érdekelve van is: akkor is, egy vele hasonló fokon álló hatóságnak, az előbbi által — habár tegyük föl helytelenül — de elintézett ügyeknek, másként intézkedésére kiküldése céltalan; mert ezt tennie, vagyis a vele egyenlő fokon álló hatóságnak, saját körében hozott végzéseit megváltoztatni, vagy épen megsemmisíteni nem lehet joga; ha pedig a már az általa meghozott határozatokat, nolle-velle, azon módon kell hagyni, a mint találja : sem az egyik, sem a másik esetben küldetésének célja nincs. Ha pedig ennek dacára, egyik egyházmegye, mint delegált hatóság megtenné azt, hogy egy másik egyházmegyének a delegatio tárgyát képező ügyben, saját körében hozott határozatát megsemmisítené: ez oly közigazgatási képtelenség lenne, a mely még ((dunántúli speciálitás»-nak is sok volna. Pedig, és épen a fenforgó esetben, ez is megtörtént ; egy kis fineszszel az igaz, de megtörtént. Hogy ezt megláthassuk, tekintsük meg a tatai egyházmegyének, idevonatkozó jegyzőkönyvét. (Vége köv.) Rácz Géza, ev. ref. lelkész. KÜLFÖLD. Vázlatok Németalföld theologiai viszonyairól. Azok az eszmék, melyek a protestantismus keblében a gondolkozás szabadsága alapján tért követeltek az idők folyamán magoknak, aránylag sehol sem keltettek oly negv hatást és ezzel együtt ellenhatást, mint a kis Németalföldön, melynek kiválóan vallásos hajlamú népe mindig különös fogékonyságot tanúsított a theologia iránt. Közvetlen oka ennek az volt, hogy hittudósaik nemcsak élénk figyelemmel kisérték a theologia fejlődésének azon mozzanatait, melyek a külállamokban történtek, hanem magok is tevékenyen közreműködtek abban, hogy a vallástudomány együtt fejlődjék a századokkal s tárgyai megfeleljenek a haladó kor szellemének. Természetes, hogy aztán rendszerint számosan voltak azok is, akik nem akarták belátni, hogy a theologiai gondolkozásnak összhangzásban kell lennie a tudomány vívmányaival, mert ha a vallás elmarad ezektől, az ember egyéniségének csak függelékévé válik, a helyett, hogy mindent átható központja legyen. így történt az ujabb időkben is. A Németországból kiindult theologiai szabadelvűség ide is utat talált s érvényesítette jogait. Hosszúra terjedne ama hittant viták elbeszélése, melyek ez irányban folytak s folynak ma is, de ébren tartják a holland vallásos érzületet, meleg érdeklődést keltve benne az egyház iránt. Csak a jelenlegi viszonyok leírására szorítkozom, melyek, ha akad is közöttük egy szégyenletes, a protestantismus lényegét megtagadó s a reformátorok dicső küzdelmeinek magasztos célját félreismerő jelenség, általában véve kedvező benyomást tesznek. Ismertetni fogom az egyes holland theologiai pártoknak egyrészről egyes jellemző vonásait, vagyis azon irányelveket, melyek a különbséget okozták köztök, másrészről pedig ama tudományos eszközöket, melyekkel elveiket terjeszteni és részletesen kifejteni, valamint a theologiai tudományosságot emelni igyekeznek. Fo glalkoznom kell először is azzal az iránynyal, mely valóságos szégyenfoltot képez a holland protestantismus restén s amely tényleg kiáltó bizonyítéka annak, hogy a protestáns orthodoxia vakbuzgó bajnokai méltó szövetségeiket elvégre is az ultramontánokban találják fel. E párt vezére az elvtársai által nagynak nevezett Kuyper, aki azonban, ha e jelzőt valódi nemes értelmében vesszük s nem csupán bizonyos mennyiségű észtehetséghez és nagy agitátori képességhez kötjük, csak is a megtestesült elfogultság által mondható nagynak. Nagy ő igenis a fanatismusban, de máskülönben teljességgel nem. Ha Groen van Prinsterer, a szigorú orthodox, de nagy államférfi, ki pártja előkelő tagjává avatta fel Kuyper Ábrahámot, a jeles szónoki képességgel megáldott s eléggé tehetséges református lelkészt, ma láthatná működése eredményét, megborzadna a confessionálismustól s megtagadná saját muljlát, melynek célja pedig szüntelen a liberalismus gyengítése volt. Kuyper vallási téren a hitvallások betűinek szoros megőrzését, az egyházban a zsinati rendszer megdöntését, politikailag pedig az egyháznak az államtól való teljes függetlenítését tette eszményévé. Mint elvek, ha benső meggyőződésen alapulnak, ezek is bírnak létjogosultsággal, de ha aztán e célok érdekében harcosaik válogatás nélkül minden eszközt mozgásba hoznak : a legnagyobb mértékben elítélendők. Midőn az egyetemek theologiai facultásai kivétettek az egyház befolyásai alól, Kuyper egy «szabad» (confessionalis kálvinista) egyetemet alapított párthívei adakozásából. Midőn pedig maga a ref. egyház zsinatilag visszautasítá K. politikáját annak kimondásával, hogy az ő egyeteme által kiállított lelkészi okleveleket nem fogadja el : Kuyper kész volt kilépni az egyház kebeléből s egy új felekezetet a «doleerende kerk»-et szervezni. Majd pert indított az odahagyott egyház ama javaiért, melyek véleménye szerint pártját, illetve az ő pápasága alatt álló felekezetet illetik. De a holland birák igazságosan ítéltek, Kuyper szerencsésen elveszíté peréi. Már a per megindításával nyílt ellenségnek mutatta magát, de ez még nem volt elég. A ((confessio dordracena» «nagy» bajnoka szövetkezett az ultramontanismussal s miután a képviselőházban a liberális párt, azaz a protestánsok többi árnyalataiból kikerült képviselők pártja jelenleg egy pár szavazattal kisebbségben van az egyesült két párt ellenében : Kuyper minden alkalommal segít leszavazni előbbi egyházának híveit. Nemcsak, hanem pártjának neve nem is positiv programm kifejezője, hanem egyenesen liberálisok ellen szól, levén ők antirevolutionalisták. A legközelebb Utrechben tartott kortesértekezletökön azt fejtegették, hogy pártjok neve a francia forradalom alapelvei ellen irányul. De hát mi volt annak egyébb alapelve, mint az