Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-07 / 27. szám

egy szép tósztban mondva volt, ilyforma szózat hangozhatott ott el egy öreg, boldog édes anya ajkairól, az ő érkező nagy fia felé: «Ez az én szerelmes fiam, te benned vagyon az én kedvem.» P. A marosi egyházmegyéből.*) Egyházmegyénk junius hó 19-én tartotta meg évi j rendes közgyűlését Maros-Vásárhelytt. A szokott érdeklődés ez alkalommal sem maradt el; mert közgyűlésünk | 143 tagja közül mintegy 120 jelent meg. A közgyűlést ! nt. Rákosi Lajos esperes nyitotta meg reggel 9 órakor rövid fohászszal és megnyitó beszéddel, a vármegyeház nagy dísztermében, honnan az ő, és páratlan buzgóságú főgondnokunk, kebelei Nagy Sámuel úr vezetés alatt a várbeli templomba vonultunk, hogy ott gyászünnepet üljünk néhai legidősb állam gondnokunk, báró Kemény Gábor, emlékére. A gyászünnepély emelésére közreműködtek a marosvásárhelyi dalkör, néhány műkedvelő hölgy és a tűzoltó zenekar, Geiger Albert zongoraművész és zeneszerző vezetése alatt, kinek különösen „ Jaj, hogy minden csak álom," című szerzeménye, előadva a dalkör és műkedvelő úrhölgyek által, zenekari kísérettel, igen nagy hatást keltett. A szószékben Vass Tamás m.-vásárhelyi első pap és egyházmegyei rendes jegyző buzgó, szívből fakadó, szívhez szóló, emelkedett szellemű imát mondott, Szentkirályi Sándor mezőmadarasi lelkész pedig Ezekiel II. 9. 10. versei felett, a figyelmet mindig lekötő, költői hasonlatokban gazdag beszédet, melyben élénk vonásokkal ecsetelte a haza, az anyaszentegyház, és a fejedelmi család nagy veszteségét. A gyászünnepélyen megjelentek az összes M.-Vásárhelytt székelő hivatalok, a királyi itélő táblával élükön. A templomból ismét a vármegyeház nagy termébe gyülekeztünk össze, hol először is esperesünk évi jelentését hallgattuk meg. Ebből örömmel értesültünk, hogy egyházmegyénkben mind az anyagiakban, mind a szellemiekben folytonos előhaladás észlelhető. Papok és tanítók a kötelesség tudásban és teljesítésben kitűnnek. Hol még pár évvel ezelőtt zavar és rendetlenség volt, ma már egészen rendezve vannak a viszonyok (Somosd.) Mező-Bándon díszes, nagy templom épült 40,000 frt költséggel és teljesen felszerelve immár befogadja a hívek seregét. Papi karunk erősödött két ifjú buzgó kartárssal, Bodó Ferenc b.-keresztúri és Szentgyörgyi Gerő ny.-szentannai ifjú papokban. Majd visszapillant 6 évi esperesi működésére, rajzolja a törekvéseket, melyek működésében vezették, különösen a gyermekek vasárnapi iskolázását, vallásos nevelését, s e tekintetben azoknak templomba járatását illetőleg szép eredménynyel; nem különben templomok, iskolák és parochialis épületek építésére, megújítására és szegényebbb egyház községeink segélyezési ügyére irányuló működését, melyeket következő számokkal illusztrálhatunk. Ezen hat év alatt az országos közalapból nyert egyházmegyénk 13,900 frt segélyt, az 1887. évit, mint a mely még nincs beküld ve kiosztás végett, nem számítva; az állam segélyből 3741 frtot, a központi özvegy árvái alapból 2664 frtot. Kegyadomány és ajándékozásból befolyt 25,194 forint, szorgalmi jövedelem 15,431 frt. Építkezésekre történt 71,896 frt kiadás. Mely jelentése után melegen megköszönve a 6 év előtti bizalmat, azt visszahelyezi ismét azon gyűlés kezébe, melyből vette. De alig hangzottak az éljenek, felemelkedett ősz főgondnokunk, s kiemel*) A mult számból tárgyhalmaz miatt kiszorult. Szerk. vén mind esperes, mind a lelépő jegyző, Vass Tamás uraknak