Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-21 / 29. szám

KÜLFÖLD. Külföldi egyházi és irodalmi szemle. i. A Stöcker—Witte-féle eset. Az utolsó hetekben sokat foglalkozott a német prot. egyházi sajtó az Ev. Oberkirchenrathnak, mint legfőbb egyházi hatóságnak Stöcker udvari lelkész politikai működését illető fegyelmi ügyével, mely mindenfelé nagy föltűnést keltett az egyházi és politikai, kath. és prot. sajtóban egyaránt. A kínos eset Beyschlag aDeutsch-Ev. Blátter» című lapjának «Kirchl. Chronilo) havi rovata szerint a következő: Stöcker udvari lelkész és Witte berlini pap, mint egykori szövetséges társa között botrányos viszály, sőt ebből nyilvános polémia támadt, a melyben kölcsönös igaztalansággal vádolták egymást nyilvános működésűkben. A kínos ügy a brandenburgi konzistorium elé került, mely azonban azt visszautasította, s így mindkét fél részéről az Ev. Oberkirchenrath fóruma elé appelláltatott. Innen Witte azt az elutasító végzést nyerte, hogy az ilyen — papok által előidézett — nyilvános viszályok a gyülekezetekre megbotránkoztatok, míg a fegyelmi eljárásnak Stöckert illető végzése így hangzik : hogy vagy főpapi hivatalát letenni vagy politikai agitatióval felhagyni köteleztessék, mely két végzés a különböző irányú egyházi és politikai lapok részéről a legkülönfélébb módon Stöcker javára vagy ellenére kommentáltatott, ami aztán Witte lelkészt az egész ügynek nyilvános közrebocsátására indította. Némely lapok a legfelsőbb egyházi hatóság végzésében Stöcker főpapnak a politikai pártélet teréről való leszorítását, mások csak az arról való ideiglenes lemondását s a kedvezőtlen viszonyokhoz való alkalmazkodását látták, sőt voltak lapok, természetesen Stöckerhez közel állók, a melyek az egész ügynek eszközlő okát egyenesen Bismarckra hárították. Tény az, hogy az Oberkirchenrath egy ev. főpapnak jellemével a politikai pártagitátor szerepét összeférhetetlennek mondotta ki, a mire Beyschlag megjegyzi: bárcsak 10 évvel azelőtt történt volna! ez megkímélte volna a kétségtelenül tehetséges és munkás főpapot sok hiába való küzdelemtől és kellemetlenségtől, a tartományegyházat pedig sok megbotránkoztatástól! Beyschlag illetőleg lapja, mely kezdettől fogva elitélte Stöcker nyilvános politikai szereplését, a mi olykor-olykor igen heves polémiákra is szolgáltatott okot, az Oberkirchenrath intézkedését örvendetesen üdvözli s kedvező tapasztalatnak mondja, hogy ily hamisan kezdeményezett beteges pártvállalatok saját benső hibáikon hajótörést szenvednek, ha mindjárt ideig-óráig nagy befolyású körök kegye környezi és fogadja is azokat, s magáévá teszi az Ev. Kirchl. Anzeiger ama szavait, a melyek szerint Stöcker visszalépése a politikai élet teréről a vallás és politika azonosításának veszélyét hárítja el az egyháztól. Végül pedig ama reményének ád kifejezést, vajha tehetségeit és dicséretes munkaerejét a vallási és egyházi ügyek, névszerint a belmisszió, a vallásoserkölcsi szeretetműködés terén érvényesítené s a politikai szereplésével szervesen összefüggő egyházi és sociálpolitikai agitatióval is mielőbb felhagyna! Nem épen örvendetes módon tárgyalja a Stöcker-féle esetet a berlini Prot. K. Z. 19. számának «Die Erledigung des Falles Stöcker» című közleményt. Nevezetesen kiemeli ama körülményt, hogy az Oberkirchenrath meghozott végzése után a császári pár máris meghallgatta Stöckernek a dómban tartott nagypénteki szónoklatát, mely ostentativ kitüntetés oly magas helyről korántsem bizonyít annak .kegyvesztettsége mellett. S különös, így értelmezi a kínos esetet a mi «Magyar Államunk)) is, nyilván azért mivel bizonyos pontokban találkozik a Stöcker-féle agitátióval. Nevezett közlemény megengedi, hogy Stöcker politikai álláspontja még sok viszályt szerez a porosz tartományegyháznak! Mi is a Prot. K. Z. közleményével tartunk a Stöcker—Witte-féle eset megítélésében ! 