Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-23 / 25. szám

hogy miként működjék hivatalában győzelmesen és a nemes öntudat által úgy jutalmazva, mint ő, ki folyvást az igazság fegyverét villogtatá. Történelmi visszapillantások, költészeti figurák, humoros kitérések, találó megjegyzések, stb. tették e felköszöntőt igazi remekké s a jelen voltak előtt örökre felejthetetlenné. Borzsák Endre. Válasz nt. Rácz Géza úr „Nyilt levelére." Tisztelettel fenn címzett kartársam, a f. évi 24. sz. ccProt. Egyházi és Iskolai Lap» hasábjain egy kérdést intéz hozzám, még pedig végsoraiban azon nyilatkozattal, hogy «ha neki válaszolni nem akarok, nem felelésemet olyanul veszi, melyben hallgatagul kinyilatkoztatom, hogy az általam adott, nt. Czike úr által közlött kivonat nem volna hiteles, hanem ezek a módosult jegyzőkönyvi pontok bírnak valódi hitelességgel.)) Én vitázni nem szoktam, a hírlapi polemizálás nem természetem; azonban, a hozzám intézett kérdésekre válaszolni, illem és emberség parancsolta kötelmemül ismerem, s most ezt annyival inkább teszem, mivel a nyilt levél szerzője, ki iránt én eddigelé vonzalom és tisztelettel viseltettem : Rácz Géza úr, nem álcázottan hanem felemelt sikak, nyilt homlok és becses nevének alájegyzésével lép sorompóba. Rövid akarok lenni; tehát a dologra. Nt. Rácz Géza úr nyilt levelében arra hí fel, jelenteném ki: «vajjon a nem rég sajtó alól kikerült két rendbeli t. i. a f. évi sz.-fejérvári és győri rendkívüli kerületi gyűlések jegyzőkönyvében olvasható s a polgárdi-i ügyre hozott határozati pontokból semmi kimaradva nincs és nincs bennök semmi ezentúlra kiigazítandó.)) Ezennel legjobb tudomásommal kijelentem, hogy úgy a f. évi január hó 17-én Sz.-Fejérváron tartott gyűlés jegyzőkönyvének 41., mint a március hó 1 i-iki győri rendkívüli gyűlés 53. pontjaiból semmi kimaradva nincs és nincs bennök ezentúlra semmi kiigagazítandó ; mert a jelzett pontok, a kerület házszabályai szerint a közgyűlés által meghitelesíttettek. Meta- 1 morphosis, módosítás ugyan lehet s van ugyan jegyzőkönyvekben s ezen stiláris módosításon a kérdéses jegyzőkönyvi pont is keresztül ment a hitelesítés alkalmával; de hitelesítés után annak nincs, s nem is lehet helye. Nt. Rácz Géza úr nehezményének alapját, mint nyilt leveléből megértém, az képezi, hogy a nt. Czike Lajos úr által véle közlött s a kerületi jegyzőkönyvben is megjelent kérdéses jegyzőkönyvi pontban ez olvasható: «a ker. közgyűlés, a f. évi január hó 17-én Sz. Fejérváron tartott rendkívüli egyházkerületi gyűlés jegyzőkönyvének 41. pontjába foglalt azon határozatot, melylyel a polgárdi-i ev. ref. egyházat duló viszálylyal kapcsolatos minden ügyben, a delegált tatai egyházmegye közigazgatási hatósága alá helyezi — továbbra is fentartja s az ügyek további intézésével megbízza — egyátalaban nem egyez az imént említett sz.-fejérvári gyűlés jegyzőkönyvének ezen passusával: «a tatavidéki egyházmegyét delegálja a polgárdii viszályos ügygyei kapcsolatos közigazgatási összes teendők első fokú intézésére, az ügy j teljes elintézéséig érvényes meghatalmazással)). Igaza van nt. Rácz Géza úrnak ! e két határozat, főleg betűiben, eltér egymástól, s ennek egyéb oka nincs, mint az, hogy a sz.-fejérvári gyűlésnek ide vonatkozó határozata, több társával együtt, még Sz.