Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-23 / 25. szám

sítandó 218 négyszögöl telken monumentális templomot építsen, az építkezést 5 év alatt megkezdje s az üresen maradó tért parkiroztassa az egyházközség. Ezzel szemban a budai hívek egyik töredékének óhaját dr. Szénássy Sándor tolmácsolta, kérvén, hogy a vízivárosi fazekastér helyett a krisztinavárosi János-tért jelöljék ki templom-helyül, mert a reform, hívek számszerinti többsége az I-ső kerületben van ; ez igaz is, de azt elhallgatta, hogy a vár is az I-ső kerületben van s innen könyebb a fazekas-térre jutni, mint a János-térre. Rupp Zsigmond és Alkér tanácsnok pártolták a tanács előterjesztését, ez utóbbi azzal is argumentált, hogy a lipótvárosi reformátusoknak is javára válik a templomnak a fazekas-térre való építése. Végül Scheich Károly főképviselő szintén a tanács előterjesztése mellett szólalt fel, csak azon feltétel kihagyását kérte, hogy a beépítetlenül maradt tért az egyház parkiroztassa, mert köztér rendezése nem az egyház, hanem a város kötelessége. A közgyűlés, a parkirozási kötelességet mellőzve, nagy többséggel elfogadta a tanács javaslatát. * A tanítók országos gyűlése. Az egyetemes tanitógyülés végrehajtó-bizottsága Szent Isván napjára nagygyűlést hivott össze a fővárosba. A végrehajtóbizottság közelebbről ülést tartott ez ügyben s a titkár jelenté, hogy 240 egylethez küldtek fölszólítást, de eddig csak 14 válaszolt. Azok közül is négy az egyetemes tanitógyülést sürgeti, kettő kijelenti, hogy a szentistvánnapi gyűlésre el nem jő, s csak nyolc jelenté be részvételét. A képviselők választásának és a kitűzött kérdésekre adandó vélemények beküldésének határideje jul. hó 15-ike. A kitűzött kérdések előadóiul a bizottság a következőket kéri föl : Schmid Boldizsár, Bede Dániel, Györgyössy Rudolf, Somlyay Józs., Péterffy Sándor, Léderer Ábrahám, Luttenberger A. és Szőke I. Helyiségül a megyeháza dísztermét fogják kikérni. * Szász Károly születés napjának óo-ik évfordulója alkalmával szeretett püspökünk iránt való ragaszkodásának és szeretetének őszinte jelét adta a pesti egyházmegye papsága, f. é. junius hó 15-én, szombaton déli 12 órakot megjelenvén nála testületileg tisztelegni, az egyházmegye nagyérdemű esperese, Sípos Pál úr vezetése alatt. A nem várt és nem is sejtett ovátió bizonyára meglepte, és pedig kellemesen lepte meg az ünnepeltet. A mi különösen kedvessé tette e kis ünnepélyt mindenki előtt, az a hivatalos szín hiánya volt. Az ünnepelt láthatta az arcokon, hogy nem hivatalból tisztelgők állnak előtte s a tisztelgők érezték, hogy őket szívok sugallata hívta ide. A küldöttség, azaz nem küldöttség; mert hiszen mindnyájan itt voltak, hanem a tractus szónoka, Sípos Pál úr meleg hangon mondott lendületes beszéddel üdvözölte a főpásztort. Szerencsésnek mondotta a napot, mely ezelőtt 60 évvel Szász Károlyt nekünk ajándékozta. Aztán hangsúlyozva fejezte ki, hogy e tisztelgés nem akar az ünnepelt bokros érdemeinek elismerése lenni, mert hiszen arra kevés lenne, nem is a püspök iránt tartozó tiszteletnek hivatalos nyilvánítása; hanem az őszinte barátságnak, szeretetnek és tiszteletnek egy önkénytelen nyilatkozata. Aztán főbb vonásokban elsorolván az ünnepelt érdemeit, kiemelte, hogy minden érdemeinek és kitűnő tulajdonságainak koronája az ő szeretetteljes szive. Beszédét azon mindnyájunk szivéből jövő kívánsággal végezte, hogy tartsa meg őt az Isten még soká, és nekünk, övéinek örömére s a magyarországi protestántismusnak díszére. A szívből jövő szívhez szóló beszédet dörgő éljen követte. Szász Károly püspök úr meghatottságtól remegő hangon kezdette