2. A berlini nunciatura. Ugyancsak erős izgalomba hozta a porosz prot. köröket a berlini római püspökség felállításának hire, a melynek ügyében állítólag tárgyalásokba is bocsátkozott volna a porosz kormány a Vatikánnal. A porosz kormány a püspökséggel, a boroszlói és főleg a poseni diöcesisnek kisebbítését, jobban mondva felosztását célozta, másrészt pedig ezáltal lehetővé akarta volna tenni a külhoni nuncius ^ mellőzésével a kúriával való közvetlen érintkezését. Érdekesen világította meg egykoron egyháztörténeti adatokkal a berlini nunciatura kérdését Jakobi tanár, a római kúria egyházpolitikájának egyik legalaposabb ismerője «Der pápstliche Nuntius in Berlin» 1868-ik című művében. S ugyancsak érdekes cikket szentel a vatikáni álhirnek a «Kirchl. Korrespodenz» III. 10. száma «Was ist ein Nuntius» című fejtegetéseiben. Beyschlag tanár, illetőleg lapjában következő reflexiókkal kíséri a berlini püspökség ügyét: szerinte egy római püspöki szék Berlinben ép úgy, mint a nuncius az ultramontán törekvések támpontja volna udvarnál és kormánynál egyaránt, s hogy mit jelentett a külön kath. osztály a porosz kultuszminisztériumban, bizonyította maga a vasakaratú birodalmi kancellár, a midőn a darázsfészeknek brevi manu véget vetett. E berlini püspökség nagyszabású missziói püspökség, nagyszerűen szervezett propagandislikus törekvéseknek tám- és központja volna, a melynek működése annál vészteljesebbnek bizonyulna, mivel a német birodalom fővárosának prot. szervezése meglehetősen hiányos s a főváros lakosságának legnagyobb része egyházilag kellőleg gondozva nincsen. Az ev. egyházat a porosz kormány nélkülözni hagyja, a római egyháznak pedig segítségére akarna lenni egy hatalmas evangyéliomellenes szervezkedés művében, ez oly politika volna a melyért semmiféle porosz kormány a felelősséget el nem vállalhatná. A római püspökség Berlinben, egyenesen a főváros s általában Poroszország túlnyomóan prot. jellegének kézzelfogható megtagadását jelentené. Eddigelé hallatlan volt egy római püspöki széknek gondolata egy protestáns fővárosban. Ézzel Berlin megszűnnék a német protestantismus központja lenni, s ha a kormány mégis a romanismus előőrsévé tette volna, úgy Puttkamer ama nyilatkozata : «Berlin nem a Lutherjátékok helye» különféle magyarázatokra adott volna okot a prot. köröknél. Berlin római püspöki székhely ! ennek gondolata is rémületbe ejté a német protestantismust! Berlin prot. viszonyait érdekesen ismertette e lapok «Berlin és a protestantismus)) című egyik régebbi tárcacikke. Ez alkalommal is fölhívjuk reá az érdeklődők figyelmét. A centrumlapok hallgatag magatartásából s főleg a kölni újság egyik megjegyzéséből, melyszerint a kormány nem hajlandó a berlini püspökség ügyében a kúriával tárgyalásokba bocsátkozni, véli Beyschlag következtethetni, hogy itt egy közvetlen pápai kívánsággal vagy füstbe ment tervvel van dolgunk. Erre látszanak vallani a legközelebbi vatikáni jajkiáltások is a bibornokokhoz intézett allocutióban. Hát csak jajgasson a vatikán ! 3. A „Verein für Reformationsgeschichte" görlitzi közgyűlése. A történetírásnak Janssen-féle irányzatos ferdítéseivel szemben 1883-ban keletkezett ref.