Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-16 / 24. szám

svájci út közben fagy és elaléltság következtében haltak meg. Avagy nem voltak-e ezek a legnemesebb emberek és azon hősök, kik megérdemelték, hogy Olaszország rájok bízza veszélyeztetett határainak védelmét? Az idő haladt. XIV. Lajos, ráunva a savójai hercegnek a protestánsok irányában tanúsított kiméletességére, irt Victor Amadeusnak egy fenyegető levelet s egyúttal kibocsátott egy kiáltványt, melyben a valdenszi alattvalóit visszahívni óhajtó fejedelem ellen lázítja a kath. fanatizmust. Ezzel szemben többé nem késett a herceg, Franciaország ellen fordulva, nyiltan hívta haza a valdensziakat és a megerősített Tőrre Pellicét és Vercellit élelmi szerekkel és fegyverekkel látta el. Ekkor azután elkergették a franciákat és a hercegi csapatok élén a vitézségnek csodáit mivelték a valdensziak. 1690. julius 2-án Turinban megható ünnepély volt. Arnaud, a lelkipásztor és fővezér, a valdensziak szenvedéseinek társa Savoya hercege által szívélyesen fogadtatott és kezéből nyerte a vezénylő pálcát. E hős pap ezután is még 31 esztendeig maradt népe élén; megérhette még azt az örömet, hogy hajdani vendéglátó svájci gazdájának, Baillinek, Aigleben hírül adhatta, hogy a valdensziak teljes szabadságot élveznek és hogy küldjenek embereket az elhagyott völgyek benépesítése végett; sőt önmaga olvashatta még azon béke-ediktnmot, melyet Victor Amadeus 1694. május 24. tett közzé. A legfélreesőbb helyekről, a gályákról és a börtönökből százával tértek haza a valdensziak. Volt akkor üdvözlés ölelgetés könnyek közt és ezután újra derekasan fogott kiki a maga munkájához. 1699. nov. 1. volt az a nap, melyen Balziglia malma újból megindult, ez pedig a völgyek részéről vidám és komoly jelentőségű ünnepély volt; mert hiszen hány hős evett ennek kenyeréből, hányan vetették innen vissza az ellenséget, hanyan álltak ellent az ágyúknak, az éhségnek, a hidegnek és a gályáknak !... Miért elevenítettük fel e tényeket? Mivelhogy a hitében, hazaszeretetében, erkölcsi tisztaságában változatlanul megmaradt valdenszi nép készül megülni visszatérésének két százados ünnepét s melyen oka van részt venni egész Olaszországnak. Ugyanis ily értelemben hivattak fel a németül beszélő valdensziak Württembergben és másutt, hogy e jubileumban részt vegyenek. Sőt a protestáns külföld is meghivatik aug. 27-ére és szept. i-re. Ez alkalomra fel fog állíttatni: 1. Egy faragatlan kövekből készült pyramis Sibaudban, hol az üldözöttek élet-halálra szóló esküt tettek. 2. Népiskola a Balziglia-szikla tövében, hol 400-an 25,000 rendes katonának több napon át ellentálltak. 3. Valdenszi ház Tőrre Pellicében, melyben a valdenszi egyetemes egyház könyvtára, levéltára, muzeuma hivatalos helyiségei, zsinati terme fognak létezni és helyet találni. A jubileumi költség önkénytes adományok utján fog fedeztetni. Miért is felkéretnek a küldöttségek, hogy szeretet-adományaikat magukkal hozzák, a meg nem jelenhetők azokat elküldjék. Ily hithű nép megérdemli, hogy mi magyarok is, járuljunk adományainkkal e nagy fontosságú jubileum költségeihez. Alulirt kész azokat közvetíteni és azokról nyilvánosan számolni. 