-Fejérvárról sajtó alá küldetvén, a fogalmazvány pedig otthon, a főjegyzői iroda asztalfiókjában maradván : a győri gyűlésen csupán csak emlékezetemre támaszkodva hivatkoztam a fejérvári gyűlés kérdéses határozatára — melyet még nem is én szerkesztettem. Azonban ezen határozatnak, mint ezt nt. Rácz Géza úr hiszi — nem tulajdonítottam teljes autentiát, betűszerinti hitelességet; mert sem az eredeti fogalmazványban — mint ezt bárkinek, minden percben megmutathatom, sem a sajtó alá adott kéziratban — miként ez, a közkézen forgó jegyzőkönyvben látható — e határozatot idézetjel közé nem ékeltem, mely idézetjel nt. Rácz Géza úr szerint a hitelesség bélyegét ütötte volna rá. Azt azonban megengedem, sőt hiszem, hogy nt. Czike L. úr a jelzett passust idézetjelek közé ékelte és jogosan ; mert az ő megbízatásának ezen passus volt a főalapja, melyre eljárását bazirozta. Hogy pedig a győri gyűlés jegyzőkönyvében, a sz.-fejérvári gyűlésnek ez érdemben hozott határozatát betühűen nem idézhettem: annak az általam, soha nem tagadom el nem titkolt, s nt. Rácz Géza úr által hangsúlyozottan jelzett gyarlóságom s itt az emlékezetben való gyarlóságom az oka. De legyen bármiképen, a kerületi gyűlés ezt hitelesítette s ez által ezek érvényességét kijelentette; valóban ki is jelenthette; mert értelme ugyan az volt az általam emlékezet után bejegyzett határozatnak, kivéve azon kifejezést, melyben az „elsőfokií" intézéssel bízatott meg a tatai egyházmegye, a mely kifejezés, a rá két hó múlva tartott győri gyűlésen, az idő előrehaladása s az ügy tovább fejlettsége folytán különben is elvesztette jelentőségét. Még egygyel tartozom az igazságnak, nevezetesen, nt. Rácz úr idézi nt. Czike Lajos úrnak a vele közlött s általam szerkesztett jegyzőkönyvnek ezen passusát : «Ugy „consistoriális" mint közigazgatási ügyekben.)) A „consistoriális" jelző sem eredeti fogalmazványomban, sem a közkézen forgó jegyzőkönyvben nem olvasható. Igen, hiszem, hogy nt. Czike Lajos úr híven közlötte Nagytiszteletűségeddel az általam hozzá megküldött jegyzőkönyvi pontot, s így e kifejezés abban meg van ; de ez a lemásolás alkalmával becsúszott tollhiba lehet csak ; de nincs is annak, a dolog lényegére semmi jelentősége; mivel a polgárdi-i egyház ügye még a superintendentia törvényszékét is meghaladva, s a conventre felebbeztetése bejelentve lévén : a tatai egyházmegye consistoriumánál többé helye úgy sem lehetett. Egyébiránt válaszom végszavaiban kijelentem, hogy a polgárdi-i ügy, a benne hivatalosan szereplő egyének részéről nem csak «sine iraetodio» tárgyaltatott; de sőt mindennemű ebben hozott határozat, az illető egyének fájó részvétele mellett hozatott; és mi mindnyájan, kik ez ügy iránt melegen érdeklődünk, helyesebben cselekednénk, ha a anodum in scyrpo quaerens»-ek soraiból kiválva, a mindnyájunk kebelén sajgó — és már is nagyon elmérgesült — seb orvoslásához fognánk ügyszeretettel és közakarattal! «Faxit Deus» ! Kelt Perbetén, 1889. junius hó 17. Vályi Lajos, egyházkerületi főjegyző. Templomavatási ünnepély Esztergomban. Az esztergomi ev. reform, egyház híveinek örömünnepe volt f. hó 16-án. A nyolc évvel ezelőtt elhintett mag csírázásnak indult, s szép kis fává növekedett. Az a forró vágy, az a szívből fakadt óhaj, hogy a magyar Rómában egy református kis templom legyen, megvalósult. A hívek példányszerű, buzgó áldozatkészsége Isten s a jó emberek segélyével megteremtette. Nem tudom leírni az érzést, mely áthatotta szívünk, lelkünk egész