tehetség, buzgóság és karakterbeli kiválóságukat, indítványozza, hogy egyhangúlag, közfelkiáltással válaszszuk meg őket újra. A mi igazi lelkesedéssel meg is történt. Ezután a mult évi közgyűlés által az egyházmegyei tanács ügy menetének megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése olvastatott fel, melynek kapcsán egyházmegyei tanácsunknak buzgóságáért és kitartó munkásságáért elismerést és köszönetet szavazott a közgyűlés. Meg is érdemelte. Egy év alatt 28 gyűlést tartott, s 500 közigazgatási és 50-nél több iskolai határozatot hozott. Muzsnai Pál közigazgatási jegyző oroszlán részt vett e munkában, mint a közigazgatási ügyek előadója, az elismerésből is övé az oroszlán rész. Az egyházmegyei tanács azon indítványát, hogy a marosvásárhelyi püspöki vizsgálat alatt álló egyházközséggel közösen egy tanácskozási termet és levéltári helyiséget építtessen egyházmegyénk, a közgyűlés örömmel elfogadta, a marosvasárhelyi egyházközségnek szívességéért, hogy társul fogadni kész, s a telket adja, köszönetét fejezte ki, s végrehajtásával az egyházmegyei tanácsot bizta meg. A selyei egyházközség nehéz felekezeti viszonyok között van. A községben erős katholikus egyház van, melynek nem csak helytt lakó papja, de a szomszéd mikházi zárda barátai is folyton csalogatják a híveket az egyedül üdvözítő egyház kebelébe. Pár év előtt néhány hívünk meg is tántorodott. De talpra esett, ifjú derék lelkész társunk diadalmasan verte vissza a támadásokat, s a teljes győzelem reményével folytatja a nemes harcot. Pedig ellenfeleink rendelkeznek a bőség szarujával; a már működésbe lépett Haynald alappal és egyéb forrásokkal dolgoznak, a mi híveink vállán pedig nagy új templom építési költségeinek meg-meg ujuló terhe nyugszik; mert a csuszamló talajon ismételve meghasadozott a templom, s több száz forintba került vaskötése is megszakadott. S az ifjú pásztor egyedül küzd, a seregek urának nevével; mert még tanító sem lévén mellette, a gyermekek nevelése is vállára nehezedik. Az egyházközség most épen egy tanítói állás szervezésén fáradozik. Közgyűlésünk melegen ajánlotta fel, azon kéréssel, hogy valamely alapból rendszeresítessék 100 forint segély ezen állomás erősítésére. A kiáltó szükség, s egyházunk legszentebb érdeke beszélnek mellette. Egyházkerületünk újabb szervezete szerint pénztárnoki állás rendszeresíttetett, s az utolsó direktori számadásokat látta el közgyűlésünk. Egyszersmind megállapította a pénztárnoki utasítást, a főkönyvi, napló- és számadási mintákkal együtt, valamint az esperesi és számvevői fizetéseket. Azután Tavaszy József, egyházmegyei tanügyi előadó olvasta fel évi jelentését. Ezen jelentésből konstatálni lehetett a lassú bár, de folytonos haladást. Ellenségünk itt is ama paizsos férfiú, a szegénység. Egyházmegyénk területén van 7831 tanköteles, abból tanult 6079 egyházmegyénk területen elemi iskoláinkban, 151 felsőbb és más iskolákban. Bizony még nagy azok száma, kik nem részesülnek a tanulás áldásaiban, s ennek egyik legfőbb oka, hogy néhány egyházunkban nincs elég iskola, mely befogadja a tanköteleseket, s egy tanítónak több helytt 120 —150 gyermeket kell tanítani. Négy olyan szegény egyházközségünk van, melyben nem tarthatunk semmi iskolát. Itt a róm. kath. és unitárius iskolákba járnak a növendékek. 4 egyházközségben nem volt iskolázás, csak a tanév egy részében; mert a tanítók más állomásokra távoztak, más 4-ben lelkész társaink önként tanították a tanítói üresületben