3. Hírek Szicíliából. Messinában újra alakult egy német egyház, melynek dr. Zschimmer superintendens látogatása adott hatalmas lendületet. Az ottani valdenszi gyülekezetet szolgálja Rostán lelkész, ki így nyilatkozik : «Messinában az aratás ideje még nem érkezett meg. Egykor azonban örömdal közben fogják gyűjteni a kalászokat.)) Taormina,2 állomásnyira Messinától, csinos városka, mely 3000 méternyire fekszik a tenger felett, festői szépségben és 3000 lakossal. Lakosai kevésbé vakbuzgók és ellenséges indulatnak az evangyeliom ellen, mint másutt Szicíliában, de ez még nem annyi, mint ha kedvelői volnának az Isten igéjének. Cataniában a valdenszi egyházat két lelkész, Lissolo és Bellecoi, képviseli; ezelőtt római katholikusok voltak. Számos örvendetes tapasztalatot tesznek állomásukon. Nem messze ettől fekszik Aci-Reale, 20,000 lakost számláló város, mely talán Olaszország legbigottabb és leghozzáférhetlenebb városa, hova még csak colporteur sem vállalkozott elmenni. A városi szentek legendáihoz csatlakoznak ott még pogány mondák is. Egy kőszikláról mondják, hogy azzal Polyphém óriás agyonütte vágytársát, kit Galathea nympha nálánál inkább kedvelt és sok lakó állítja, hogy bizonyos időben még most is hallani amaz áldozat nyögéseit. Láng Adolf. Külföldi apróságok. Elmés gondolat az, a mi Stuttgartban már valóság. Ott ugyanis külön templomuk van a siketeknek. A prédikátornak természetesen erős hangú embernek kell lenni. A szószék nem olyan magos mint nálunk, hanem csak alacsony állvány, melyet a nagyothallók körül vesznek s ugy hallgatják az ige hirdetését, a mitől már régóta meg voltak fosztva. * A khinaiak vélekedése szerint a nagy bűnösök nincsenek eléggé büntetve a földi igazságszolgáltatás által rájok szabott büntetéssel; azért a holtak itélő birája, Jenko, kivégeztetésük, vagy hosszas fogságuk után történt természetes haláluk után is visszaküldi leikeiket e földre, hogy azok még tovább is börtönben szenvedjenek. Azt hiszik, hogy ezeknek a szerencsétleneknek a lelkeik visszakerülnek a börtönbe s látatlanul ott sinylenek. Mikor aztán a kerületi hatóság valamelyik lelkének a fogságát megelégelte, a mért a város pártfogó istenének helybenhagyását is annak módja szerint kitudta, lemegy a börtönbe, s hivatalos képpel kijelenti a fogoly lelkeknek, hogy ettől az órától kezdve szabadok ; a minek igazságául az illető lelkek nevével ellátott papírdarab a börtönben ünnepélyesen elégettetik. A megszabadult lelkek csak hosszas út után térhetnek oda vissza, a hova Jenko azokat előbb be nem bocsátta ; azt pedig mindenki tudja, hogy utazni költség nélkül nem lehet... még a lelkeknek sem. Gondoskodnak erről a jószívű emberek. A hatóság, az ilyen megszabadult lelkek úti költségének fedezésére nagy plakátokon hívja fel a közönséget. Mivel azonban a láthatatlan lélek csak láthatatlan pénzzel utazik; a láthatatlanságot pedig elégetés által lehet eszközölni, a pénz elégetését azonban az állam tiltván, a hatóság pénzformáju papirdarabkákat vagdal ki, s azokat égeti el a börtönben. De ugyan elég gyermekies babonaság, de legalább van benne egy kis költészet és gyöngédség, a mi pedig ugyan csak nagy ritkaság Chinában. * Több Biasca környékbeli polgár (Schweic) a katholikus vallásról áttérvén a protestáns vallásra, a plebánus ezután is követelte tőlük a fizetést. A megyei tanács felmentette őket a fizetés alól, ezt a végzést az állam