beszédét. Hogy az ő érdemeit menynyire túlozta most az üdvözlő szónok, s hogy e közben azt, a mi valóban igaz, az ő szeretetteljes szívét, csak úgy odavetőleg említette. Ilyenkor mindig eszébe jut az a mesebeli király, a ki érezvén halála közeledtét, egy nagy márványtáblára arany betűkkel felvésette nagy tetteit. A művész aztán felvéste, hogy a nagy király mennyi diadalt aratott, hány sereget tett tönkre, hány országot hódított meg stb. s végül oda jegyezte azt is, hogy a szomszéd özvegy asszonynak minden héten öt árpakenyeret adott. Egy láthatatlan mennyei kéz aztán letörölte mind-mind a nagy tetteket a tábláról, csak ezt a legutolsót hagyta rajta. Hát ő is az ő márvány táblájáról le engedi törültetni mind az üdvözlő szónok által reá írt nagy érdemeket, de azt az utolsót, a szeretetet nem. Biztosította aztán a jelenlevőket, őszinte barátságáról mondván, hogy bár egyenlően szereti egyházkerülete papságát és híveit, mégis a pesti tractushoz legszorosabb kötelékek fűzik. Lelkes éljenzés követte szavait. Ebből ős kálvinista magyar szokás szerint az következett, hogy a tisztelgőknek ott kellett maradni ebéden. Mondanom sem kell, hogy a tósztok csak úgy szikráztak. Szilágyi Benő gyömrői lelkész Szász Károlyra, Matyók Bencze világi tanácsbiró az egész családra, Várady Béla az esperesre ürítette poharát. Szász Károly, természetesen nem igen maradt el itt sem, beszéltek még Pap Károly, Varga László stb. Csak ugy 5 — 6 óra tájt kezdett eloszlani a fekete sereg. Megemlítem még, hogy délután 5 órakor a pesti segédlelkészek tisztelegtek s Kontra János szép beszéddel üdvözölte püspök urat, mire ő igen szívélyesen válaszolt. * A budapesti tudomány-egyetem évkönyve most jelent meg s érdekesnek tartjuk belőle közölni a következőket. A lefolyt 1889/9-iki tanévben, mely az egyetem alapítása óta a 254-ik, összesen 212 tanár, tanársegéd és tanító működött. Ezek közül a hittudományi karra esik 9 nyilvános és 2 helyettes; a jog és államtudományi karra 17 nyilvános rendes, 3 nyilvános rendkívüli, 2 címzetes rendkívüli és 18 magántanár; az orvostudományi karban működött 13 nyilvános rendes, 3 nyilvános rendkívüli, 11 címzetes rendkívüli, 36 magántanár és 23 tanársegéd; a bölcsészeti karra jutott 25 nyilvános rendes, ro nyilvános rendkívüli, 24 magántanár, 4 tanitó és 12 tanársegéd. Az egyetemi hallgatók száma az első félévben 3660-ra rúgott, mely szám a második félévben 3470-re apadt le. A hallgatók száma tehát a második félévben 190-nel kevesbedett, a mi részben annak is tulajdonítható, hogy ez évben Klinger István rektor szigorúan ellenőriztette, hogy az egyetemre való beiratkozás a szabályzatok kívánalma szerint, személyesen történjék. A második félévre beiratkozott 3473 hallgató közt volt: 89 theologus, 1,606 jogász, 1,151 orvosnövendék, 332 bölcsész, 223 gyógyszerész és szülésznő. Vallásra nézve legtöbb (1268) volt a katholikus; ezután közvetlen a zsidó vallásúak száma jön: 1072 ; ref. vallású volt 356; ev. 297; gör. keleti 103 ; görög'katholikus 74 és unitárius 8. Születésre nézve: magyarországi 3130, horvátországi 16, a monarchia többi tartományaiból 28 s más állambeli 4. * Az egyetemi szabályzatok reformja. Az egyetem tanulmányi-, fegyelmi és leckepénz-szabályzatának reformja tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletet intézett a budapesti és a kolozsvári egyetem tanácsaihoz, felhiván azokat, hogy ez évi október hó 20-ig terjeszszenek elébe javaslatott az iránt, miképpen lehetne az egyetemi oktatás egynémely hézagait célszerű intézkedésekkel kitölteni. Az e tekintetben szükséges reformokat a kultuszminiszteri leirat főleg három