Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-07-07 / 27. szám

BELFÖLD. Püspöki látogatás a tolnai egyházmegyében. (Folytatás és vége.) Mórágyra 19-én d. u. 5 órakor érkezett meg a szeretett főpásztor kíséretével, melyhez Mészáros János egyházmegyei főjegyző úr is csatlakozott. Fogadtatása e mintegy 2000 lelket számláló német ajkú gyülekezet részéről, ismerve a német népnek hidegebb, lelkesülésre kevésbé hajló természetét, minden várakozáson felüli és a szó szoros értelmében impozáns, sőt mondhatom, hogy a mórágyi «menet» unicum volt a püspöki körút alatt. Elől a bandérium, közvetlen püspök úr kocsija előtt a helyi olvasókör tagjai zászlójukkal és zenekarral katonai rendben, a kocsi megett egy másik zenekar, a kocsik után és mellett pedig a tactusra lépkedő, vagy lépni még nem tudó mintegy 2000 főnyi éljenző és vivátoló nép. így érkezett meg az egész menet 2 diadal kapun át lépésben a paplak elé. Itt a gyülekezet lelkésze Vámos Dániel egyházkerületi tanácsbiró és a tolnamegyei papok nesztora fogadta püspök urat, előbb magyar és rövid német beszéddel, mire ő németül intézett köszönő szavakat a lelkészhez és néphez, megköszönve a szivélyes, meleg fogadtatást, és az abban nyilvánuló ragaszkodó szeretetet, kiemelve, hogy őt is a krisztusi szeretet vezérli körútján és ez vezérelte hozzájuk is, egyszersmind meghívta az egész népet a másnapi istenitiszteletre, mert ott akarja, mondá, megbeszélni vélük a dolgokat, metyek az ő békességükre valók. A következő hétfői nap ünnep volt a község minden lakosára nézve. Az istenitisztelet délelőtti 9 órakor vette kezdetét a zsúfolásig megtelt, kicsiny és célszerűtlenül épített templomban. A mórágyiak előtt bizonyára feledhetlen beszédjét a főpásztor azon kijelentéssel kezdé, hogy a német neki nem anyanyelve és ha mégis e helyen e nyelven szól, teszi ezt azért, mert inkább akar öt szót szólni mindenki által megértett nyelven, mint tízezer szót a gyülekezet előtt idegen nyelven. Ti, mondá, nem értenétek meg, ha én anyámnak nyelvén szólnék hozzátok, mert ti, kiknek több mint másfélszázad óta jó és tápláló anyátok e magyar haza és a magyar reformált egyház, még mindig süketek vagytok ez anyával szemben, nem értitek az ő édes és szerető hangját, az ő nyelvét, s ne csodálkozzatok, ha közös anyánk is nem ért meg mindig benneteket, némák lévén ti ő vele szemben. Ily formán buzdítva a gyülekezetet a magyarosodásra, áttért a gyülekezet kebelében, már évek óta duló pártoskodásokra, melyek e nagy és vagyonos egy nyelvű és vallású gyülekezetben minden szépnek és jónak még csirájában megölői; feddve, intve buzdította őket szeretetre és egyetértésre és arra, hogy ne nézze kiki csak mind az ő hasznát, hanem minden egyebek hasznokat is nézze. Végül megdicsérve őket szorgalmukért, takarékosságukért, kérte, hogy az anyagiak mellett az égi kincsek gyűjtéséről se feledkezzenek meg. Erre a szeretet és békesség Istenéhez való buzgó ima után megáldva elbocsátá a gyülekezetet. Istenitisztelet után, miután még a szomszédos apáthi és alsó-nánai evang. gyülekezetek küldöttjeit fogadta püspök urunk, az iskolák látogatása következett. Itt a gyermekek értelmes felelete felett megelégedésének adott kifejezést, de sajnálkozásának a magyar nyelvben való járatlanságuk felett, minek különben oka jó részben az, hogy e tanévben volt Mórágyon először magyar olvasókönyv a gyermekek kezén. A presbyterialis gyűlés délutánra maradt, ennek fő tárgya a már régen vajúdó harmadik