Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1889 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1889-06-16 / 24. szám

Harminckettedik évfolyam. 24. sz Budapest, 1889. junius 16. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL: III, ker, Szentkiráiyi-utca 39. sz. III, em, Előfizetési ára: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdíj külön 80 kr. TARTALOM: Vezércikk. Giordano Brúnó emlékezete. Dr. Szlávik Mátyás. — Iskolaügy. Az erdélyi ev. ref. tanárok özvegy-árvai segély-alapja. —o.— Észrevételek az egyetemes evang. gymnasiumi rendtartásra, Szutorisz Frigyes. — Tárca. Tájékozása bibliai bevezetéstan körében. Petri Elek. — Gyakorlati lelkészet. Az új véderő törvény és a végrehajtására vonatkozó utasítás. Révész Kálmán. — Belföld Rés a coelibatuson. Ambrus József. — Nyilt levél főt. Vályi Lnjos dunántúli ker. főjegyző űrhöz. Rácz Géza. •— Külföld. Az olaszországi ev. misszid köréből. Láng Adolf. — Külföldi apróságok. — Irodalom. —• Különfélék. — Adakozás. — Hivatalos közlemény. — Hirdetések. Giordano Brúnó emlékezete. A szabad olasz Róma — a pápista Róma nagy bosszúságára — pünkösdi örömünnepet ült. Egyetemi körök kezdeményezésére emlékszobrot emelt Brúnónak, az ujabb philosophia vértanujának, ki 1600. febr. 17-én a hierarchia véres türelmetlenségének esett áldozatul. A pünkösdi léleknek, mint az igazság és a szabadság lelkének, ünnepén leplezték le Rómában eme csodálatos olasz philos. jelenségnek emlékszobrát, mely nálunk Magyarországon is visszhangra talált, de nem a szeretet lelkének visszhangjára, sőt inkább a türelmetlen középkori világnézet szól Schopper püspök legközelebbi körleveléből, a melyben a Brunó-ünnepet ((gonosz botrány»nak, ((istentelenségnek)) nevezte, s papságát fölszólítja, hogy ((imádkozzék pünkösdkor a mélyen sértett pápáért !» A szabad olasz Róma ünnepel — a pápista remeg és átkozódik! Mert hiszen annak kell a rozsnyói püspök ama szavait vennünk, hogy «a sötétlelkű G Brúnó felállított emlékszobra Rómában mindig Istent fogja gúnyolni és egyszülött fiát, valamint ennek földi helytartóját.)) Önkénytelenül is eszünkbe jut a máglya előtt álló Brúnó ama prófétai szózata, mely viszont oly élénken emlékeztet az antik philosophia vértanujának búcsúztatójára: a kimondott halálos Ítélettől, Ti biráim, jobban remegtek, mint én ! Ítélet, a világtörténelem itélő székének évezredekre kiható nagy verdiktje lett a sok máglya és inqisitió Rómára nézve, a melynek most már a fölébredt szabad szellemtől és önálló tudományos vizsgálódástól félnie és remegnie kell. Szinte természetesnek találjuk, hogy «a hitetlenség eme phalanxávab) szemben, nevezett püspök «az Ég királynéjához)) intézett szüntelen imát ajánlja, a pápa pedig pünkösd vasárnapjára az összes templomokat bezáratta! Az olasz természetbölcseszet eme tüzes képviselője és ((kóborló lovagja» a Nápoly melletti Nólában született 1548-ban, tehát abban a században, a melyben vallásos hitről, valódi evangyéliomi keresztyénség bensőségről Olaszországban szó sem lehetett. Voltak theologusai, voltak egyházi művészei, voltak egyházi fejedelmei, kik szerették az életet s azt a hatalmat, a melynek rettenetes eszköze az akkoriban véresen működő inquisitió volt, de nem volt Olaszországnak hite, vallása, legfeljebb a rideg politikai számítás, képmutatás vagy fanatismus alakjában. Csodálhatni-e, hogy Brúnó kezdettől fogva egyházellenes irányt vett? Közelről ismerte a hierarchiát s annak eszközeit ! Heves vérmérséklete s duzzadó életereje dacára dominikánus csuhát öltött, szerzetes lett, de mihamarább megszabadult e börtönből. 30 éves korában kezdte meg kalandos vándorlásait Európában, hogy — mint Lewes mondja — küzdjön korának tévedése, korlátoltsága és romlása ellen. Gazdag képzelő ereje, sokoldalú humora és lovagias bátorsága a kath. dogmák korlátolt köre helyett a nagy természetnek, mint élő universumnak szolgálatába állott, ott kereste ő, mint Spinoza, az istenséget, a melynek egyik legrajongóbb imádója lőn. Nagyrabecsülte Pythagorast, Piátont, Plotint, Lucretiust, Lullust, Paracelsust és Kopernikust, ki különben átmenetet képez Kusa Miklós és Leibniz, Cardanus és Spinoza közölt. Natura-1 is tik us istenfogalma, a mely szerint az Isten az universumnak ((első oka», Spinoza, a amonasolo) neve és fogalma pedig Leibniz bölcsészeti rendszerébe ment át. De sem az egyiknek mély értelműségével, sem a másiknak gazdag élettapasztalatával nem birt. Nála az igazság inkább