iskolai terem és 2 tanítói lakás építésének ügve volt, mely azt hiszem, a főpásztornak bölcs és tapintatos tanácsai által immár a megvalósuláshoz jóval közelebb jutott. Az iskola építés e gyülekezetben nem a hívek szegénységén, hanem főleg a község különös situatióján és az ebből kifolyó pártoskodáson múlik. így telt el a nap, melynek délutánja pihenésre volt szánva, komolv munkával s azután is zajosan, mert a helybeli népzenekar gondoskodott jó «fülbe mászó» keringőkről a főpásztor tiszteletére. S az áldott lelkű főpap nem engedte, hogy az ő kényelméért a papház előtt összegyűlt nemzeti táncát bemutó fiatalság, örömében és mulatságában megháboríttassék. Május 21-én délelőtt Mórágyról folytatva utazását, a szászvár-mázai állomásnál szállott ki püspök úr, hol Váralja község jegyzője az összes elöljárók s nagy közönség jelenlétében üdvözölte. Innen Perczel Dezső országos képviselő úrral s annak fogatán hosszú kocsi-sor kiséretében bevonult Váraljára. Jó hatást tett a községi lakosok azon gondossága, hogy a vasúti őrháztól a templomig vezető utat épen ez alkalomra apró kővel, úgynevezett murvával mintegy ezer méternyi hosszuságban meghordották. A lelkészlaknál, hol diadalív, virággal hintett út s egyéb külső ékességek mutatták a fogadás benső szivélyességét, az egyházi elöljárók élén Dőczy József lelkész fogadá rövid beszéddel, melyben a többek között igy szólott: «Fel északra egész tizenöt mértföldig, nyugotra és délnyugotra pedig egy nagy napi járóföldig nincs körülöttünk egyetlen református egyház sem. Égyedül vagyunk! Ugy vagyunk, mint az áradatnak, a víz sodrának erősen kitett part. A rajtunk túl fekvő helységek, Nádasd, Hidasd, Nagy- és Kis-Mányok stb., valaha mind tiszta magyar s jó részben református községek valának, a parthoz tartoztak, de elmosta őket az áradat, ma már sem nyelvre, sem vallásra nézve nem tartoznak hozzánk. Mi még állunk, ez a kis part még megvan, noha minket is folytonosan csapdos az áradat. És hogy állunk, annak egyedüli oka az, mert minket az áradattal való örökös harcunkban kősziklává edzett, a haza és egyház iránti rendíthetlen szeretet stb.» A püspök úr meghatottan válaszolá: «Nem vagytok egyedül! Veletek van az Isten, csak ti bennetek legyen meg a hit Ő benne! De veletek lesznek az emberek is, kik nemes harcotokat nem csak részvéttel kisérik, hanem győzelemre jutni segítendik is stb.» Könnyeknek hullása bizonyítá a szíveknek megmozdulását, mert a zsoltáriró szavaiként kedvesség öitetett az ő ajakaira. Szinte oly nagy, ha nem nagyobb, hatást keltett templomi beszéde. Ébben elsőben örömének adott gyönyörű szavakban kifejezést a felett, hogy itt ama népirtó setét bűnnel (a magzatelhajtással) végre valahára nem kell küzdenie, azután megrótta a hibákat a kímélő szeretetnek hangján, mert Pál apostolként: ((feddőzött, dorgálózott, intette a hallgatókat, de minden szelídséggel.)) Végül egy kenetteljes imával bezárta hatalmas beszédét.— Istenitisztelet után az iskolát vizsgálta meg, hol 110 gyermeket bámulatos türelemmel hallgatott ki. Ezután presbyteri gyűlést tartott, hol mindeneket rendben talált. Másnap reggel az egyházi és községi elöljárók s néhány közlakos kiséretében folytatta útját Bonyhádra. E hat ezer lélekből álló nagy községben a mi református leányegyházunk alig számlál 200 lelket. Az a nagy tömeg tehát, mely Bonyhád határánál várta főpásztorunkat, s melynek élén és a községi elő'járóság fogadta, legnagyobb részben más felekezetbeli volt. Á